Először ajánlom figyelmetekbe a legújabb videómat, amit a játékhoz készítettem, élvezzétek a szokásos minőséget (csak azért hangsúlyozom mindig, mert nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy HD-ben rendereljen, és töltsön fel ), és a videót (a lejátszót ne felejtsétek el kikapcsolni! utána érdemes visszakapcsolni, legalábbis hangulatot teremt a posthoz, szvsz ):

Nem voltam soha a verekedős játékok nagy fanja, főleg nem a Street Fighter-é. Az első amivel játszottam ellenben, valószínűleg ez volt, még fiatalabb koromban, egy játékteremben, bár nagy benyomással nem volt rám. Utána egy régi Sega konzolon Mortal Kombatoztam, ahol büszke voltam, ha egy-egy karakternél elő tudtam hozni valami látványosabb kombót. Ezen kívül még sokat Tekkeneztem, ismerős PS 1, majd 2-jén, amit szintén élveztem, mivel ezekben a kombók egyszerűek voltak, vagy nem voltak létfontosságúak, ráadásul a karakterek is kedvelhetőek voltak.
A következő játékom is egy Mortal Kombat volt, méghozzá a 4. rész, ami nekem nagyon tetszett, és rengeteget játszottam vele, többnyire a gép ellen, de párszor ismerősök is átjöttek, és akkor velük.

Azután hatalmas szünet következett, a verekedős játékok PC-re nem értek el, én konzolt nem vettem, így egészen az SF4-ig nem is nagyon játszottam ilyennel. Ám amikor ez megjelent, gondoltam adok neki egy esélyt, hisz szerettem a műfajt, kipróbáljuk milyen lehet egy gazdag gyereknek lenni, aki tud folyamatosan pénzt dobálni a gépbe, hogy játszhasson! Elővettem a kontrollerem, és elkezdtem nyúzni a játékot.
Elsőre a karakterek bősége jelentette a problémát, amiről később kiderült, hogy nem is olyan sok (ha mindet feloldjuk is "csak" 25), mivel mindegyik más egyéniséggel, és kombókkal rendelkezik, így kedvelni se fogjuk mindet. Aki lemaradt volna az előző postomról, az nézze meg, hogy állt össze a 4. részre a csapat.

Ami a karaktereket még egyedibbé teszi, az az arcade mode, ahol külön története van mindnek. Sagat ismét harcolni akar, és bosszút akar állni Ryu-n, amiért legyőzte. Chun-Li az apját keresi, akit Bison rabolt el, Gen pedig pont ezt próbálja titokban tartani a lány előtt, így neki ez a célja (bár egy csöppet értelmetlen).
Vannak kevésbé összefonódóbb történetek, főleg az új karakterek terén, például El Fuerte, aki egyértelműen Jack Black, Nacho Libréje alapján született meg, csak jó szakács akar lenni, és a legerősebb harcosok receptjeit gyűjti össze. Mindegyik karakter, ha legyőzött bizonyos számú ellenfelet, a riválisával kell hogy megküzdjön, ez például El Fuerte esetében, a vörös ciklon, Zangief, mivel előbbit a mexikói-öböl hurrikánjának becézik (bár ennél jobb választás lett volna Rufus, El Fuerte riválisának). Ha őt is levertük, jöhet Seth, a főgonosz, akinek a célja, az összes harcos erejének bekebelezése, majd egy stílusos rajzol ending jön (intronak is van minden karakternél rajzolt történet), és a stáblista.

És igen, a játék ebből áll, minden karakterrel megcsinálhatjuk az arcade módot, feloldhatunk dolgokat, karaktereket, ám a lényeg nem változik, verekedni kell. Persze nem csak ez az egy játékmód létezik. A menüben ott van még a challange, ahol megtanulhatjuk a mozdulatokat (ugyan van külön training rész is, ám ott csak gyakorolhatjuk a mozgásokat, ám a challange sokkal többet tanít), időre harcolhatunk, vagy survivelben kiállhatunk adott ellenfél ellen úgy, hogy csak minimálisan regenerálódunk egy-egy csata után.
Ha ez nem lenne elég, akkor ott van a legjobb módja a játéknak, a multiplayer. Játszhatunk baráti, vagy rangsorolt meccseket, vagy indulhatunk bajnokságon is, ami a rangukat növeli (a rangsorolt meccsek battle pointokat adnak). Ám aki ide merészkedik, az jól teszi, ha legalább egy karakterrel elment lvl 4 trainingig challange modeban, és tud védekezni, mert hihetetlen profik játszanak a neten (ahol, megjegyzem, főleg Ryu-t, és Ken-t használják, így meglehet őket lepni, egy furcsább karakter kiválasztásával).

