Tesztek

A Total War legszínesebb korszaka tavaly a Games Workshop fantasy világával, a Warhammerrel egyesülve jött el, megcsillogtatva az Óvilág ezernyi szörnyét és csodáját. Egy helyet, ahol vér és iszonyat jár a seregek nyomában, a hősök pedig sárkányokon lovagolnak, és sosem halnak meg. Ám ez csupán a kezdet volt, úgyhogy most mélyebbre ásunk, a kaland még veszélyesebb, és jön az Újvilág…

A jeges északról vad hordák közelítenek az Öreg világ felé, bősz mamutok, jégtrollok és mindent elsöprő ádáz harag. Ez a Norsca, s vélhetően ez az utolsó DLC-s frakció abban a kirakósban, amely hamarosan lezárul az első résszel.

Mindig is kíváncsi voltál, hogy vajon helyt állnál-e egy hatalmas birodalom uralkodójaként, de nincs időd belevágni a Civilizations, vagy épp a Total War szériákba? Csak a napközbeni üresjáratokban játszanál, de már unod a végtelenített futó játékokat vagy a Candy Crush-t? Ha a válaszod ezekre a kérdésekre igen, akkor meg is van a neked való játék! A címe: Reigns.

Mennyi idő is telt el azóta, hogy a Warhammer beköltözött a Total Warba? Szűk két hónap! És máris jönnek az új lakók! Barátságtalan szörnyek vertek tábort az Öreg világon a minap, emberi húsra éhező fenevadak, meglátjuk, mit szólnak a szomszédok!

Régóta morgunk már, hogy kedvenc történelmi kifestőkönyvünk, a Total War nem elég színes, és ha épp nem (megint) egy ókori birodalom térképére kenjük fel vastag mázzal, hogy itt járt cézár, akkor is csak Napóleonig lapozhatunk előre. Szóval, ha te is így érzel, akkor köszönj szépen: Warhammer, régi világ, isten hozott!

A véres szamuráj-háborúk között tallózó japán sorozat a 30 éves évfordulójához érkezett, amit hogyan ünnepelhetne másképp, naná, hogy egy újabb résszel. A Total Wart inspiráló játékmenet ezúttal angol nyelven köszönti a sóguni hivatalért harcba szállókat.

Hamarosan lesújt a Total War új pörölye, most már tényleg látótávolságban (áprilisra van kiírva) a Warhammer, de mielőtt orkokat és törpéket dobnak a darálóba, a TW: Attila is megkapja a kötelező, második kiegészítőpakkját, mert ez a világ csak így lehet kerek...

Messze keleten egy vad, harcias nomád nép elindítja a szekereit, hogy új hazát keressen. Az útjában halál, pusztulás jár, és aki nem hajol meg, a városaival együtt ég el. A tűz tehát fellobbant, a kérdés csak az, hogy a lángok útjába állsz, vagy te szítod-e majd az egekig.

Első találkozásom a játékkal elég felemásra sikerült. A képek és videók nagyon biztatóak voltak, az ár nem volt vészes, elkezdtem hát utánajárni, honnan is szalajtották. A kiadó a SEGA, amely nem tartozik a kedvenceim közé, rengeteg csalódást okoztak már a termékeik. A fejlesztő a Total War-sorozattal méltán népszerűvé vált Creative Assembly -- de kérdés, hogy a stratégiák királyai hogyan boldogulnak egy vérbeli akciójátékkal. Végül pedig az igazi feketeleves: a Viking 2008-ban jelent meg konzolokra, és csak 2012-ben portolták PC-re, ami az álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent. A hosszas „kedvcsináló” után nézzük meg a játékot kritikus szemmel!

A Total War épp 13 éve kezdte meg világhódító útját PC-n, és ha babonás lennék, most biztos nem egy csipetnyi, hanem egy mázsa sót szórnék át a bal vállam fölött, elvégre épp megelevenedni készül egy modernizált, új köntösbe bújtatott Róma, a bitdémon pedig ki tudja, hogy hol bujkál...

Minden óvodás tudja, hogy Total War kezdetű címmel bármit el lehet adni, ez a SEGA első törvénye. Ám mi történik, ha a cím ellenére egy alkotásból épp a „Total War” hiányzik, van viszont iOS-t és érintőképernyőt megjárt szamurájsereg és puzzle?

Az új Shogun 2 expanzió ismét bebizonyította, hogy ha a szamurájokról van szó, nem számít az évszám, ők mindig tarolnak...

A brit stúdió 2000-ben indította útjára a Total Wart a feudális Japán viszonyait bemutató Shogunnal, és a tíz­­éves évfordulót tavaly azzal a bejelentéssel ünnepelte, hogy a második részben még több pixelszamuráj még látványo­sabban szabdalja egymást a leendő hadurak tiszteletére.

