A nevem Voorhees, Jason Voorhees. Boldogan éltem az anyukámmal Camp Crystal Lake mellett, míg nem 1980. június 13-án szörnyű tragédia történt. Azok az események örökre megváltoztatták az életemet. Ha egy mód van rá, kerüld el jó messzire a Kristály tavi tábort, a saját érdekedben.
Idén február 13-án, egy pénteki napon Jason Voorhees újra előmászott kis kuckójából, vagyis inkább előhúzták a készítők, hogy legyen szíves a legkedvesebb időtöltésének hódolni, vagyis szabdaljon már fel néhány szőke tini lányt, meg pár keménygyereket, akik voltak olyan ostobák, hogy a Kristály-tavi táborba merészkedtek. Eljutottunk odáig, hogy a két kezünkön már nem is tudjuk megszámolni, hogy hányszor csapott le a szótlan Jason. A bonyolult matematikai művelethez igénybe kell vennünk egyik lábunkat is, majd elkezdeni összeadni, végül megállni tizenkettőnél (Freddy vs. Jason volt a 11.rész). Bizony, idén már a tizenkettedik bőrt húzták le szegény gyerek arcáról, így mondjuk nem is csodálom, hogy maszkot kell viselnie, amennyi bőr maradt az arcán. S ha már volt pár okos fiatal, aki a legendás táborba ment, akkor majd lesz pár Jason rajongó is, aki mindezt meg is nézi, immár a sokadik alkalommal. Csak az a kérdés, hogy kellett-e mindez nekünk?
Ami jó hír, hogy ezúttal nem megyünk az űrbe, és nem harcolunk más legendás mészárossal sem. Őszintén szólva kezdett már nagyon unalmassá válni, hogy éves rendszerességgel gyártották a Péntek 13 filmeket. Na de ez a múlt, a lényeg a jelen és ezúttal egy feldolgozás, újragondolás készült, mégpedig az első három rész egy-két fontosabb elemét felhasználva. Mit kell érteni ez alatt? Az első rész fináléja, valamint pár kivégzése, plusz Jason „fejlődése” (2-3 rész), vagyis hogyan jutott egyről a kettőre. Meg kell jegyeznem, hogy az indítás elég jóra sikerült, ugyanis fekete-fehér képkockákkal elmesélik nekünk, hogy mi történt 1980-ban, vagyis a legelső Péntek 13-ban (a poént nem lövöm le, de úgyis tudja mindenki kívülről), utána viszont jön a sablon, miszerint pár fiatal (napjainkban) a Kristály-tavi táborba igyekszik bulizni, füvezni, meg szexelni. Azonban Whitney Millernek (Amanda Righetti) és barátainak ez lesz az utolsó kirándulása, ugyanis belefutnak Jason barátba, aki mint tudjuk egy kedves vendégszerető egyén. Ám ezzel még korántsem ér majd véget a történet. Lesz pár csavar, még egy csapat, plusz egy Clay Miller (Jared Padalecki), aki eltűnt nővérét keresi, aki nem más, mint Whitney, szóval unatkozni biztosan nem fog senki.