Persze a vérprofik ellen rengeteg segítségünk van. Az említett training mellett, ott vannak még a különböző nehézségek. Rengeteg van ezekből, és a Normal már más játékokban a Hardot jelenti, így csak türelmesebbek kezdjenek ezen a szinten.
És a kulcsszó a türelem. A játék rengeteget igényel, mivel ez nem egy Tekken, ahol könnyű előhozni a kombókat. A kombólista elsőre még kaotikusnak is tűnhet, és ezeket megtanulni nem is egyszerűbb. Ám ha tudjuk őket használni, és megfelelően időzíteni, akkor bármelyik karakterrel jók vagyunk. A lényeg, hogy ismerjük az adott karaktert, akivel játszunk, mivel komolyabb szinteken az ütések és rúgások nem lesznek elegek. Ebben persze az is segít, hogy sok karakternek hasonlóak a kombói, de vannak igazán egyediek is.
Ha ismerünk egy karaktert eléggé, akkor próbáljuk meg nyugodtan a netes játékot, ám először inkább player meccsekben, mivel rankeden elég keserű első élményünk lehet.
Multira még beállíthatunk különböző ikonokat, és címeket. Utóbbiakból lesz rengeteg nekünk, szinte minden mozdulatért kapunk egyet, külön karakterekhez specializálva, vagy csak egyszerű feliratokként, ám ikonokat nem fogunk hamar kapni. Legalábbis az igazán jó ikonokat csak akkor kapjuk meg, ha megcsinálunk egy karakterrel minden traininget, ami nem könnyű. Ezek alapján azonban könnyen megállapíthatjuk ellenfelünk szintjét is, legalábbis körülbelül, mivel rengetegen trükköznek azzal, hogy nem raknak be ikonokat, és így azt hiszi az ember kezdő, holott pislogni sincs időnk mialatt levernek Perfectre.
Az ilyen alakok miatt érdemes mindig könyörtelennek lenni multiban, akár egy újonc ellen, akár egy profi ellen küzdünk, hisz a harc végéig ezt nem tudhatjuk. Így egy profit meglephetünk, egy újat meg a földig alázhatunk, aki megtanul veszíteni.
Persze sokan nem tudnak, így ha már valamilyen szinten jók vagyunk, készüljünk fel, hogy kapunk majd pár szitkozódó levelet meccsek után, amikre vagy ne is válaszoljunk, vagy pusztán vetítsünk tényeket, amikre általában már nem tudnak mit mondani.

Mint az elején írtam, kontrollerrel kezdtem a játékot, amivel kicsit talán könnyebb irányítani, legalábbis bizonyos szemszögből. Ám sajnálatos módon a kontrollerem megadta magát, két év után, így áttértem a billentyűzetemre, amin meglepődve vettem észre, hogy sokkal könnyebb kombókat előhozni. Persze megvan a maga ára ennek is (első sorban a billentyűzetet fenyegető törésveszély), mivel egybefűzni ezeket, már nem olyan könnyű. Ettől függetlenül bármelyik karaktert kényelmesen elirányíthatjuk mind kontrollerről, mind billentyűzetről, csak szokni kell.
Említettem a karakterek különbözőségeit, ám ez nem csak jellemben, vagy kombókban, hanem erősségben is megmutatkozik. Például senki nem várná el Sakurától, hogy egy ütése olyan legyen mint Sagaté. És nem is olyan, jóval gyengébb. De ettől függetlenül vígan leverheti Sagatot, mivel utóbbi lassúb, és kevesebb az életereje. Bizony, a karakterek ki vannak egyensúlyozva, így hiába viszi le El Fuerte fél életét egy dobásával Zangief, ha előbbi egy végtelen csavarba viszi bele (El Fuerte támadásait egymásba lehet fűzni úgy, hogy nagyon nehéz legyen őket kivédeni, és a támadást lehetetlenné is teszi egyben, hasznos, de a vesztesnek elég idegesítő dolog ez).

