A 2007-es első rész nagy meglepetés volt, és nem csak anyagilag, de kritikailag is elismert lett, ami egy elsőre borzasztóan agyatlan alaptörténetre épített (bocs a fanboyoktól) CGI-központú filmtől nem semmi teljesítmény. A forgatókönyv elment, a színészi játék se volt rossz, a látvány pedig egyenesen földbe döngölte a legszőrörszivűbb újságírókat is. Nagy volt tehát az elvárás az idei folytatással szemben, és mivel a stáb tisztában volt a téttel, a "hosszabb, nagyobb, vágatlan" receptet követve készítették el a Revenge of the Fallent. A 300 millió Dollárra rúgó költségvetés, a hatalmas reklámkampány, és Bay még Hollywoodban is egyedülálló figurája meghozta a várva-várt sikert, és a film már most tart egy rekordot a valaha volt legerősebb szerdai nyitányával (60 millió Dollár). De tényleg jó is, vagy csak könnyen eladható?



A kérdés nem könnyű, mi több, valahol megválaszolhatatlan. A Bukottak bosszúja ugyanis nem is akar többnek látszani, mint ami: 150 perces ámokfutás hatalmas robotharcokkal és annyi "bayes" jelenettel (napfényben csillanó, szélfútta hősnő, lassítások, üvöltés a forró sivatagban, stb.) megspékelve, hogy néha már attól félünk, a vászon alján kifolyó giccsbe fogunk belefulladni. Ha ez még nem volna elég, megbizonyosodhatunk róla, hogy az USA egyetemeire csak és kizárólag szupermodellek járnak, és hogy az autobotoknak mindent szabad, akár fél Kínát is nyugodtan lerombolhatják. A törtlénettől nem kell sokat várni, de azt ki merem jelenteni, hogy az első részénél ez itt bizony jobbra sikeredett. Az egész olyan, mint valami grandiózus kalandfilm robotokkal. Bejárjuk a világot egy titkos energiaforrás után kutatva, s eközben persze az összes rosszfiú visszatér a színre egy hosszabb-rövidebb ereszd el a hajamat erejéig. Ennek ellenére viszont mégsem leszünk megelégedve, és ez sokkal inkább a tűrhető alapokra helyezett, de különben gagyira írt forgatókönyv miatt van. Az írók nem találták meg a kellő egyensúlyt a 150 perces sztori elmeséléséhez, hisz a film nehezen indul be, tele van gázabbnál gázabb jelenetekkel, míg a főgonosz kötelező keménykedésére és az ő általa képviselt fenyegetés bizonyítására már nem marad idő. Nincs katarzis, nem érezzük, hogy itt a világ sorsa a tét, és a jó ötletek elvéreznek az íróasztalon.



Nagyon fájt továbbá, hogy a filmet teleszórták abszolút felesleges és semmitmondó karakterekkel. Fogalmam sincs, hogy Sam szüleit miért kellett erőltetni, mikor semmi érdemlegeset nem csinálnak (de azért a filmet leégetik a füves anyukás poénokkal), és robotból is túl sok van, mind az Álcák, mind az Autobotok oldalán. A sok szereplő között pedig az olyan jelentős figurák is csak mellékalakokká avanzsálódnak, mint Optimus fővezér. Bizony, az első rész legkarizmatikusabb és legjobban kidolgozott személyisége itt alig szerepel, és ez hatalmas, hangsúlyozom HATALMAS fekete pont a készítőknek. Helyette kapunk egy hülye ikerpárt, akik a szokásos laza csávó típusú poénokkal "szórakoztatnak". Hát köszi...

Ha már a szereplők jöttek szóba, érdemes szólni a színészi játékról is. Shia LaBeouf elmegy, hozza az első részből ismert karaktert. Hitelessége nem túl nagy, félni például láthatóan nem tud, de feltűnően rossznak sem mondanám, amit csinál. Megen Fox már más tészta, olyan, mintha aludt volna a forgatásokon. Amennyiben látta már valaki komoly szerepben is, tudja, hogy nem rossz színésznő, de itt valahogy nem az igazi, és egyetlen jelenetet leszámítva (a gép előtt ülős, készülődős rész) sajnos olyan, mintha ott se lenne. A mellékszereplők a két főhőssel ellentétben jók, sőt, Kevin Dunn (Sam apja) a film vége felé egyedül cipel el a hátán egy csöpögős jelenetet. S hogy miért ilyen vegyes az összkép? Szerintem nem a rendezés miatt, mert az...



... jó. Tényleg, ez a film lehetett Michael Bay álma. Millió óriási robot gyilkolja egymást, hihetetlenül intenzív, órahosszúságú harcok közepette. Mindeközben sok kikacsintást kapunk Bay korábbi munkáira, mert nem elég, hogy elsüllyeszt egy flottát (Pearl Harbor, ugye), de felhőkarcolókat is szétver az űrből becsapódó Álcák segítségével (Armageddon), hogy Sam egyetemi szobájának Bad Boys poszteréről már ne is szóljak. Lesz itt minden kérem, mint a vurstliban! Az egyetlen szépséghibája a sok akciónak az, hogy hamar hozzászokunk, és ezért az ütős látványt (az új Transformers jelenleg a legdöbbenetesebb CGI-vel bír) idővel megszokja a szemünk. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna?

Ha rövid és tömör akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a Transformers 2 nem jó film. Ez viszont nem fedné a valóság minden dimenzióját, lévén ennek ellenére szórakoztató, és mindenkinek ajánlatos megnézni, mert két és fél óra totális kikapcsolódást nyújt. Lehetett volna kicsit rövidebb, nem kellett volna annyi szereplő, és a forgatókönyvet is rághatták volna még... de így is megteszi. Irány a mozi!

Értékelésem: 6/10