A Breathedge egy túlélőjáték, melynek lényege az űr kellős közepén túlélni. A játék elején főhősünk űrhajója balesetet szenved, így ő lesz egyetlen túlélője a hajótörésnek, minekután a (z) űrben ragadva kell valahogy túlélnie az egész esetet. Na jó, nem ő az egyetlen túlélő, hősünk halhatatlan kiskedvence, egy csirke is velünk tart. Innentől kezdve az űrben kell valahogy túlélnünk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eleinte biztonságot és oxigénben gazdag menedéket jelentő kabint elhagyva átfésüljük a roncsokat hasznos nyersanyagok, és étel, ital után kutatva. Majd néhány szerszám legyártása után egy technológia fejlődési fát másszunk meg, melyen egyre komplexebb szerszámokat és felszereléseket gyártunk le, hogy egyre távolabb tudjunk felfedezni, egyre ritkább nyersanyagok után kutatva, hogy megnöveljük oxigéntartályunk kapacitását, ezzel pedig még tovább jussunk, egészen addig, amíg valami módot nem találunk a menekülésre.

Ha valakinek esetleg ismerős ez a leírás, akkor az azért lehet, mert ez szinte egy az egyben a Subnautica, csak az óceán helyett az űrben, meg halhatatlan csirke nélkül. (Ha esetleg még nem játszottál eddig a Subnauticával, akkor pótold. Korábban már áradoztam róla, az egyik legjobb játék, amihez eddig szerencsém volt, maximálisan ajánlom.) Pont emiatt láttam minden egyes helyen, ahol eddig belefutottam, a Breathedge-t úgy jellemezve, mint a Subnautica az űrben. Ami összehasonlítás sajnos kikerülhetetlen, mivel a Breathedge teljesen ugyanazt a receptet követi. Nem véletlenül használtam viszont a sajnos szót, mert ebből az összehasonlításból a Breathedge nem kerül ki jól.



El kell azonban ismernem, hogy a két játék folyamatos összehasonlítgatása egyáltalán nem tett jót a játékélményemnek. Ahogy haladtam előre a játékban, nem tudtam nem folyamatosan összehasonítani a Subnauticával. Ha a Breathedge-el jászok először, akkor valószínűleg jobban élveztem volna az egészet. Mert a Subnautica gyakorlatilag mindent jobban csinált. Ezért őszintén nem is tudom helyette, vagy előtte a Breathedge-et ajánlani, még akkor sem, ha az elkerülhetetlen összehasonlítás nem fog jól állni a Breathedge-nek.

Mielőtt azonban részletesebb összehasonlításba mennék bele, nézzük meg, hogy önmagában mit nyújt a Breathedge. Egy egész korrekt kis túlélőkalandot. Mert az alapmechanikák magukban jól ki vannak dolgozva, egész élvezetes tud lenni a gyűjtögetés és a craftolás. Nagyjából ennyi is az egész, mert az egyetlen még említésre méltó pozitívum (márpersze ezt is embere válogatja) az a játék humora. Ugyanis a Breathedge hatalmas mértékben épít a humorára. Majdnem minden egyes leírás és dialógus valamilyen szinten humorosnak van szánva. Ami, őszintén, már csak mennyiségéből adódóan is sok lehet egyeseknek. A játék humora igen abszurd tud lenni, folyamatosan ostromolja a negyedik falat, és bővelkedik popkultúrális utalásokban. Elismerem, én magam is jót mosolyogtam egy két poénon, meg úgy általában a játék során egyre jobban hozzám nőt a Breathedge humora, azonban nem tudom azt mondani, hogy a humor egyedül elviszi a hátán a játékot. Még akkor se, ha neked éppen bejön, mert persze a humor igen szubjektív kérdés, szóval az se feltétlenül lesz mindenki szájíze szerint való.

