A saját időszámításom szerint ami 10 éve történt, az szinte tegnap volt, és bár a hivatalos álláspont szerint sem számít retrónak, az ilyen téma mégis igen népszerű szokott lenni a közösségi csoportokban. Persze, van olyan korosztály, amely szerint már a PS3 is az, és “jaj, de öreg vagyok már”, de a modern retrót hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának, az öregséget meg azoknak, akik már a hetvenes és nyolcvanas években is játszottak. Ha pedig túlvagyunk a generációs problémák rendezésén, valamint a retro/retró jelentésén (alapvetően már a ‘70-es és ‘80-as éves sem szükségszerűen az, a nyomógombos rádiótelefon meg pláne nem), összpontosítsunk inkább aktuális témánkra, ami nem retró, nem is kifejezetten nosztalgia, de azért csak egy születésnapos. 10 évvel korábbról, ami megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Merthogy a mexikói rendező, Guillermo del Toro, 2013-ban szabadította el a Földön a jövőbeli kaidzsúkat, akiket aztán a jaegerekbe bújt pilóták csapkodtak le. A film jópofa, Gipsy Danger menő, ahogy a film zenéje is, csak kár a sok esős és sötét jelenetért, miközben a kaidzsú filmek egyik lényeges eleme a látványos bunyó és pusztítás, amit a hatalmasra nőtt szörnyetegeknek köszönhetünk. És ha már hatalmas szörnyetegek, adja magát a születésnapi kérdés: ki a leghatalmasabb? Egyáltalán, a Tűzgyűrű lényei labdába rúghatnak a klasszikusok mellett?
5. Egy gyík is merjen nagyot álmodni (Godzilla Vs King Kong)
Nem lövök el nagy poént, de minden hasonszőrű listán bérelt és állandó helye van a gyíknak, aki mert nagyot álmodni. Godzilla akkor is a szörnyek királya, ha éppen az összesítésben alul marad, és ezt számos nagy filmben bizonyította már. Összecsapott különféle földönkívüliekkel, a föld mélyéről előbújó rohadékokkal, a hadsereggel, sőt még saját mecha változatával is. Akár a millenium előtti Showa- vagy a Heisei-éráról beszélünk, akár Emmerich legkevésbé godzillás Godzillájáról (de komolyan, az alien és Jurassic Park is inkább volt, mintsem Godzilla), akár az újkori nagyágyúkról, a radioaktivitástól megnőtt hüllő igazi királyként jelenik meg a filmjeiben, miközben mindig ellátja a baját ellenfeleinek. És hát a méretei okán sincs oka szégyenkezni, mert a 2021-es Godzilla Kong ellenben például 119 méteres kis testével simán a legnagyobbak között a helye, de mindenképpen a legjelentősebb kaidzsúk egyike. Nézzetek meg vele egy klasszikust, de minimum hallgassátok meg az eredeti, Ifukube által írt zenét!
4. A nevem Kaidzsú. Slattern Kaidzsú (Tűzgyűrű)
No, és akkor itt vannak a Tűzgyűrű szörnyetegei, vagyis máris a születésnapos következik. A 2013-as film története szerint ugyanebben az évben egy átjáró nyílt a Csendes-óceán mélyén, amin át óriási, szörnyszerű lények, a kaidzsúk jelentek meg, hogy elfoglalják világunkat. A világ kormányai azonban összefogtak és megalkották a jaeger-programot, amivel óriási, két ember irányította robotokat készítettek. A pilóták ezek használatakor összekapcsolják az agyukat, amit driftelésnek neveznek. Évekkel később aztán ismét meggyűlik az emberiség baja a szörnyetegekkel, és ezt láthatják a nézők is, miközben a jaegerek összecsapnak a kaidzsúkkal. Például azzal a Slattern nevűvel, amely a maga 181 méterével az egyik leghatalmasabb lény, mellette még a Gipsy Danger is eltörpült. Persze ettől még nem legyőzhetetlen, nem igaz?!