A kiindulópont az a harmadik keresztes hadjárat, amely meglepő módon a másodikat követte, utóbbi pedig azzal ért véget, hogy 1187-ben Ibelini Balián feladta Jeruzsálemet, és a Szentföld újra muszlim fennhatóság alá került. A cél világos, foglaljuk vissza az Akkától Jeruzsálemig eső területeket, no meg a környékbeli tartományoknak is koppintsunk az orrára. A Szentföld esetünkben 16 régiót ölel fel, ebből Ciprus mint egyfajta utolsó helyőrség és oktatópálya van jelen, a többi pedig egy-egy epikus méretű ütközetet és persze jutalmat (pénzt, relikviákat, új egységeket) takar. A megcélzott területen elég kattintani, és mivel a hódítás iránya nincs kőbe vésve, no meg a már elfoglalt területek is dobálnak fel új és új megoldandó problémákat, például renegát templomosok vagy a helyi uralomért versengő nagyurak ügyét, a kurzort bárhová is tesszük, szinte biztos, hogy csata következik. A játék első látásra alig több, mint a Total War középkori fejezeteit (Medieval I-II) idéző csataszimulátor, ám mélyebbre ásva kiderül, hogy a Neocore itt is letette az egyedi „névjegyét”. A hagyományos történetmesélést kiváltó mellékszálak a döntési lehetőségek mellett ügyesen lavíroztatják a játékost a történelem idevágó passzusain is (Barbarossa Frigyes halála, a bizánci és a jeruzsálemi politika mesterkedései). Anno 1189-ben, a pápai felhívásra három uralkodó indult el a Szentföld felé, Barbarossa Frigyes német-római császár a szárazföldön, II. Fülöp francia uralkodó és Oroszlánszívű Richárd angol király pedig a tengeren közelített Jeruzsálemhez. A játékos a címből is sejthetően az Oroszlánszívűt alakítja, illetve Szaladint, ha az ellenlábas kampányt indítjuk el, a többi frakció, pedig intrikák, no meg az említett mellékküldetések képében és támogatói szerepkörökben lézeng a nagytérképen – a két keresztény uralkodó mellett egyébként a pápai intézmény és a templomos lovagrend is kéri a becses figyelmünket.

A történelem problémás dolog, hiszen a sok írásos és tárgyi forrás ellenére nem lehet pontosan megállapítani, mi hogyan történt. Csupán következtetéseket vonhatunk le a felhalmozott információkból, de soha nem fogjuk megtudni, hogy például milyen érzés lehetett Róma népének, mikor egy-két felbőszült stratéga a városnak vezette légióit. A videojátékok magas fokú interakciója miatt azonban lehetőségünk adódott már párszor arra, hogy személyesen alázzuk meg Xerxes seregeit, vagy vegyük be Tróját (lásd: Age of Empires-széria). A Total War-sorozat azonban ennél tovább ment, s azzal a gondolattal játszott el, hogy milyen lenne, ha mi dönthetnénk a történelem eseményeiről, népeinek sorsáról. Két menetben már volt szerencsénk katanával felszabdalni a történelemkönyveket (Shogun: Total War), illetve megmutatni, hogy Európa legnagyobb állama nem a Német-Római Császárság, hanem a Magyar Birodalom volt (Medieval: Total War). 2004 őszén elérkezett a harmadik megmérettetés, ahol ezúttal az a kérdés: vajon vérfertőzött császárok vagy büdös szájú, zsíros hajú barbár vezérek fogják uralni a világot. A Rome: Total Warban a döntés ismét a mi kezünkben van. Lássuk, hogy ismét ízlik-e! Alea iacta est -- a kocka el van vetve...

A Creative Assembly neve minden stratégiát kedvelő játékos számára ismerősen kell, hogy csengjen. A feledhetetlen Total War-sorozat után első konzolos kitérőjük (Spartan Warrior) borzalmasra sikeredett így nem mondhatnám, hogy kitörő lelkesedéssel vártam a vikinges környezetű Battle for Asgardot, amely egy újabb mindennemű stratégiát nélkülöző akciójáték lett!

2000-ben olyan játék jelent meg, amely újradefiniálta a stratégia fogalmát. A Creative Assembly által készített Shogun: Total War több ezer fős csatáival azonnal belopta magát a játékosok és a szaksajtó szívébe egyaránt. A cím rengeteg díjat megnyert, s újfajta szemléletével több évvel megelőzte korát. A Total War jelző mára a minőség garanciája lett, a Shogun pedig egy olyan legenda, amit soha nem felejtünk el...

A brit Creative Assembly immár 2000 óta töretlen ritmusban termeli az újabb és újabb stratégiai játékokat. A páros években mindig egy teljes történelmi érát feldolgozó alkotással jelentkeznek, míg a páratlan esztendőkben a hangsúly az egészről a részre helyeződik, vagyis a rajongók menetrendszerűen egy-egy kiegészítővel lesznek gazdagabbak.

A Creative Assembly a nyolcvanas években sportjátékokkal alapozta meg a hírnevét (ők készítették például az első PC-s FIFA-epizódot!), aztán 2000-ben a zseniális Shogunnal egy csapásra a stratégia-rajongók kedvencévé váltak. Azóta a Total War sorozattal folyamatosan fenn is tartják ezt az állapotot. A stúdió 2005 óta a Sega tulajdonában van.

A Creative Assembly ’87 óta ténykedik a játékiparban, a korai időkben a sportjátékok területén számítottak nagyágyúnak (az ő nevükhöz fűződik például az első FIFA), aztán a Shogun 2000-ben mindent megváltoztatott és a stratégák kedvencévé tette a csapatot. Azóta a Total War sorozaton dolgoznak (immár egy éve a Sega tulajdonában).

A brit Creative Assembly (van egy ausztrál irodájuk is) 1987-ben alakult, eleinte konverziókkal és sportjátékokkal (az ő nevükhöz fűződik például az első FIFA játék PC-s verziója!) foglalkozott, aztán az ezredfordulón elindított Total War sorozat a stratégák királyaivá emelte őket. Idén márciusban a Sega vásárolta fel a csapatot, azóta konzolra is dolgoznak.