A héten történt egy, az egész játékvilágot megrázó esemény. Nem, nem a GTA 5 PC-s megjelenésére gondolok. Olyasmiről van szó, ami jelentősége ellenére sem kapta meg a neki járó rivaldafényt. Ennek pedig a mögötte álló személyek kifejezetten örülnek, mi több, úgy keverték a lapokat, hogy a GTA (és saját játékuk) premierjével pont elfedjék a felháborodott játékosok hőbörgését. Akik rendszeresen olvassák a PC Guru Online-t, valószínűleg sejtik, miről van szó:
A pénzért „egyszerűsíthető” Mortal Kombat X fatalitykről.
Ha nem ismerős a sztori, akkor röviden összefoglalom a lényeget:
- A Mortal Kombat X-ben is vannak meccsvégi kivégzések, avagy fatalityk.
- Ezeket a győztes játékos adhatja elő, de nagyon nehéz őket bemutatni.
- Legalábbis akkor, ha csóró vagy, ugyanis pénzért meg tudod könnyíteni őket.
- Csak venned kell egy DLC-t, ami „feloldja” a fatalityket.
- Azaz pénzért játszhatod el, hogy tudod, mit csinálsz.
- Részletekért katt ide!
Hogy most mennyire önbecsapás látványosan kivégezni valakit egy online meccs után úgy, hogy pontosan tudjuk, „ingyen” nem volnánk elég ügyesek a dologhoz, tulajdonképpen nem számít, hisz mindenki szereti, ha menőnek, ügyesnek, keménynek gondolják, főleg az internetes szupersztrádán, ahol az arcunk méretének tulajdonképpen csak a sávszélességünk szabhat gátat. Sokkal fontosabb ennél az a tény, hogy a Mortal Kombat X-et kiadó Warner is tisztában van ezzel az általános emberi tulajdonsággal, és a hiúságunkat kihasználva olyan üzlettel próbál még több pénzt kicsikarni belőlünk, ami kétszeresen is tisztességtelen.
- Egyrészt mert ha van rá pénzünk, hajlamosak vagyunk „megkönnyíteni” a dolgunkat, ezt kihasználni pedig, bár jogos üzleti lépés, sajnos egy teljes árú játék esetében nem igazolható olyan könnyen, mint egy mikrotranzakciós üzletmodellre épített, ingyenesen letölthető mobilos cím esetében.
- Másrészt mert sosem fogjuk tudni, hogy akik ellen játszunk, azok tényleg jobbak-e nálunk, vagy csak mázlijuk volt, a fatalityjük pedig legalább olyan hamis, mint Sonya Blade mellei.
A Warner persze védekezhet azzal, amivel annak idején a 2K is az Evolve fizetős esztétikai DLC-inek kiadásakor: a fatalityk a játékmenetet nem befolyásolják, tényleg csak az e-péniszünk növesztésére jók, na, meg brutálisan jól néznek ki, már ha valaki szereti a horrort és a virtuális erőszakot. Ettől azonban még nem lesz jobb a helyzet, ami egyetlen mondatban így foglalható össze:
A Warner pénzért vállalja, hogy elvégzi helyettünk a piszkos munkát, mi pedig gyarló gamerként bizony be is dőlünk neki.
Ráadásul, ahogy a cikk elején említettem, ezek a DLC-k pont a PC-s GTA 5 és a Mortal Kombat X megjelenésekor láttak napvilágot, a kiadó pedig nem verte nagydobra őket, nehogy a – mondjuk ki: jogos – közfelháborodás túlharsogja a premierek üdvrivalgását.
