Tesztek

Itt az év vége, és itt a szokásos Call of Duty multiplayer. A közeljövő harcait a már unalomig ismert szabályok keretei közé szorítva vívhatjuk meg, egy-két új játékmód és pár felesleges bővítés társaságában. Vigyázat: a kutyák itt is harapnak!

2011-ben az Activison megalkotta a dollármilliárdokat termelő tuti üzletet, a valódi (és gyűjthető) játékfigurákkal működő videojátékot. A Skylanders sorozat napjainkra a Call of Dutyhoz hasonló pénzgyár, és a Disney idén elérkezettnek látta az időt, hogy ő is beszálljon ebbe a műfajba, méghozzá a tulajdonában lévő legnagyobb címekkel.

A jövőbe menekül a Treyarch és a Call of Duty sorozat, hogy a világot ezúttal 2025-ben perzseljék fel, először fanatista terroristákkal, később pedig a zombikkal. Végre új erőre kap a széria, vagy már elérte a csúcsot, és innentől csak lefelé vezet az út?

Decemberi számunk PC-s Black Ops II cikkében egy box erejéig már megemlékeztünk a világ legnépszerűbb FPS-ének PSV-s kitérőjéről, igaz akkor csak a külföldi szaksajtó lesújtó kritikáiról tudtunk beszámolni. A bődületes karácsonyi szezon lecsengése után viszont szert tettünk egy saját COD-kártyára is, hogy megnézzük, valójában miért is szólta le ennyire a szakma a legvitatottabb megítélésű videojáték-sorozat Vitán történő debütálását.

„Miután a több éves káosz füstje elült, gyakran tettem fel magamban a kérdést: vajon mi hajtotta az embereket, hogy részt vegyenek a mészárlásban? Hogy fegyvert ragadjanak és a másik ellen fordítsák? Erőfitogtatás volt mindez, hogy bizonyítsanak maguknak, ki az erősebb? Megmutatni a szülőknek, testvérnek, feleségnek, milyen jól áll az egyenruha? Esetleg a remény lebegett a szemek előtt, hogy a háborúból sikerül élve visszatérni és a fiúknak lehet esténként mesélni a vitrinbe kirakott kitüntetésekért végrehajtott küldetésekről? Netán a zsold tűnt vonzónak? Magam sem tudom a választ, ám a kezdeti lelkesedés érzése, mely bennem is égett, az ágyúgolyóktól szakadó végtagok és golyó szaggatta testek forgatagában hamar átadta a helyét a bizakodásnak, hogy nem az én nevem lesz a következő a halálozási listán.” (Scott Riley tizedes emlék-töredékei a II. világháborúról)

„Az ember ritkán felejti el az első alkalmakat. Nekem az a perc marad emlékezetes, amikor először fegyvert fogtam a kezemben. Persze, jó apám sokat mesélt annak idején az első világháborúról, de egészen más érzés egy esemény kellős közepébe csöppenni, mint ha csak elbeszélések alapján próbálunk valamit elképzelni. Az óceánon túlról, egy másik földrészről aggasztó híreket kapunk, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Országok közötti konfliktusok törtek ki, amiket a puszta szavaknál meggyőzőbb eszközökkel szükséges feloldani.” (Részletek Martin közlegény naplójából, Georgia, 1942 nyara.)

Megjelent a világ legsikeresebb szórakoztatóipari terméke, ennyi volt, mindenki hazamehet. Idén más játékot kiadni már felesleges, a Modern Warfare 3 mellett még egy mozijegyet sem lehet értékesíteni. Kit érdekelnek a fejlesztőstúdió körüli botrányok, a kifejezetten magas ár, vagy a kopottas grafika? 10 millió játékost biztosan nem.

