A videojátékok mellett kevés időt szánok egyéb hobbiaimra, nem mondanám, hogy nagy kedvelője, vagy szakértője lennék az animációs/rajzfilmeknek, de a Star Wars minden mennyiségben jöhet.

Nos, mint kiderült, ebben a mennyiségen talán egy kicsit sok volt. Illetve nem is mennyiségben, hanem minőségben. Számomra ugyanis igencsak középszerű volt a sorozat. A legjobb, amit elmondhatok róla az az, hogy még több Star Wars volt.

Legnagyobb problémám az egész sorozattal, az volt, hogy egész egyszerűen unalmas volt, és nagyon gyerekes.

Renden, valójában gyerekműsorról beszélünk, ezért tényleg nem kellene meglepődnünk azon, hogy senki nem hal meg, és hogy a történet soha nem vált komorabbra, de a könnyedebb hangvétellel egy kicsit elvetették a sulykot.



A birodalmi rohamosztagosok nem hogy célozni nem tudnak, de a hallás és a látás is túlképzettségnek számít náluk, nem hogy még a gondolkodás. Komolyan mondom a birodalmi hadseregnél képzetlenebb, tapasztalatlanabb és szerencsétlenebb katonai erőt én még nem láttam. Mert az hagyján, hogy nem találnak el semmit, hiszen ehhez már hozzászoktunk, és valóban érdekes lenne, ha a főhőseinket egyszerűen lelőnék, de a gondolkodás is luxusnak számít. Minden egyes csatában a rohamosztagosok hosszú másodpercekig bámulnak a semmibe, mielőtt reagálnának, van, hogy egy őrjáratban a hátul levő társát felkapják és a fejét konkrétan a földhöz vágják, míg az előtte két méterrel menő nem hall meg az egészből semmit. A legnagyobb baj az, hogy ez folyamatos, minden egyes részben kiütközik a rohamosztagosok teljes inkompetenciája.

Oké ez valamennyire igaz volt a Klónok háborúja sorozatra is. Egyrészt viszont ott ez nem jött ilyen nyilvánvalóan ki, másrészt könnyebben vette be a gyomrom azt, hogy a droidokat ostobának állítják be, hiszen azokat tényleg nem intelligensnek építették.

Ez azért probléma, mert ettől nagyon súlytalanná válik a történet, semminek nincs tétje, mert tudjuk, hogy akármilyen szorult helyzetbe kerülnek is a főhőseink, úgyis megússzák. Oké gyerekeknek is szóló műsor esetén, amúgy is tudjuk, hogy mindig megússzák, de ezt el lehetne úgy is érni, hogy az ellenfelekből nem csinálnak teljes idiótát. Márpedig a Star Wars varázsa (és sikere) abban rejlik, hogy minden korosztálynak szól, nem csak a legfiatalabbnak.

Azt is említettem, hogy a sorozat nem mer senkit megölni, de itt is teljes a képzavar. A lázadók hullanak mint a legyek, míg a birodalmiak mindig túlélik. Várjunk csak, hiszen a főhőseink is tucat számra lövik le rohamosztagosokat nem? Aha, de ha megnézed azokat a jeleneteket, és a rohamosztagosokra figyelsz, láthatod, hogy mindegyikük mocorog, tehát egyik lövés sem volt halálos. Erre csak azt a magyarázatot tudom adni, hogy míg a birodalmiak nyugodtan lemészárolhatják a lázadókat, mivel ők a rosszfiúk, addig a hőseinket nem ábrázolhatják hidegverű gyilkológépként, így hát a kamera mindig időzik egy kicsit a "lelőtt" rohamosztagosokon, csak hogy lássuk, még mindig életben vannak.

Slusszpoén: Az egyik részben arról vitatkoznak a szereplők, hogy a rohamosztagos páncél konkrétan nem véd semmitől, tehát az általuk lelőtt katonánknak halottnak kellene lennie. Másrészt viszont mi az, hogy nem véd semmitől, ennek mégis mi értelme van, miért hordanának páncélt, ha nem védene semmitől, mégis mi ez a nonszensz?!

