Sőt, én is közéjük tartoztam még a múlt héten, ám az eltelt pár nap meggyőzött róla, hogy a Skyrim bizony hardcore RPG. Persze, a fejlődés lebutult, most olyan, mint a Falloutban, csak lesavazva: perkrendszer, oszt szevasz, na meg a "használd, ha erősödni akarsz" alapelv, amit lehet utálni és szeretni (én nem szeretem, de ez egyéni szocprob). Ráadásul a felszerelésünk sem használódik el többé, és, bár a számértékekkel nem vagyok tisztában, látszatra úgy tűnik, hogy az egész játék akcióbarátabb (úúú, ha Bate látná ezt a gyönyörű szót). Nem könnyű jó harcos karaktert csinálni, az enyém is úgy suck, ahogy van. De sokkal egyszerűbb trükközni, mint a szabályok szerint játszani. Gyorsabban, könnyedebben mozgunk, és a harcrendszer is okosodott kicsit. Még mindig eszelős kaszabolásból áll, de már valahogy érezhetőbb az egész -- erre értettem, hogy akcióbarát. Látszik, hogy a Bethesda hallgatott a nyavalygó népekre, és kicsit causalabb irányba tolta a küzdelmeket. A TPS kardozás még messze van, de a Morrowind iszonyatosan kemény küzdelmei teljesen ködbe vesztek.

Ezeket a változtatásokat, na meg a szó szerint rossz HUD-ot és menürendszert hamar észrevesszük és megutáljuk. Ha pedig érzékeny lelkű mimózák vagyunk, akik még mindig a 8-bites korszakot sírják vissza, minden bizonnyal haragszunk majd a játékra. Én is ezt tettem az első órákban, bár élveztem, hogy a szabadság nem fáj annyira, mint az előző részekben (azaz a játék első negyede alatt nem szívunk olyan sokat). Aztán beszélgettem kicsit Miguellel és mondott valamit, ami felkeltette az érdeklődésem: azzal érvelt, hogy a Skyrim azért hardcore, mert akkora világa van és annyi mindent lehet benne csinálni, hogy egy casual játékos fél óra után sikítófrászt kap miatta. Hazajöttem, leültem a játék elé, és úgy, ahogy van, elhagytam a fősztorit. Csak és kizárólag a side questekre koncentráltam, így nem vittem végig Skyrimet, de mégis termeltem benne 30 órát, és lett egy -- mint már írtam, gyengécske -- lvl 21-es karakterem. És miket láttam, te jó ég! Hihetetlen, mekkora contenttel van itt dolgunk, emberek! Ha elindulunk valamerre, csak, hogy felfedezzünk, biztos belebotlunk valamilyen küldetésbe, vagy látunk valamit, ami közelebbi vizslatásra ad okot.

Van aztán itt millió fegyver, enchant, könyv (rengeteget olvastam, eddig nagyon jó volt mind), szörny, legenda, elásott kincs, dungeon. Képtelenség a végére érni, s ha egy küldetéssorozatot be is fejezünk, biztos, hogy következik belőle egy másik. Ráadásul a side questek sora olyan hosszú és tartalmas, mint más, teljes áron forgalomba hozott játékok.

Így hát az eddigi tapasztalataim alapján a Skyrim simán 9/10, és ebbe belevontam az összes idegesítő bugot (pl. hogy mindenbe beleakadunk), na meg a tényt, hogy sok dolgot korábban is láttunk már. Ja, és igen, hardcore, akármit írjon is a síró közönség (akinek az kell, hogy már-már játszhatatlanul sokat szopassák, nyomjon Wizardryt -- én toltam, tudom, milyen).

És szerintetek? Softcore vagy hardcore?