Miközben néhány évtizeddel ezelőtt még fogalmunk sem volt róla, mi fán terem a gyorsutatás, manapság már szinte minden nyílt világú címnek elemi részét képezi ez az opció – természetesen akadnak kivételek, de nem azok vannak többségben. Mindez persze nem a véletlen műve, hiszen amellett, hogy sokkal több játék jelenik meg, mint a 2000-es évek elején, a bejárható terület is a többszörösére nőtt, így még a birkatürelemmel bíró játékosok is előszeretettel folyamodnak ehhez az eszközhöz – pláne abban az esetben, ha hozzám hasonlóan szabad szemmel is jól látható a backlogjuk.
Léteznek azonban olyan alkotások, melyek lenyűgöző világa egyszerűen magába szippantja az embert, éppen ezért hiába van lehetőség az utak lerövidítése, sokan inkább órákon keresztül csodálják a művészek és a pályatervezők munkáját ahelyett, hogy néhány gombnyomással elérnék a célállomást. Pontosan ilyen open world produkciókról volt szó egy néhány nappal ezelőtt született Reddit-posztban (köszönjük, TheGamer!), ahol több ismert cím is felmerült – lássunk is gyorsan néhány példát.
Szinte magától értetődő, hogy többen is megemlítették az eredetileg 2011-ben megjelent Skyrimet, melynek speciális kiadása máig gyönyörű (nem mellesleg változatos) tájakat kínál, de a fantasztikus hálóhintázásnak köszönhetően a Marvel's Spider-Man is elég sok embernek jutott az eszébe. A megunhatatlan (legalábbis szerintem) hajókázás miatt az Assassin's Creed 4: Black Flag neve is előkerült a diskurzus során, ahogy a CD Projekt RED remekművei, a The Witcher 3: Wild Hunt és a Cyberpunk 2077 is bekerült a szórásba – nem véletlen, hogy épp a Blood and Wine-ból raktam be egy saját képet, egyszerűen képtelen voltam betelni Toussaint mesébe illő látképével.
Ha engem kérdeztek, a Starfieldet leszámítva szerintem minden Bethesda játékról elmondható, hogy gyorsutazás nélkül sem válik unalmassá, de a Red Dead Redemption 2-ben sem éreztem nyűgnek a lovaglást, az elképesztő területeket kínáló Elden Ringben pedig csak azért szoktam élni ezzel a lehetőséggel, mert – mint azt már említettem – van „némi” pótolnivalóm. Persze néha még én is azt mondom, hogy bárcsak ne kellene annyit kutyagolni (a S.T.A.L.K.E.R 2-ben például nem mindig élveztem a teli hátizsákkal történő gyaloglást), ám az esetek többségében szeretem megcsodálni a tájat és az apró részleteket – pláne akkor, ha a grafika is a felső polcról származik. És ti mely játékokban szoktátok ignorálni a gyorsutazást?
