A PC-s játékok világa két dolog miatt felhőtlen igazán: ezek a független fejlesztések, illetve a platform használatának díjtalan volta. Csakhogy e két faktor néha visszájára is elsülhet. Mivel bárki készíthet játékot PC-re, egy csomó idióta is kiélheti magát rajta, olyan beteg dolgokat hozva össze, mint az alant bemutatott, sokakat jogosan felháborító alkotások. A hangsúly pedig a „jogos” szón van: nem fogunk sírni a Mortal Kombat véres kivégzései vagy a Wolfenstein 3D horogkeresztjei miatt, hanem olyan programokat fogunk bemutatni, amik teljesen érthető módon verték ki a biztosítékot. Amennyiben szereted a botrányokat, itt a helyed, de előre szólunk, hogy ezek a játékok két lábbal tapossák a jó ízlést. Mi figyelmeztettünk!
JFK: Reloaded
A JFK: Reloaded egy 2004 végén megjelent játék, amiben az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy meggyilkolását élhetjük át, méghozzá gyilkosa, Lee Harvey Oswald bőrében. A program az ominózus esemény előtti percben indul, a játékosnak pedig annyi a dolga, hogy minél pontosabban vigye véghez a 20. század egyik legnagyobb hatású merényletét. A JFK: Reloaded alkotói azért hívták életre a játékot, hogy a kételkedők egy virtuális szimuláción át bizonyosodhassanak meg róla, hogy Oswaldnak a megannyi összeesküvés-elmélet ellenére is volt lehetősége rá, hogy végezzen az elnökkel. Minél közelebb került a játékos a hivatalos Warren-jelentésben foglalt részletekhez, annál magasabb pontszámot ért el. A pontszámot aztán el lehetett küldeni a játék készítőinek, akik 10 ezer dolláros jutalmat adtak annak a szerencsés orvlövésznek, aki a legtöbb pontot érte el. Ízléstelen? Az, bár valahol érthető a játék létezése. A Kennedy-család mindenesetre fel volt háborodva, és a sajtó sem fogadta túl jól a JFK: Reloadedet. Főleg, amiért a játékosok azt is megtehették, hogy a valós eseményekre fittyet hányva cafatokká lövik szegény JFK-t és kompániáját, miközben fröcsög az élethűen ábrázolt vér…
A JFK Reloaded alkotói talán kicsit túl komolyan
vették a történelmi hűséget
BoneTown
A BoneTown egy 2008-as letölthető játék, amit a Lula 3D szellemében alkotott a D-Dub Software. A program egy felnőtteknek szóló, pornográf kalandjáték, amiben a cél az, hogy… hogy… na, szóval a cél az, hogy a híres (persze mi sosem hallottunk róla korábban, csak olvastuk, hogy ismert fickó) pornószínész, Ron Jeremy által megformált főszereplő bizonyos elsődleges nemi jellegét minél nagyobbra növesszük, méghozzá úgy, hogy annyi szexuális kalandba keveredünk, amennyibe csak lehetséges. Bár a koncepció maga inkább vicces, mint felháborító, sajnos a játékról ez már nem mondható el. A BoneTownban minden egyes nő „csak arra” jó, nem épp gusztusos hősünk pedig semmi mást nem tesz, mint... igen, pontosan azt. Ha pedig ez még nem lenne elég megalázó és sértő a teljes női nemre nézve, jobb tudni, hogy a BoneTown elején még csak túlsúlyos hölgyekkel ismerkedhetünk meg, szépen feltornászva magunkat a ranglétrán, egészen a pajkos szupermodellekig. A D-Dubot a világon mindenki támadta ezért a förmedvényért, de sajnos nem elég eredményesen, ugyanis még a Steam Green Lighton is megtalálható egy változat a BoneTownból.
A BoneTown nem fest valami hízelgő képet
a női nemről, sőt...
