Xperia Play: Telefon és kézikonzol egyben

Mint azt a témában jártasabbak már bizonyára kitalálhatták, a Sony Ericsson Xperia Play nevű telefonjáról van szó. Pár hete tudhatom magaménak e kis csodás, s meg kell mondjam, szerelem volt első látásra. Bár az Ericsson már beolvadt a Sonyba, a tavaly nyári startkor még jócskán külön néven futtatták az Xperia termékcsaládot, melynek különös vadhajtása a Play. A készülék ugyanis rendelkezik a Sony Playstation hivatalos irányítórendszerével, melyet mint egy QWERTY billentyűzetet csúsztathatunk ki a telefon alján. Ebből kifolyólag persze a készülék méretei elég tekintélyt parancsolóak. Vastagsága 16 mm, súlya 175 gramm, s bár a képátló 4 hüvelyk, azért így is látni lehetett a meglepetést Miguel arcán, amikor a könnyű és elegáns iPhone 4 után marokra kapta ezt a fekete szörnyeteget. Hát igen, valamit valamiért. Még szerencse, hogy érzésre és használat közben nem zavaró sem a súly, sem a méret. Az egyetlen dolog, ami kellemetlen lehet, hogy ha egy kézben tartjuk a Playt, sokszor olyan érzésünk támad, hogy a kontroller kicsúszik a tenyerünkből. Ennek oka, hogy a mérnökök szerették volna könnyeddé tenni a szétcsúsztatást és kicsit messzire mentek. Azért megszokható a dolog, de való igaz, hogy erősen kell fogni a telefont.

Belsejét tekintve az Xperia Play hasonló az Xperia család zászlóshajójának számító Arc S-hez. Itt is egy 1 GHz-es processzorral van dolgunk, a tárhely szintén 8 GB (bár bővíthető), a játékok futtatásáról pedig egy Adreno 205-ös 3D gyorsítóchip gondoskodik. A telefonon alapból Android 2.3.2 fut, de az első gépre csatlakoztatás után ez automatikusan frissül a 2.3.4-es verzióra. (A Sony ígéretei szerint egyébként idén már letöltehő lesz rá a 4.0-as kiadás is, de hogy mikor, egyelőre titok.) A Google operációs rendszere annak rendje és módja szerint jól fut, stabil, s bár előfordulhat néhány lassulás, legtöbbször csak arról van szó, hogy az erőforrászabáló 3D-s alkalmazások (gy.k. játékok) után még fel kell állnia a rendszernek. A kamera elvileg 5 MP, így meglehetősen jó képeket készít, de a sajnos a gyártó érthetetlen módon nem biztosítja hozzá az Arc és a Ray saját fejlesztésű szoftverét és hardveres környezetét. Így aztán fényképezni nem a legjobb a Play-jel.


Összességében mint telefon, az Xperia Play hozza az elvárhatót. Nem egy SGS2, de abszolút nincs szégyenkeznivalója a maga kategóriájában. Igen ám, de mi van, ha játékra kerül a sor? Nos, ebben az esetben domborít csak igazán a Play. A kicsúsztatható kontrollerrel fantasztikus élmény játszani, szine össze sem lehet hasonlítani a képernyő tapicskoló szenvedéssel. Ráadásul a készülék automatikusan tartalmaz pár meglepően kellemes címet, amik tökéletesen reprezentálják a telefon képességeit. Egyik ezek közül a Playstationre kiadott klasszikus Crash Bandicoot, melyet egy beépített emulátorral lehet játszani. Ez az emulátor egyébként egy online piactér, mely megannyi régi PS-es játékot tartalmaz. Kár, hogy hazánkban nem érhető el, igaz, pár forintért a Marketről bárki megvásárolhatja az amúgy elég jó FPSE nevű emulátort (nem, ehhez nem szükséges BIOS, igaz, messze sem tökéletes).

A PS-es játékokon túl az Xperia Play kiválóan alkalmas korunk androidos slágerjátékainak futtatására is. Angry Birds, Cut the Rope, Where's my Water, Osmos... egyikkel sem lehet semmi gond. Sőt, a különböző 3D-s csodákkal is megbirkózik a telefon, hogy irányítórendszerének köszönhetően maximumra tornássza az FPS-ekben és TPS-ekben nyújtott élményt. Szerény személyem épp a Shadowgun című grafikus orgazmuson csüng, mely ugyan iOS-re is elérhető, de tapasztalatból mondhatom, hogy érintőképrenyőn játszva fele akkora élményt nem nyújt, mint Playen.


Persze semmi sem tökéletes, ez alól az Xperia Play sem kivétel. A túl nagy méret miatt szinte képtelenség rá normális tokot venni, amit találtam, végül csak itthoni használatra jó, mert nem fér el a zsebemben. A telefon képernyő alatti négy gombja túl sűrűn lett egymás mellé téve, így gyakran nyomunk mellé, a sok nyitogatás pedig odáig vezet, hogy egy idő után kilazulnak a zárak és a készülék lötyögni kezd (nálam ez még nem fordult elő, de sok Play tulaj panaszkodik rá). Egyeseket bosszanthat, hogy az anyagminőség nem a legjobb, s ezért a hátlap nagyon könnyen karcolódik.

Hogy kinek ajánlom a Playt? Nos, azt könnyebb megválaszolni, hogy kinek nem. Azoknak semmiképp, akik a telefont inkább internetezésre és kommunikációra használják, illetve azoknak sem, akik már rendelkeznek valamilyen kézikonzollal (PSP vagy PS Vita különösen játszik itt). Így marad egy szűk réteg, mely fogékony a játékra, de nem akar két eszközt magával cipelni, vagy csak egyszerűen élvezi a retrót és szeretné újraélni a PSX-es fiatalságát. Nem csoda, hogy a Play nem nagy siker. Ki tudja, talán ha a Play 2 már megbirkóznak egyes PSP átiratokkal, a Sonynak könnyebb dolga lenne rávenni a népeket, hogy cseréljenek mobilt. Egyelőre azonban se híre, se hamva az újgenerációs Playnek.