A harcokat még izgalmasabbá teszik az Ultra és Super kombók. Ezeknek a képernyő alján van a mérője, utóbbi akkor megy fel, ha az ellenfélnek ütéseket viszünk be (ha kombózunk, jobban megy felfele, ám ő is kap minimálisan a saját mérőjére). Ez a sáv több kis részre van bontva, amiket egy-egy támadás erősítésére használhatunk, így sokszor el se jut az ember a Super használatáig. Az Ultra ellenben sokszor van harcok között. Ezt az életerő csökkenése alapján kapjuk. Ha az élet majdnem fele lemegy, akkor az Ultra mérője félig megtelik, és elsüthetjük. Ha várunk egy kicsit, akkor jóval erősebbet süthetünk el, és ha megvárjuk míg teljesen feltöltődik (ez azt jelenti, hogy már majdnem kiüt az ellenfél), akkor az ellenféltől majd a fél életét levehetjük. Persze ezek is kivédhetőek, így az időzítés itt is fontos (ha nem itt a legfontosabb), ahogy a legtöbb kombó, és ütés bevitelénél.
Ezeken felül ott van még a focus attack, amit fel kell tölteni, vagyis egy ideig nyomva kell tartani a gombját (PC-n van rá külön gomb, ahogy a dobásra is), ekkor a karakter felkészül az ütésre, és védekezik is, ám nem végig, így van egy pillanat, amikor támadhatóvá válik, amit ki lehet használni. Ráadásul elég könnyű kikerülni az ütést, de ha eltalál, akkor még egy ütést biztosan be tudunk vinni az ellenfélnek, mielőtt a földre kerül, ami alapból hátrány, mivel sokan nem szoktak védekezni, miközben feláll a harcosuk, így teljesen sebezhetőek ekkor is.

Ami egy ilyen játéknál nem oly fontos kérdés az a grafika. És a fejlesztők szemében úgy tűnik, tényleg nem volt az. Persze nem azt mondom, hogy csúnya, mivel szép effektek vannak benne, az arckifejezések is jók lettek, még ha elég hirtelen el is tűnnek az arcokról, ám szépnek közel sem mondható ez a grafika. Sikerült megtalálni a 3D, a 2D, és a cell-shaded technológia között a legrosszabb középutat. A karakterek 3D-sek, és a háttér is, ám ők csak 2D-ben mozognak, mindezt egy nem épp szép rajzos effekttel megtoldva. Persze ettől függetlenül elég szép az egész, hisz a háttér változik, az emberek reagálnak a harcosokra, és a tárgyak is a környéken, ám a megvalósításukon látszik, hogy nem élveztek prioritást. A harcosok igen szépen kidolgozottak, de a már említett effekt, nagyon levesz a szépségükből. Konklúzióként nem is részleteiben van probléma a grafikával, hanem ahogy az egész összeáll. Persze nem ez a legfontosabb a játékban, és nem is fogunk ezzel törődni sokat, mikor épp egy 9 éves japán srác, a direkt erre kitalált több-tízezres kontrollerével épp ki akar minket ütni.

Zenei téren se sok jót lehet elmondani a játékról. A dallamok ugyan kellemesek, ám az egész kevés, a kevés pályán sokszor leszünk, és milliószor halljuk majd ugyanazokat a dalokat, a főcím japán soft-pop zenétől, amit átvittek angolba, feltehetően kevés nyelvi érzékkel.
Persze a hangok terén ott a szinkron, ami angolban hihetetlen jó, de aki megrögzött anime mániás, az kínozhatja magát a japánnal is, amit úgyse ért, de így oridzsinál a fíling. Igazából a kettő közt fényévnyi különbségek vannak. Olyan szinten nem tetszettek nekem a japán szinkronok, hogy az valami borzalom. El Fuerte alapból olyan hangot kapott mint Sagat, amit nem is értettem, hogy mi a rák alapján határoztak el, hogy mégpedig az egyik legvékonyabb fiatal karakter, egy Zetor traktor mélységű hangot fog kapni. De ezen nem fogok kiakadni, nekem ott van az emberi angol verzió, az tökéletesen megfelel.

Zárszóként mit tudnék mondani. Jó a játék, bár az emberek fele a GfW gyenge védelmét feltörve játszik multin, de ez irreleváns, kivéve persze ha megveszi az ember, de biztosíthatlak titeket. Megéri megvenni, ha szeretitek a műfajt, csak legyetek türelemmel, és ne drága kontrollerrel, és billentyűzettel játszatok vele. Az értékelés előtt tekintsétek meg a story trailert, ami hihetetlen hangulatos, és bemutatja az összes karaktert.

Grafika: 7/10 nekem nem jött be, de nem csúnya ez (ráadásul igen optimalizált)
Hangok: 7/10 unalmas zenék, és a szinkronok se élik bele magukat a szerepükbe eléggé
Hangulat: 9/10 a verekedős játékok hangulata felülmúlhatatlan
Szavatosság: 8/10 ha tetszik, nem fogsz szabadulni

Összesen: 8/10 egy igen addiktív játék, amihez kell türelem, és kitartás, ám ezeknek szórakozás a gyümölcse

szerk.: pár képet Persiantól szedtem, mivel neki több ideje volt screenshotolni, mint nekem, szóval köszönöm a képeket...