3. Ez egy féreg! Shai-Hulud (Dűne)
A Dűne örök és elpusztíthatatlan, ezt mind tudjuk, és hát bőven maradt meglepetés és élvezet a modernkori feldolgozás folytatására is. És itt most persze nemcsak arra gondolok, hogy abban az utánozhatatlan Christopher Walken is fel fog bukkanni. Merthogy a homokférgek is nagyobb szerepet kapnak, és akkor itt most térjünk is ki főszereplőnkre, aki nem más, mint Shai-Hulud, avagy az óriási homokféreg faj, egyben a sci-fi irodalom egyik leghíresebb óriásszörnye. Bár a lény nagy része a címadó homokdűnék mögött rejtőzik, egy megtermett Shai-Hulud elég nagy ahhoz, hogy a legtöbb filmes szörnyeteget egészben lenyelje. Hosszúsága akár 400 méter is lehet. Bár az első, 2021-es Dűnében is határozottan jól nézett ki, a folytatásban lesz csak igazán menő, ahogy Paul megtanulja, hogyan kell meglovagolni egy ilyen cukiságot. A maga idejében szerettük David Lynch Dűnéjét, de na, már csak azért is megérte újra leforgatni a mozifilmet, hogy Shai-Hulud megkapja a méltó helyét a filmtörténelemben, Denis Villeneuve pedig ezt abszolút lehetővé tette.
2. Ez nem egy bolygó! (Exogorth, Birodalom)
A klasszikus Csillagok háborúja-trilógia ma már popkulturális ikonnak számít, karaktereit mindenki ismeri, dialógusaira mémek tucatja készült el, és bizony nem kevés bolygót és idegen fajt láthattunk az összesen 376 perc alatt, amik közül egy mindkét halmazba beilleszthető. Ez volt Exogorth, amely az 1980-as A Birodalom visszavág alatt, egy üldözéses jelenet során mutatja meg magát, mikor Han Solóék egy nagyobb aszteroidán húzzák meg magukat. Vagyis annak belsejében, ahol hamar kiderül, hogy nemcsak ők vannak jelen. A Millennium Falcon mindenesetre eltörpül az űrféreg mellett, amely az aszteroida belsejében lelt otthonra, és amelynek a főszereplők a belsejében landoltak. Azt hiszem, mindenki számára emlékezetes a jelenet, mikor néhány lövés hatására a “barlang” életre kel, hőseink pedig éppen csak elmenekülnek a tátott szájú, óriási féreg elől, melynek teljes mérete a legendák szerint akár 900 méter is lehet. És hogy van-e ennél nagyobb szörnyeteg a világban? Reméljük, hogy a valóságban ekkora sincs, de a filmvásznon még ez sem a csúcs. Nem bizony!
1. Cthulhu a mélyben (Árok)
És akkor nézzük a Godzillát követő koronázatlan királyt, akinek megjelenésére és méreteire senki sem számított, ahogy esélyesen a film minőségére sem. Merthogy a 2020-as Ároktól talán senki sem várt semmit, köszönhetően a névtelennek számító William Eubank rendező és Kristen Stewart jelenlétének, miközben az egyetlen színész, aki miatt az egész projekt ígéretesnek tűnt, már a felütésen túl, az Vincent Cassel. Nos, ehhez képest nemcsak maga a horrorfilm lett remek, kimondottan feszült, nyomasztó hangulattal és klausztrofób érzettel, ami miatt az egész kicsit egy víz mélyén leforgatott A nyolcadik utas: a Halál érzetét keltette, de a vége is alaposan meglepte mindazokat, akik jegyet váltottak rá. A Covid-járvány kellős közepén egyébként sem tobzódtak a mozikban az emberek, de még a megszokottnál is kevesebben lézengtek az Árok vetítésén, ahol aztán (igen, ez némileg spoileres, de ugye a cikk szempontjából elkerülhetetlen) egy gigászi szörny is megjelent a mélyben. Méghozzá olyan, amely a legdurvább cthulhu-mítoszokból és kozmikus rémálmokból lépett elő. Bár a film hivatalosan nem tudni, milyen univerzumban játszódik, így összességében egy szimpla szörnyfilmnek nevezhető, de olyan kaidzsú (vagy monstrum, kinek hogy tetszik) bukkan fel benne, aminek láttán még Lovecraft is elégedetten csettintene. Ha pedig a valóságban is felbukkanna ez a több száz méteres szörnyeteg, hát Isten irgalmazzon nekünk!
(Képek: IMDb, Port.hu)
Nos, lehet, hogy a Pacific Rim csak 10 esztendős, de a szörnyetegek és az óriásszörnyek ennél jóval régebb óta velünk vannak, elég csak a korai regényekre, vagy éppen olyan filmekre gondolni, mint az 1933-as King Kong, az 1953-as Pánik New Yorkban, vagy éppen az 1961-es Gorgo. Nem beszélve olyan szörnyekről, mint Gamera, King Ghidorah, vagy a nagyszerű, 2008-as Cloverfield monstruma. Szerencsére mind csak a képzeletünkben, a regényekben és a filmvásznon, vagy éppen a videójátékokban léteznek, különben igen nagy gondban lennénk… legalább akkorában, mint ők maguk!
Neked melyik a kedvenc óriásszörnyed?