Operation: pedopriest
Ilyen címmel talán már tudjátok, mi következik: bizony, 2007 nyarán megjelent egy játék, ami a katolikus egyház pedofilbotrányai körül bonyolódik. A játékos egy speciális vatikáni egységet irányít, melynek tagjai felesküdtek mindenre, ami szent, hogy megvédik a papság becsületét, és megfenyegetik, sőt, ha kell, meg is ölik a nemi erőszak áldozatait, nehogy előálljanak történetükkel. Undorító? De még mennyire. Az Operation: pedopriestet alkotó, Molleindustria néven tevékenykedő, olasz „kulturális gerillamozgalom” állítólag az egyház bűntakargató némaságára szerette volna felhívni a figyelmet, de ehelyett egy kifejezetten gusztustalan programot készített, ami nemcsak a keresztény közösségeket idegesítette fel, hanem a botrányok résztvevőit, áldozatait is. A Molleindustria egyébként híres az efféle húzásokról, többek közt a McDonald’sot is ekézték már, mert… mert… miért ne? Olyan trendi mostanában taposni a trendi dolgokat!
Az Operartion: pedopriest ártatlan flashjáték benyomását
kelti, pedig nagyon nem az, sőt...
V-Tech Rampage
2007. április 16-án a 23 éves Cho Seung-Hui 32 embert gyilkolt meg a Virginiai Egyetem technológiai karán. A zavarodott fiatalember még azelőtt öngyilkosságot követett el, hogy a rendőri erők feltartóztathatták volna. A szöuli bevándorlók gyermekeként született Seung-Hui csöndes, jó tanuló fiú volt, akinek nem voltak barátai. A borzalmas tettre minden bizonnyal pszichiátriai állapota sarkallta, a valódi indokok azonban Chóval együtt szálltak a sírba. És hogy ezt miért meséljük el nektek? Nos, azért, mert egy ausztrál gyökér amatőr játékkészítő, Ryan Lambourn jó ötletnek találta, ha 2D-s arcade kaszabolás képében dolgozza fel a történteket. A program három pályát tartalmaz, és igyekszik reális talajon mozogni, például Seung-Hui első áldozatát úgy kell megölni benne, ahogy a valóságban is életét vesztette szegény lány. A publikum reakciója? Nos, negatív, és talán el tudjátok képzelni, hogy miért nem tetszett a V-Tech Rampage az embereknek. Lambourn pedig még rá is tett egy lapáttal a felháborodottságra, amikor közleményben tudatta a világgal, hogy 2000 dollárnyi adomány fejében letörli a játékot az internetről, plusz 1000 dollárért pedig még bocsánatot is kér érte. Jó fej, nem?
A V-Tech Rampage egy öncélú és gusztustalan játék,
alkotója pedig igazi bunkónak bizonyult
Super Columbine Massacre RPG!
Nem a V-Tech Rampage volt az első játék, ami egy valós iskolai lövöldözést dolgozott fel. Danny Ledonne filmrendező 2005-ben adta ki a Super Columbine Massacre RPG!-t, amiben a coloradói Columbine gimnáziumban történt tragédiát mutatja be egy klasszikus 8 bites szerepjáték formájában. A játékosok Eric Harrist és Dylan Kleboldot irányítva élik át azt a bizonyos április 20-i napot, amikor a két különc tinédzser fegyvert ragadott, sőt, még bombákat is vittek magukkal a suliba, hogy a menzát felrobbantva minél több diáktársukkal végezhessenek. Az 1999-es incidens az egyik első iskolai lövöldözés volt, és komoly társadalmi vitákhoz vezetett, többek között a videojátékok személyiségfejlődésben betöltött szerepéről és az amerikai fegyvertörvényekről. Ez alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a Super Columbine Massacre RPG! egy, mondhatni, jogos játék, ami ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet. De nem így van. Ott válik ízléstelenné a dolog, hogy a program valós fényképeket tartalmaz a lövöldözésről. A Super Columbine Massacre RPG! körül hatalmas botrány kerekedett, akkora, hogy a játékot készítő Ledonne egy dokumentumfilmet is forgatott róla Playing Columbine címmel. Bár ezzel nem gyógyította be az áldozatok hozzátartói lelkén ejtett sebeket, tény, hogy a film kifejezetten jó lett, ha valakit érdekel a játékipar és a média kapcsolata, az feltétlenül nézze meg.