A játék azonban sok problémától is szenved, elsősorban főleg attól, hogy helyenként igen unalmas tud lenni. Eleinte igen lassacskán tudjuk csak felfedezni a kezdő területet, amely még oxigénben is szegény, szóval rengeteget rohangálunk vissza kezdeti bázisunkhoz. Az össze vissza rohangálás viszont az egész játékra is jellemző, egy-egy feladat megoldásához a térkép másik végéből kell erőforrásokat szerezni, szóval rengeteget ingázol a helyszínek között pusztán csak egy-egy dologért. Külön bosszantó, hogy minden egyes szerszámunknak van „állóképessége”, azaz x használat után atomjaira szakad. Ráadásul ez olyan eszközök esetében is, amiknek abszolúte tartósabbnak kéne lenni. Volt olyan eset, amikor az egyik főfeladatunk kellős közepén hullott szét a továbbjutáshoz szükséges javitókulcsom, így baktathattam vissza a bázisomra újat csinálni, ezzel a kis manőverrel vagy tíz teljes percet vesztve. Akkor ott van a bázisunk is, aminek felhúzására ugyan a játék kötelez, de túl sok hasznát nem látod, mert a játék kétharmadánál teljesen elhagyod, mivel egy új területre kell menned. Ha pedig már a játék kétharmadáról beszélünk, ezen a ponton a Breathedge teljesen elhagyja a túlélő részt a játékból, és átalakul valamiféle kalandjátékká. Amire egyrészt nem lett kitalálva a játékmenet, másrészt csapnivalóan is van megvalósítva. Amit az utolsó harmadban csinálsz, az pusztán néhány meghatározott helyszínnek a felfedezése, ami nagyrészt abból áll, hogy feleslegesen hosszú (de tényleg baromi hosszú, majdnem bealudtam) folyosókon futkározol fel s alá, miközben előtérbe kerül a történet. A sztori ugyan a humornak köszönhetően egynek elmegy, azonban nem nagyon dobtam el tőle az agyam, hasonlóan abszurd mint a humor, és nagyrészt azzal is van átitatva, de mivel a játék se nagyon veszi komolyan, ezért engem se tudott komolyabban lázba hozni.

Ezen problémák már önmagukban is elegek, aztán erre még tesz egy lapáttal, ha tudod mihez hasonlítani a tapasztaltakat. Az egyik legnagyobb bajom talán az volt ezzel a játékkal a Subnauticához képest, az az, hogy ott volt mit felfedezni. Az óceán mélye számtalan egzotikus és izgalmas helyszínt tartogatott, amihez képest kifejezetten sivárak a Breathedge űr közepén lebegő roncsai. Ráadásul felfedezésük is sokkal biztonságosabb, mint a Subnautica tengerfeneke, ugyan a Breathedge-nek is megvannak a maga veszélyei, mindez semmi ahhoz a horrorhoz képest, amit a Subnautica jobb pillanatai tudtak nyújtani. Mondjuk ilyen szempontból, akinek az nem jött be, annak a Breathedge egy nyugisabb kaland lehet. A legnagyobb baj igazából a környezet navigálásának menetében volt. Mert az űr kellős közepén még kevesebb az oxigén, mint az óceánban. Az óceán esetében ugyanis ott van a felszín, amely biztos levegőutánpótlást biztosít. A Breathedge ugyan elszórt néhány félig működőképes roncsot, ahol feltölthetjük oxigénkészletünket, de ebben az esetben is mindig vissza kell rohangálni hozzájuk. Persze Subnautica esetében sem hosszútávú megoldás felszín, de viszonylag hamar megkapjuk első gyorsabb közlekedési eszközünket, amivel gyorsan el lehet érni a felszínt, míg mire ténylegesen mélyebbre kell hatolnunk, addigra megépítjük az első minitengeralattjárónkat, amelynek igazából legfőbb funkciója az, hogy levegőbuborékként végtelen mennyiségű oxigént szolgáltat. A Breathedge esetében az első zónát oxigén és jármű nélkül kell a nyakunkba venni, ezért felfedezése igencsak nehézkes. A járművek itt sokkal később is nyílnak meg, olyannyira, hogy mire megszereztem a minitengeralattjáró itteni megfelelőjét, addigra teljesen feleslegessé vált, mert elértem a fentebb már emlegetett kétharmados pontot, ahol a játék teljesen kukázta a túlélő elemeket. Egy szó, mint száz a Breathedge esetében egyik oxigéntöltő állomástól a másikig rohangálunk, meg vissza, a navigálás és felfedezés ezerszer körülményesebb itt, mint a Subnautica esetében. Akkor még megemlíthetném, hogy a Subnauticának van egy komolyabb története, egy olyan központi rejtélye, ami végig fenntartja az érdeklődést, bár ez már csak hab a tortán, és talán ezt a hiányt valamennyire ellensúlyozza a Breathedge humora.

Összességében azt kell mondjam a Breathedge egy középszerű élményre sikeredett, amelynek egyébként még egész korrekt alapvető játékmenetét számtalan bosszantó dolog árnyalja, de legnagyobb baja, hogy gyakran lassú és unalmas, arról meg nem is beszélve, hogy mivé válik az egész a játékidő utolsó harmadára. A legszórakoztatóbb része a humora, de azért az is csak bizonyos mértékig képes elvinni a hátán az élményt. Ha pedig a leggyakrabban összehasonlított társához, a Subnauticához mérjük, akkor még siralmasabb a kép, az a játék gyakorlatilag mindent jobban csinált. Tehát csak annak tudom ajánlani a Breathedge-t, aki ki van éhezve az ilyen típusú túlélőjátékokra, meg persze lejjebb tudja venni az elvárásait.