Tesztek

Azeroth világára súlyos veszély leselkedik… de ezt már úgyis megszoktuk, nemde?

Ásó, kapa, nagyharang… míg a halál el nem választ. Vagy már az sem?

Még szinte gyerek voltam, mikor elkezdtem WoW-ozni. Most felnőtt fejjel állok itt egy rakás dinó közt, keresem a következő World Questet, és arra gondolok, hogy sosem akarom, hogy elmúljon ez az érzés. Menthetetlenül függő vagyok?

„Ez a WoW legjobb kiegészítője!” – Hallottuk ezt már eleget, de idővel mindig rájövünk, hogy bizony nem is ez, hanem amaz, és különben is a vanilla-időknél semmi sem volt jobb. Ahogy öregszünk, úgy szépíti meg az idő az emlékeinket, a WoW pedig az elmúlt 10 év alatt bőven adott számunkra emlékeket.

A koreai Black Desert Online sok tekintetben megszorongatja az MMORPG-k császárát, a World of Warcraftet, ám a műfajt felfrissítő játékelemek innovatív fantasyuniverzum hiányában nem biztos, hogy elegendők lesznek a trón megszerzéséhez.

Miközben tizedik születésnapját ünnepelte a World of Warcraft, megjelent hozzá az ötödik expanzió, amely egy új világba repíti el az online kalandra éhes közönségét. A minőségre ezúttal sem lehet panasz, sőt, elmondhatjuk, hogy lényegében a legjobb kiegészítőt kapjuk a Burning Crusade óta.

Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen novemberben lesz nyolc éve, hogy megjelent a World of Warcraft, minden idők legnépszerűbb MMO játéka. Azóta kaptunk három nagyobb kiegészítőt és egy tucatnyi méretes patchet is, melyek szépen lassan kitolták a játék maximális szintkorlátját, ráadásul új helyszíneket és kismillió változást hoztak a programba.

Bár a havidíjas játékok piaca hatalmas, évek óta egyetlen program tartja uralma alatt a nyugati játékosok nagy részét: a World of Warcraft. Új játékosokat toborozni szinte már lehetetlen, így azoknak, akik szeretnének egy falatot a tortából, nem marad más választásuk, mint megpróbálni elcsábítani azokat a konkurenciától.

A Sony Online Entertainment igen komoly fába vágta a fejszéjét, mikor egy szuperhősöktől hemzsegő MMOG fejlesztésébe kezdett. A végeredmény a komoly kihívás ellenére is kenterbe ver számos korábbi próbálkozót, ám hiába a híres szuperhősök és gonoszok egész garmadája, plusz az alapvetően élvezetes játékmenet, a World of Warcraft trónja egy pillanatra sem volt veszélyben.

11 millió ember nem tévedhet – és ezt még azoknak is el kell ismerni, akik egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen online világhoz. A WoW a világ egyik legnagyobb üzlete, a világ egyik legnagyobb addikciója és az egyik legjobban várt játék, legyen szó akármilyen kiegészítőjéről.

Nehéz a World of Warcraft mellett manapság MMOG-nek lenni. Nem is feltétlenül amiatt, hogy a játékosokat elcsábítaná a „nagy óriás”, ezzel élet-halál harcba kényszerítve a fejlesztőket, hanem azért, mert ha már nem dobálóznak milliós előfizetői számmal, akkor a nem szakavatott olvasók, fórumok és cikkek hajlamosak rögtön bukásról szónokolni, ami pedig egy játék hírnevének sem tesz jót. Holott valójában számtalan kisebb MMOG tengeti kényelmesen napjait, meghozva a napi betevő profitot a fejlesztőknek, és a havi szórakozást a rajongóknak, akik a Nagy Mamutban esetleg nem találták meg a számításukat. Az ilyen MMOG-k közé tartozik az EverQuest 2 is, amely a WoW-val gyakorlatilag egy időben indulva mind a mai napig él, virágzik és fejlődik, holott közel sem övezi akkora felhajtás (már), mint a Nagy Testvért.

A World of WarCraft térhódítása után gombamód szaporodni kezdtek a ingyenes, illetve mikrotranzakciós vetélytársak, mostanra pedig már ott tartunk, hogy annyi MMOG van, mint égen a csillag. A piac emiatt pedig rendkívül telített, így aki ki akar tűnni a tömegből, olyat kell letennie az asztalra, ami kreatív, szórakoztató és időtálló, ám tesztalanyunknak, a Vulcando Game fejlesztésében álló Hive Rise című MMORTS-nek sajnos ezek közül egyik sem sikerült.