A Super Columbine Massacre RPG! egy furcsa játék, aminek
lett volna értelme, de sajnos túl messzire ment
Ethnic Cleansing
Végére hagytuk a legundorítóbb ürüléktengert, a beszédes Ethnic Cleansinget, amit… sóhaj… neonácik készítettek, neonáciknak! A kifejezetten ocsmány és ízléstelen FPS-t a szélsőjobbos Resistance Records adta ki 2002-ben, története szerint pedig kitört a rasszok közötti háború, amit a játékosnak, mint felsőbbrendű fehér harcosnak kell átvészelnie. A játék elején kiválaszthatjuk, hogy a Ku Klux Klan tagjaként, vagy mezei boneheadként szeretnénk megvédeni vérvonalunk tisztaságát, ellenfeleink pedig mindenféle etnikumok felfegyverzett képviselői. Fekete-amerikaiak, latin-amerikaiak, zsidók… van itt minden. Hihetetlen? Igen, az, de sajnos igaz, sőt, ez a digitális végtermék folytatást is kapott egy évvel később. Az Ethnic Cleansing nemcsak felháborító, de határozottan rosszindulatú és káros is, teljesen új szintre emelve a fent bemutatott játékokat. A Resistance Records virtuális népirtásához képest az Operation: pedopriest egy gyerekbarát program, a Manhunt pedig életvitel-szimulátor. És tudjátok, mi a legrosszabb ebben az egészben? Az, hogy az ilyesmire igény van. Vannak játékosok, akiknek ez kell, és elegen vannak ahhoz, hogy sorozat legyen a visszataszító alapötletből!
Az Ethnic Cleansing ez alapján a kép alapján talán
viccesnek tűnik, pedig nagyon szomorú
bár nem vagyok benne biztos hogy azt a részt amibe Jézust megölte a főszereplő azt hogy értelemezed mert az lényegébe azt akarja szemléltetni hogy a zsidóknak muszáj volt megölniük Jézust, nem az ő bűnük a halála... szóval nem értem kiket sért pontosan... gondolom a keresztényeket de attól jóval nagyobb sértéseket adott már nekik a south park... (family guy-ról ne is beszéljünk)
A szólás szabadság pedig jó pofa dolog. Németországban a náci pártot beperelték a zsidók az agy gázt szlogenért és elvesztették a pert mivel szólás szabadságra hivatkoztak a védők.. Áder Jancsi nálunk nem engedélyezte ezzel a szlogennel operáló motoros felvonulást... persze mi antiszemiták vagyunk és nem fejlett a demokráciánk se... vagy hogy is van ez?
Rapelay. Na ez a hétköznapi ember szemszögéből nézve is a felháborító kategóriába tartozik. Bár lehet, hogy a japán videojáték-kultúrában már ez is elfogadhatónak számít, nem tudom. Engem taszít.
De igen, félreértetted... Na, most majdhogynem meglepődtem. Igazából a kérdés (ami nyilván költői) arra vonatkozott, hogy ha kilépsz az ajtón, nap, mint nap azt tapasztalhatod, amit leírtam, de... Mindegy, nem hiszem, hogy meg tudom veled értetni. Másod sorban: őszintén, te hallottál már olyan rasszistáról, aki meglehetősen gusztustalanul meganimált, ponchot és sombrerot viselő mexikóiakra akar lövöldözni egy játékban? Mert én nem sokat ismerek. Viszont ezen játék megszületésével betömtek egy nem létező lyukat. Rasszisták előtte is voltak, de nem feltétlenül szomjaztak rasszista játékokra is. És én nem azt mondom, hogy ne beszéljünk róla, mert kedvet csinál, meg hogy itt a játékok a fiatalok megrontói, hanem, hogy nem kell azon csodálkozni, ha valami botrányos dolog népszerű lesz, mikor a csapból is az folyik. Ha nem lenne hírverés körülötte, akkor azt se tudnák, hogy létezik. Ennyi. Figyelemre méltóan szűk a látóköröd. Az irodalmár pedig sokkal inkább a hasonlatok értelmezésére vonatkozott (mert azokkal már a múltban is adódtak problémák), mintsem az olvasás hiányára, bár most már ebben is kételkedni kezdtem...
nem kell azon csodálkozni, ha valami botrányos dolog népszerű lesz, mikor a csapból is az folyik.
Ha nem lenne hírverés körülötte, akkor azt se tudnák, hogy létezik."