Másrészről a sztorinak semmi értelme, ezalatt pedig azt értem, hogy mindig van valami értelmetlen abban, ami a cselekmény folyamán történik. A második évadban például egy elhagyatott, köztársasági űrállomásra mennek, ami hadikórházként funkcionált a klónháborúk alatt, hogy egészségügyi készletek után kutassanak. Várjunk csak, mégis miért hagynának magára egy több száz-ezer-millió kredit értékű űrállomást csak úgy, vagy ha magára is hagynák, miért hagynának bármi készletet is maguk után, hiszen költözéskor valószínűleg kipucolták a helyet. Illetve mennyi az esélye annak, hogy a klónháborúk óta eltelt tizenakárhány év alatt, egyetlen *****ztogató sem találta rá a helyre és vitt el mindent, ami mozgatható? Például a harmadik évad egyik részében azt mondják, hogy egy gyárat a keleti kapunál fogják megtámadni, mert ott a leggyengébb a védelem. Amikor pedig látjuk a támadást, kiderül, hogy a „leggyengébb” védelmi pont alatt két AT-AT lépegetőt értettek… oké. Arról pedig nem is beszélve, hogy a lázadó csapat konkrétan három emberrel támadja meg (sikeresen ráadásul) a lépegetőket, és még én hittem azt, hogy azok a valamik veszélyesek, a birodalom visszavág Hoth-i csatája után. Pár példából látható mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a történetnek sok helyen nincs értelme, márpedig szinte minden epizódban volt valami, amitől csak a fejemet fogtam.



Továbbá a sorozat úgy összességében unalmas, nem nagyon történik benne semmi. Ezt még az első évadban elnéztem, hiszen az még csak a szereplőkkel való ismerkedésről, meg a világépítésről szólt, a második évadtól azonban ennél már többet vártam. Ott hiába volt dupla annyi epizód, ha sztori nem haladt semerre, és még unalmas is volt. Egyszerűen elkezdtem beletekerni az epizódokba, amit azért ritkán csinálok. Ki merem jelenteni, hogy a második évad fele tök fölösleges, az 5.rész után ki lehetett volna hagyni vagy 10 epizódot, amilyen semmilyenek voltak, és a 15.epizóddal folytatni. Az évadzáró finálé, pedig hiába volt érdekes, ha nincs sehogy felvezetve, mert az előtte való epizódok csak sima egyrészes történetek voltak, semmi közük nem volt a főszálhoz.

A legtöbb epizód egyszerűen filler, azaz olyan rész, ami nem viszi előre a fő sztorit, a legtöbb epizód csak egy egyrészes kis kaland. Ezek a részek nem csak, hogy nem érdekesek, de a karakterekhez sem adnak igazán semmit. Ezt a Klónok háborúja egyébként jobban is csinálta, ott többrészes történetek voltak, amik érdekesebbek is voltak. Ráadásul ott nem volt annyira zavaró a filler epizódok jelenléte, hiszen ott úgymond nem volt főtörténet, az egész sorozat amolyan történetek a háborúból volt, nem érdekelt, hogy mi lesz a sztori vége, hisz tudtam mi lesz a vége: a Sithek bosszúja. Nem úgy a Lázadók esetében, ahol igen is érdekel, hogy mi lesz a sztori vége, hisz az Új remény idejére már nincs több jedi, nem tudom mi történt a karakterekkel, azonban a sorozat meg sem próbál haladni, csak az időmet vesztegeti, ami nem kicsit irritáló. Ebből a szempontból a sorozat csak a harmadik évadra kapta össze magát.

Ezek voltak a fő problémáim így átérnék azokra a dolgokra, amik kevésbé zavartak. Engem például egy idő után zavarni kezdett, hogy rengeteg epizód In medias res módon kezdődik. Persze nem szeretem, ha elnyújtják a dolgokat, de így szinte minden rész elején csak a fejemet kapkodtam, hogy akkor most mi is történik. Belőlem ez azt az érzést váltotta ki, mintha a készítők meg sem próbálnának történetet írni és azt mondják: „Úgyis csak az űrcsaták, fénykard párbajok és tűzharcok miatt nézel Star Warst.” Ami valamilyen szinten talán igaz, de ezt meg lehetett volna oldani kifinomultabban is, ahelyett, hogy mindenféle pár perces, tét nélküli és értelmetlen csetepatéval kezdenének minden részt.