Amikor feldobjuk a labdát, célunk általában az, hogy minél több ideig tartózkodjon a levegőben, és minél magasabban legyen az a pont, mikor az objektum elveszti a gravitáció elleni harcot: megáll, majd a szabadesés törvényének megfelelően egyre gyorsabban zuhanni kezd. A kaliforniai Blizzard tárgya — melyet a cég a 2004-es esztendő végén hajított el —, a World of Warcraft, négy év után érte el azt a pontot, mikor nem bírt a lehúzó tényezőkkel. A színvonal eleinte lassan, ám mostanra egyre csak gyorsuló iramban halad az alaphelyzet felé. Ennek orvoslására jött ki először a Secrets of Ulduar elnevezésű javítás, most pedig a Call of the Crusade, a vállalat kísérlete arra, hogy befolyásolják az elkerülhetetlent.

A történelemben rengeteg bukást megéltünk már; mindenkinek van egy szerepe, melyet be kell töltenie a körforgásban. A ciklust azonban mindig az elvek feladása, rosszabbik esetben a halál zárja. Az elmúlt években jöttek rá a szórakoztatóipar fejesei, hogy ez bizony egy olyan téma, melyet érdemes ízekre szedni, és az óta tart a „Revenge of”, vagy a „The Fall of” titulussal megáldott termékek inváziója. Minden csavar és akadály ellenére nem tudunk még egy olyan tragikus kimenetellel lezárult történetet mondani, mint a Napkirályé, ki függőségéből áradó agóniája és népe iránti szeretete miatt szenderült jobblétre. Aki még mindig azt hiszi, hogy XIV. Lajosról beszélek, kérem, olvasson tovább.

Még a legelismertebb fejlesztők esetében is megtörténhet, hogy főleg a névre támaszkodva, és nem újdonságok tömkelegével próbálják elkápráztatni a szórakozni kívánó közönséget. Példákért sem kell nagyon elmerülnünk a játéktörténelemben: elég csak a pár éve kifejlesztett Sims 2 „cuccosaira”, vagy akár a Star Wars szériára gondolnunk. Az idő elszáll, a levelek megsárgulnak, ám a kaliforniai Blizzard örökzöld, és még mindig innovatív ötletekkel operál. Legyen elég annyi kezdésként: ha a Black Temple patchet tartalmazta volna a World of Warcraft első expanziója, lehetséges, hogy a PC Guru Online tesztjeinek értékelő indexét egy harmadik rublikával is meg kellett volna toldani.

Mostanra már megbizonyosodtunk afelől, hogy minden, amihez a Blizzard hozzáér, arannyá változik. Hiába szidjuk őket minduntalan évekig húzódó fejlesztéseik miatt, a tény az, hogy amikor ők játékot készítenek, s az végre-valahára megjelenik, hosszú évekig fogunk csüngeni azon. Ez történt 1998-ban a Starcraft, 2000-ben a Diablo 2, tavalyelőtt a Warcraft 3 esetében, most pedig nagyon úgy tűnik, legújabb online RPG-jük, a World of Warcraft is folytatja a hagyományt. Az európai megjelenés a nyakunkon, mi pedig a zárt bétatesztet követő narkózisban képtelenek vagyunk más játékkal is játszani: kőkemény függőkké váltunk. Kipróbáltuk minden idők legjobb MMO játékát, s nem tudunk elszakadni Azeroth világától. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban szerzett benyomásaink következnek, avagy minden, amit tudni akartál a World of Warcraftról, de sosem merted megkérdezni…

A kaliforniai Blizzard minden kétséget kizáróan a világ első számú PC-s játékfejlesztő csapata. A WarCraft 1 óta amihez csak nyúlnak, arannyá válik, játékaik rajongótábora sokmilliós. Az 1600 (!) főt foglalkoztató cégben jelenleg a WoW fenntartása és folyamatos fejlesztése mellett legalább három bejelentetlen projekt fut: egy StarCraft, egy Diablo, és egy teljesen új világban játszódó.

Az ArenaNet neve mára már nem cseng ismeretlenül, de megalakulásuk idején még csak amiatt voltak ismertek, hogy a Blizzardból kiugrott fejlesztők alapították - akik között akadt, aki a Battle.net felépítésén, és a ma iszonyatos népszerűségnek örvendő World of Warcrafton munkálkodott.