Nem a legjobb történet, amivel valaha találkoztam, de egy ilyen kaliberű filmhez pont passzol. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, pár fiatal biztos, hogy a Kristály-tavi táborban fog kikötni, ez akár általános igazságként is bevonulhatna a filmtörténelem könyveibe. Marcus Nispel, akinek már volt dolga remake-kel (Texasi Láncfűrészes), a csapatával megpróbálta kihozni azt, ami ebben a címben rejlett. Csak az a kár, hogy ez a középszerhez elég. Semmi újítás, csak az unalomig ismert sablonok végeláthatatlan sora. Pedig a Véres Valentin legújabb feldolgozása megmutatta, hogy lehet új a nap alatt, még egy tucathorrorban is, mégpedig a 3D. Egészen más megvilágításba helyeződik még a legsablonosabb tini horror is, ha a kivégzéseket, gyilkosságokat, ne adj isten a szexjelenetet 3D-ben látjuk. Azt pedig már meg se említem, hogy ha véletlenül olyan hihető karaktereket láthatnánk, mint az Utolsó ház balra című filmben, akik végig hitelesek, és mindig azt cselekszik, ami az adott szituációban a legésszerűbbnek tűnik. Nem ostoba agyatlan emberkéket, akikről süt, hogy minden cselekvésük előre megtervezett, megírt, és másodpercre pontosan bekövetkező halálukkor mindig teljesen egyedül vannak. Lehet, hogy ez nem baj egyeseknek, de az imént említett két példa mutatja, hogy manapság már vagy a megvalósítást, vagy a belső tartalmat fel kell tuningolni. Az ma már nem elég, ha ugyanazt leadják, amit már láttunk 1980-ban, csak más szereplőkkel.
Ha már szóba kerültek a karakterek, akkor kicsit részletezném, hogy mi, merre, hány méter. Jared Padalecki és Amanda Righetti játéka még kellemesen is hat, bár a karaktereikből kifolyólag nekik muszáj volt odatenniük magukat. Jared Padaleckin meglátszik, hogy az Odaát című sorozatban játszik, ahol már megmutatta milyen is a kemény, de sebezhető srác. Talán még Jensen Ackles tudta volna ugyanezt nyújtani, csakhogy ő egy másik feldolgozással volt elfoglalva (Véres Valentin 3D). Kíváncsian várom, hogy mikor hozza őket össze a sors egy közös horrorfilmben. A többiek viszont a fentebb leírtaknak megfelelően csak a kiszámítható, unalmas sablont hozták. Lehetséges, hogy sokaknak elég az, ha a csajok a kelleténél hamarabb szabadulnak meg a melltartójuktól, vagy a keménynek beállított srácok nagyon-nagyon keményeket szólnak be egymásnak. Az is lehet, hogy így kell kinéznie egy mai tini-horrornak, viszont abban biztos vagyok, ha ez így van, akkor ebből ezredszerre is csak középszer lesz, még akkor is, ha Bree-nek (Julianna Guill) tényleg formás mellei vannak (ha másra nem is, de rá emlékezni fogunk sokáig). Mondjuk az igazság az, jobb is, hogy elvonják a figyelmünket ilyen jelenetekkel (cici villantás, szex), ugyanis magában az alakításban nem tudnánk gyönyörködni. Nagyon régi trükk, de mint oly sokszor most is bejön. Az a köntös, amibe mindezt belebújtatják, mondjuk elég pofás, bár nem tartalmaz semmi olyan elemet, amit ne láttunk volna már máshol. Látványos kivégzések borzolják majd a kedélyállapotunkat, bár továbbra is tartom, hogy a Véres Valentinhoz hasonló 3D-s megjelenítés nagyon sokat dobott volna a megítélésén.
Összegezve a leírtakat és elkerülendő a félreértéseket gyorsan elmondanám, hogy a film nem égetnivaló hulladék, viszont nem is nyújt maradandó élményt. A készítők belepakolták azt, amit bele kell rakni egy ilyen filmbe, megszórták a Péntek 13 első három részének pár darabkájával, majd kavargatás és főzés nélkül átnyújtották nekünk. Tovább ront a helyzeten, hogy ezt az ételt már nagyon sokszor fogyasztottuk, így lassan kezd unalmassá válni. Jason és/vagy horror rajongók megnézhetik, mert az első három rész után ez sikerült messze a legjobban (mérföldeket ver még így is az utolsó részekre), a többiek, pedig csak óvatosan, vagy inkább ne. Bár nem fog senki belehalni, ha egyszer megnézi, maximum megtanulja, hogy ha ló nincs, jó a szamár is, vagyis hogyan használjuk kreatívan a téli katalógust.
55%