Amiről eddig nem beszéltem, azok a főszereplők, ugyanis nem nagyon van mit mondanom róluk, nem voltak különösebben rosszak, vagy jók. Egynek elmentek. Amiről viszont akarok valamit mondani, azok a rosszfiúk, itt is felemás képet mutat a sorozat. Az fő gonoszok változó sikerrel csinálták csak a munkájukat. Az első évad főinkvizítora olyan semmilyen volt, tipikus rajzfilm fő gonosz. Erről viszont a Klónok háborúja Grievous tábornoka ugrott be, aki hasonlóan gyerekes volt a folyamatos csapkodásával, de ő valahogy sokkal szórakoztatóbban látta el a szerepét, plusz vele kapcsolatban legalább tudtuk, hogy veszélyes, hiszen a fénykard kollekciója számtalan leölt jedit sejtetett. Ezzel szemben a főinkvizítor semmi érdemit nem tudott felmutatni. Ennél már csak a második évad volt rosszabb, ahol most kapásból két inkvizítort kaptunk, ezek még az első évad főinkvizítorához képest is jellegtelenek voltak, és feleannyira voltak csak sikeresek. Arról a baromságról pedig ne is beszéljünk, hogy helikopternek használták a fénykardjukat. Annak ellenére, hogy az előzetesekben Darth Vadert hypolták fel, alig szerepelt az évadban, konkrétan, csak az első és utolsó epizódban kapott érdemi szerepet. Helyette meg az inkvizítorok töketlenkedését nézhettük. Ugyan amikor felbukkan Darth Vader az tényleg nagyon látványos, meg menő, de szerintem itt is egy kicsit túlzásba estek. Szerintem amikor Vader az egy szál vadászgépével lealázza a fél lázadó flottát az egy kicsit sok volt. Elhiszem, hogy Darth Vader, meg az erő, de azért a Star Wars igyekezett (eddig legalább is) nem ábrázolni az erőhasználókat egyszemélyes hadseregként, még ha gyakran azok is voltak. A Kólonok háborúja legalább megmutatta, hogy a jedik is legyőzhetők, ha elég nagy túlerővel néznek szembe. A főellenségek szegényes sorát csak Thrawn főadmirális fellépése mentette meg.



Akkor pedig beszéljünk a harmadik évadról, ami messze a legjobb az eddigiek közül, mondjuk, nem kárpótol teljes mértékben az első kettőért. Őszintén szólva szerintem Thrawn főadmirális mentette meg az egész Lázadók sorozatot attól, hogy a minőség mélyrepülésbe kezdjen. Ugyanis a harmadik évad talán legérdekesebb pontja, hogy újra visszahozza Thrawnt a kánonba. Thrawn főadmirális Timothy Zahn A birodalom örökösei (1992) című könyvében tűnt fel először, ebben a történetben, a császár és a második halálcsillag pusztulása után, ő vezette a Birodalom megmaradt erőit. Mióta pedig a Disney hatályon kívül helyezte a bővített univerzumot, eddig csak az úgynevezett Legendákban volt helye. Mégis miért tulajdonítok Thrawnnak ekkora jelentőséget? Azért mert ez végre egyértelmű nyitás az idősebb korosztály felé, egy leginkább gyerekműsorban, hiszen ez egyértelműen nem a 8-14 éves korúaknak szól, akik valószínűleg azt se tudják ki ez a karakter. Az írásom elején pedig említettem, hogy a Star Warsnak fontos eleme, hogy minden korosztálynak szóljon. Maga Thrawn pedig valamivel érdekesebb és valódibb fenyegetést nyújt, mint a korábbi főellenségek, ha mással nem, hát azzal, hogy több idő tölt a képernyőn, jobban érezzük a jelenlétét, ráadásul sikereket is képes felmutatni a lázadók ellen. Továbbá a harmadik évad végre többet foglalkozik a karakterek felépítésével és a fő történetszállal. Mintha a készítők rájöttek volna, hogy ideje lenne a történettel is haladni. Valahogyan pedig az egyrészes melléktörténetek is érdekesebbekre sikerültek, mint az eddigiek.

Összefoglalva a Star Wars: Lázadók egy igen középszerű sorozat lett, amit legfőképpen gyerekeknek készítettek. A harmadik évad ugyan mutat némi potenciált és még hátravan az utolsó évad is, de nem hiszem, hogy csak ezek megmentenék a sorozatot. Összességében nézve a Lázadók csak még több Star Wars.