Kézenfekvő lenne talán azzal kezdeni, amit az elmúlt háromnegyed évben nagyjából mindenki szajkózott: a Treyarch soha vissza nem térő alkalmat kapott akkor, amikor az eredeti CoD-fejlesztő Infinity Ward gondolt egy nagyot s merészet, és az égnek szegezett orral átmasírozott az Activision zászlója alól az EA csapatába (akiket amúgy egyszer már hasonló csinnadrattával faképnél hagytak, de az egy másik sztori). Szóval van ez a bagázs a homlokán az „ÖRÖK MÁSODHEGEDŰS” felirattal, aki az egyik pillanatról a másikra a jól megszokott mellékvágányról átkerül a rivaldafénybe: hirtelen mindenki elkezd érdeklődni a páratlan sorszámú CoD-epizód iránt (pedig köztudott, hogy azok mindig silányabbak, hisz az a Treizé nevű csapat hegeszti őket), és meg kell hagyni, majdnem sikerült is a csoda.

Majdnem pontosan hat évvel ezelőtt a Medal of Honor fejlesztőcsapatából kivált 21 ember egy olyan játékot tett le az asztalra, aminek folytatásai ma már a legjobban várt programok közé tartoznak. Kerek két évvel ezelőtt érkezett ezen sorozat negyedik része, a Call of Duty: Modern Warfare, ami azóta is milliók szórakozását biztosítja nap mint nap. A recept pofonegyszerű volt, a játékot korábbi FPS-ek és akciófilmek elemeiből gyúrták össze, hogy a végeredmény a monitorunkon váljon egy hihetetlen adrenalinbombává, megspékelve a single játékélményt egy minden addiginál jobb többszereplős játékmóddal, ami mai napig a legnépszerűbb online csatározásoknak ad helyet konzolon és PC-ken egyaránt. Két évvel a Modern Warfare megjelenése után most végre elérkezett a pillanat, hogy kezünkbe vehetjük a folytatást, amely pontosan ott veszi fel a történet szálait, ahol legutóbb abbahagytuk.

A 2008-as év sem múlhatott el Call of Duty nélkül: jött, mi telepítettük, játszottunk... na de ne rohanjuk ennyire előre.

Tavaly ilyentájt került forgalomba az EA Crysis című játéka, ami a Call of Duty 4-gyel történő egyidejű megjelenése miatt korántsem kapott olyan figyelmet, mint amit megérdemelt volna. A szerintünk méltatlanul elhanyagolt játéknak most befutott a folytatása, amely kategóriájában ezúttal sokkal jobb eséllyel pályázhat az év legjobb FPS-e címre.

Az EA hajdani MOHAA stábjának jelentős részét beszipkázó Spark Unlimitedhez eleddig csupán a Call of Duty kizárólag konzolra megjelent Finest Hour epizódja volt köthető. Kaliforniai gyártósoruk azonban új lendületet vett, és a Turning Point mellett hamarosan bemutatkozik a Legendary: The Box című alkotás, amely modern világunkat kapcsolja össze a Pandora szelencéjéből előbukkanó mitológiai lényekkel...

A 2015-ből emigrált tagok által alapított Infinity Ward (röviden IW) nem tekint túl nagy múltra vissza, csupán három játékot tudnak maguk mögött - ám ezek abszolút mérföldkövek. 2003-ban a Call of Duty megteremtésével egy olyan franchise-t hoztak létre, ami mára az Activision egyik legnagyobb ütőkártyája riválisaival szemben. Most a második részt veszem szemügyre szakmai szemmel, és megpróbálom az elfogultságomat félretéve értékelni.

Az új COD az idei E3-mon még egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, Lipcsében azonban teljesen magával ragadott. Azóta Grathtel tűkön ülve várjuk a megjelenését. Az Infinity Wardban eddig még sosem csalódtunk, az abszolút intenzív és addiktív FPS-ek nagymesterei mindig értették a dolgukat, s mindennek tudatában bátran kijelenthetem, hogy a vártnál is jóval magasabbra tették a lécet!

A Kuju Entertainment Európa egyik vezető független fejlesztője PC-re, konzolokra és mobiltelefonokra. Hat stúdiójuk van, mind az Egyesült Királyságban, és tizenöt éve vannak jelen az iparágban, olyan címekkel a hátuk mögött, mint a Call of Duty konzolos verziói, az Eyetoy Play 3, vagy a Microsoft Train Simulator.