A tengerben ólálkodó veszedelemről szóló filmek vége az esetek többségében egy jóféle cápauszonyleves szokott lenni, pedig akad rá példa bőven, hogy ezt a témát is meg lehet közelíteni jóval több fantáziával és misztikummal – gondoljunk csak például James Cameron 1989-es klasszikusára, A mélység titkára. A korábbi filmjeivel is sci-fi-vonalon mozgó William Eubank szerencsére szintén mélyebbre ment a szokásosnál – tulajdonképpen olyan mélyre, amilyenre csak tudott, hiszen az Árok a Mariana-árok 11 kilométer mélyen szétterülő sötétségébe kalauzol el bennünket egy nyugtalanító utazásra.

arok-kritika-1.jpg

A film főhőse Norah (Kristen Stewart), akinek tulajdonképpen arra sincs ideje a történet elején, hogy cipőt húzzon fürdés és fogmosás után, az Árok cselekménye ugyanis szó szerint percek alatt felpörög, amikor egyszer csak víz önti el a Mariana-árok mélyén található fúró- és kutatóbázist. A katasztrófa hamar egy légtérbe terel egy maroknyi túlélőt, akik arra a konklúzióra jutnak, hogy csak a közelben lévő másik bázisról tudnak feljutni a felszínre. A gond csak az, hogy az óceán fenekén a „közel” elég relatív fogalom – főleg akkor, amikor egy szál szkafanderben, gyalog és korom sötétben kell megtenni az utat, miközben egy ismeretlen fenyegetés ólálkodik a sötétben…

arok-kritika-2.jpg

Spoilerezni nyilván nem szeretnék, már csak azért sem, mert az Árok sajnos nem meri két kézzel a meglepetéseket és a váratlan fordulatokat. Az azonban már az előzetesből is nyilvánvalóan kiderül, hogy a kutatóknak valami teljesen újjal kell szembenézniük, mint ellenség, ez pedig – a körítéssel párban – erősen az űrhorrorok hangulatát idézi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe a film bizonyos pontjain az első Alien, vitathatatlan ugyanis, hogy Ridley Scott örökérvényű klasszikusa is ott volt az inspirációs források között. Az összképet tekintve azonban talán sokkal beszédesebb hivatkozási alap a Gravitáció a rengeteg szkafanderes és klausztrofób jelenettel, a távoli céllal, na, meg persze a megváltozott közegellenállás és az oxigénhiány kihívásaival.

arok-kritika-3.jpg

Unatkozni biztosan nem fogunk az Árok alatt, hiszen egymást érik a feszült jelenetek – ilyen tekintetben hamisítatlan szörnyfilmről van szó. Maga a hatás azonban már más kérdés… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem lélegzetvisszafojtva egyes jeleneteket, ugyanakkor a sokadik lassított felvétel, illetve „úristenholvannemlátom” szituáció már meglehetősen fárasztóan hatott. Nyilván ezek helyett kellene néha vinniük kicsit a sztorit a karaktereknek, de hát azok nem nagyon vannak: bár Norah és a kapitány (Vincent Cassel) is erős személyiségek, mint ahogy T.J. Miller is hozza a tőle megszokott vicceskedős figurát, összességében egytől-egyig papírvékonyak.

Stewart karaktere is csupán az Ellen Ripley-féle kemény női főhős sokadik felmelegítése, most éppen hidrogénezett és rövidre nyírt hajjal, így hiába tehetséges (bár az Alkonyat-filmek miatt ezt sokan megkérdőjelezik, de Robert Pattinsonnal együtt szerencsére bőven bizonyították már ennek ellenkezőjét – sidenote vége), sokat ő sem tudott belőle kihozni. És hát maga a forgatókönyv sem méltó túl sok dicséretre, mert bár a műfaj problémás elemeiből (logikátlan lépések, fejfogós párbeszédek, „éppenhogy” jelenetek) meglepően keveset tartalmaz, ami mellé ráadásul „kellemesen” kegyetlen is, ám a kissé amatőr, többnyire feliratokra építő expozíció, illetve a teljesen indokolatlan és megalapozatlan belső monológok sajnos ezt is aláássák valamennyire.

Egy szó mint száz: hiába az új fenyegetés, az Árok túl sok újat vagy meglepőt nem kínál, és hiába játszódik irtó mélyen, különösebb mélységei sincsenek, az üzenete is meglehetősen egyszerű és hétköznapi. A kétség kívül ütős nyitó- és zárószekvenciák, valamint a hangulata miatt még így is megérhet egy nézést a műfaj kedvelőinek, túlságosan sokat azonban ne várjatok tőle: az összképet tekintve ez bizony nem több egy közepes alkotásnál, ezzel is rámutatva, hogy nem feltétlenül kell bolygatni azt, ami 11 kilométer mélyen van…

Árok (Underwater)
Rendező: William Eubank
Játékidő: 95 perc
Hazai bemutató dátuma: 2020. január 9.
Forgalmazó: Fórum Hungary