Kezdjük a legelején, amikor megpróbáltam elindítani a játékot miután letöltöttem a Uplayről. Kemény 11 FPS-el ment. Tudom, hogy nagy botrányok voltak a játék körül a technikai állapota miatt, amikor kijött, de arra már nem emlékeztem, hogy az optimalizáció is a problémák közé tartozott. Kicsit körbenézve sem találtam azonban megoldást a dologra a neten, így gyakorlatilag egy játszhatatlan programot vettem meg. Nagyszerű. Azonban mégsem adtam fel itt, ugyanis hallottam olyan esetről, amikor egy játék kalózverziója jobban futott, mint az eredeti. Kipróbáltam, és valóban, valami rejtélyes oknál fogva a kalózverzió különösebb problémák nélkül futott. Szóval ennyit a technikaiakról.



A játék maga viszont nem volt igazából rossz. A fő küldetések egész élvezetesek voltak, főleg hogy megpróbálták kicsit megvariálni őket mindenféle mellékfeladattal, amik különféle bónuszokat biztosítottak a küldetés elvégzéséhez. Mint például egy rejtett bejárat az elzárt területre, egy külön megnyitott menekülési útvonal, vagy épp egy speciális orvgyilkolási módszer. Szinte, mint a Hitman játékokban. A történet is egész oké volt, nem azt mondom, nem voltak benne akkora fordulatok, de a cselekmény egész idejére sikerült lekötnie, a maga módján pedig szórakoztató is volt.

Márha maradtam a főküldetéseknél, mert az opcionálisakat csinálni nem sok értelme volt. Sajnos a játékban található melléküldetések nevetségesen egysíkúak és unalmasak voltak. Rögtön az egyik ilyen küldetés, amit felvettem ezek közül, az volt, hogy valami őrült nőt kellett az utcán követni, és legyilkolni kvázi mindenkit, akire rámutat, se nem volt értelme (miért csinálná is ezt a főhősünk?), se nem volt vicces. Ráadásul ezeknek a misszióknak valami elképesztően csekély jutalmai voltak, alig kapsz értük valamit. Így három-négy ilyen mellékküldetés után hanyagoltam is őket a játék hátralévő részében.

Ami szintén nem nyerte el a tetszésemet, az az, hogy ezúttal bevezettek egyfajta fejlődési rendszert, ahol különböző képességeket kell feloldani. Azonban ezek közzé a legalapvetőbb dolgok tartoztak, amik a korábbi részekben szinte rögtön a rendelkezésünkre álltak, gondolok itt arra, hogy két embert tudjál leszúrni egyszerre, hogy egyáltalán tudjál pisztolyt használni, vagy valami olyan triviálisra, hogy egyáltalán le tudj két ember közé ülni egy padra, és úgy rejtőzködni. Értelmetlen az egész, nem tudom pontosan miért is kellett ezt a játékban rakni. Viszont elképzeléseim vannak róla. Ugyanis a játék nem méri épp bő kézzel ezeket a képesség pontokat, a fő küldetésen kívül pedig csak a coop missziók adnak ilyeneket. Nekem pedig van egy olyan rossz érzésem, hogy ezzel a rendszerrel akarták a játékosokat a coop-ra kényszeríteni, mert ezt nagyon tolták ezzel az AC résszel. Ezeknek a coop küldetéséknek a minőségéről technikai okok miatt nem nagyon tudok nyilatkozni, viszont egyrészt nem tudom manapság mennyien játszanak még a Unityvel, mennyire ment volna ez egyáltalán zökkenőmentesen, másrészt alapból sem nagyon volt hozzájuk kedvem.

Szintén kellemetlen meglepetésben volt részem az irányítást illetően. Lehet én nem emlékszem már, de nem rémlik, hogy ennyire körülményes lett volna az irányítás a korábbi részekben. Hősünk néha nagyon nem arra megy amerre én elképzeltem, ha pedig egyszer felkapaszkodott valami párkányra, marha nehéz levakarni onnan. Ez különösen épületekben durva, amiket navigálni kifejezetten frusztráló, mert karakterünk folyamatosan felugrál az összes bútorra, onnan meg aztán alig tud lejönni a szerencsétlen. Ez mégha csak idegesítő lenne, de rendesen betesz a lopkodásnak is, mert ellenfeleink háromszor megfordulnak és észrevesznek, mire hősünknek sikerül lekecmeregnie arról a falról, ahová véletlenül felmászott.

A másik, ami nagyon idegesítő volt, az a lőfegyverek jelenléte a harcban. Amennyire a korábbi részekre emlékszem, csak néhány ellenségnek volt lőfegyvere, voltak külön muskétások, meg néhány magasabb rangú tisztnek volt pisztolya, korábban pedig ez ellen a saját társaikat használhattad pajzsként. A Unityben viszont a legutolsó senkinek is lőfegyvere van, ha pedig egyszerre ketten vagy hárman döntenek úgy, hogy közelharc helyett pisztolyt rántanak, akkor gyakorlatilag halott vagy, rendesen védekezni se tudsz ellene, csak a földön fetrengeni, folyton a vetődés gombot spamelve, amíg el nem sütik a fegyverüket, zárótűzben meg ez se feltétlen működik. Kegyetlenül idegőrlő tudott lenni a harc már kisebb ellenséges csoportok ellen is.

Nagyjából ennyi lenne, ha pedig számoltátok, akkor sokkal több negatívumról beszéltem, mint pozitívumról. Valójában azért nem élvezhetetlen játék a Unity, de a sok bosszantó dolognak köszönhetően mégis ez volt a legérdektelenebb és legátlagosabb Assassin’s Creed élményem. Remélem majd a Syndicate jobb lesz…