Ez a film nem csak azért kapta a nemzetközi címet, mert angol-amerikai-német koprodukció, hanem azért is, mert a főhős és a szőke, igen szemrevaló és okos kolleginája kutyafuttában a világ legkülönbözőbb pontjain tűnik majd fel. De személy szerint én sokkal találóbb címet tudtam volna adni neki, mégpedig azt hogy IBBC never dies, vagyis az IBBC markában. S hogy miért is adnék neki egy ilyen kamu James Bond címet, arra elég csak annyit mondanom, hogy ilyen lett volna a jól ismert 007-es, hogyha nem Daniel Craig, hanem Clive Owen kapja azt a szerepet.

Az a nagy harci helyzet, hogy van egy ügynökünk az Interpoltól, nevezetesen Louis Salinger (Clive Owen) és egy manhattani ügyészünk Eleanor Whitman (Naomi Watts), akik a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmei próbálják meg leleplezni. A nyomozásuk során sok szép helyen megfordulnak majd, mint Berlin, Milánó, New York, Isztambul, követve a nyomokat, hogy végül szembesüljenek a kegyetlen igazsággal. Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy időközben a halottak száma rohamosan nőni fog. A lehetőségekhez mérten a sztori jó. Nem egy buta akciófilmmel van dolgunk, ahol a gonoszok romba döntik a fél világot, a főhős meg a maradékot, a fennmaradó időben, pedig olcsó sztriptíz bárokban meresztik a meresztenivalójukat.

A lényeg a nyomozáson van, hogyan sikerül az apró részleteket összerakni. Viszont tagadhatatlan, hogy időnként szemtanúi leszünk pár adrenalinban úszkáló jelenetnek is. A galériában például rendesen ontják majd az ólmot, ráadásul olyan hangerővel, hogy én majdnem kiestem a fotelből. A barátnőm úgy szaladt át ijedtében, hogy mi ez a lövöldözés. Egyébként az egész filmre jellemző, hogy ügyesen lavíroztak a készítők az akció, valamint a nyomozós részek között. A színészekről is csak jókat mondhatok. Clive Owen ugyan végig feszült és elereszt pár gyengébb káromkodást is, plusz halottat ütlegel ököllel, de ezek a reakciók érthetőek, hisz nehezen tűri az ember, ha már régóta nem szexelt egy jót. Az igazat megvallva jól állt neki ez a stílus, így sokkal hihetőbb lett maga a karakter. Naomi Wattsot pedig mindig is bírtam, mondjuk elfogult vagyok, de attól még egy nagyon jó színésznő. Igazán lehetett volna több jelenete is, simán volt a karakterben több. Továbbá a stáb többi tagja is kap tőlem egy gyengéd vállveregetést, megérdemlik.

S ha már az elején James Bondot említettem, akkor vele is zárom a sort. Ez az irány állt volna legközelebb a régi James Bondokhoz, és ahhoz az ideálhoz, amit Ian Fleming megálmodott, alkotott, és nem az a félcsupaszon rambózós, amivé végül is lezüllesztették. Ha csak egy rövid időre is, de Clive Owen megmutatta, hogy mit kapunk volna tőle James Bondként. Annyira mindenképp vitte volna, mint Daniel Craig.

Egy gyengéd kalapemeléssel ajánlom magam. Ja és a filmet is.