Könnyű persze most a Warnert ekézni, ám az a helyzet, hogy ez a kiadó is csak egy mintát követve cselekszik. Először ugyanis az Electronic Arts játszotta el azt, hogy némi pénzmagért feloldotta vagy megkönnyítette helyettünk a teljes áron kínált játék tartalmának hozzáférhetőségét. A Need for Speed: Most Wanted remake-je szerintem amúgy sem volt egy túl jó játék, hát még akkor, ha az ember pár dolcsiért minden autót azonnal a garázsában tudhatott. És ezt a két éve kiadott Need for Speed: Rivals is előadta, alaposan felborítva a multipayerre kihegyezett játékmenetet. A Dead Space fizetős szuperruháiról meg inkább csak egy személyes anekdotát osztok meg: emlékszem, hogy kikerekedett a szemem, amikor az első részhez megvettem egy menő hacukát pár száz forintért, aztán a szám szerint 5. végigjátszásom végén hirtelen terminátorrá változtam, akit semmi sem tudott megállítani. Mindezt Lehetetlen fokozaton, egy szál plazmavágóval a kezemben értem el.
Szóval a Warner mondhatni halad a korral, és másolja az EA – sajnos – sikeres stratégiáját. De nemcsak a DLC-k terén próbál felzárkózni. Emlékszünk még arra a tavalyi botrányra, ami a Middle-earth: Shadow of Mordor kapcsán robbant ki? A kiadó csak nagyon komoly szerződés árán volt hajlandó a megjelenése előtt tesztpéldányt biztosítani a Monolith játékából, tele olyan kitételekkel, amiket egy jóérzésű újságíró sem fogad el szívesen. És mindez miért? Nem tudjuk ma sem, mert a program remek lett.
Aztán ott van a franchise-osítás is, ugye. A 2009-es Batman: Arkham Asylum volt az a cím, ami a Warner nevét újra köztudatba hozta a játékiparban. Azóta sorozat lett a játékból, és a kiadó az idén megjelenő Batman: Arkham Knight után még biztos, hogy vagy egy tucat mellékágat, folytatást, előzményt, utózmányt, akármizményt akar majd, mert ütni kell Batman kevlárpáncélját, amíg még meleg.
És ha már franchise-ok: előbb-utóbb minden nagy sorozatot meggyaláz a pénzéhség, ez pedig a Warner esetében a F.E.A.R. Online-on érhető tetten.
Tessék? Hogy nem hallottál a F.E.A.R. Online-ról? Helyes-helyes, jól tetted, bár most ha tetszik, ha nem, megrontunk, és elmondjuk, hogy egy free-to-play lövöldéről van szó, ami a Project Origin motorjára épül, és kész katasztrófa minden eleme. A játék jelenleg 84 százalékos negatív értékelésen áll a Steamen, mert alig van benne tartalom, szaggat, csúnya, hemzseg a bugoktól, mégis orrba-szájba vásárolhatunk benne mindenféle dolgokat, csak hogy legyen pénze belőle a Warnernek. És igen, tudom, hogy hivatalosan nem a WB a kiadó, hanem az Aeria Games Europe, valójában azonban a WB-nél vannak a széria jogai, szóval ha nekik ez nem felel meg, akkor közbeléphetnek.
Mégsem teszik. Mert megfelel nekik.
És most akkor megállok, hogy legyen egy kis időtök észrevenni: a fenti nem csak a Warnerről szól, hanem minden olyan kisebb kiadóról, ami a nagyok közé vágyik. Egyszerűen ez a módja annak, hogy valaki kitörjön, s mivel a WB Gamest is birtokló anyacég évek óta üzleti válságban szenved, valószínű, hogy mindenre kapható pár extra dollárért.
Nagyon hasonló életutat járt be a mostanában gyakran ekézett Ubisoft is: eleinte a játékosok nagy kedvence volt, amely számtalan érdekes és izgalmas sorozatot és játékot vállalt be, majd egyre „multisabb” lett, tavaly pedig sorra csalódást okozott a termékeivel. Csakhogy brutálisan nagy nyereséget termelt, szóval üzleti szempontból teljesen mindegy, hogy a játékai jók lettek-e vagy sem. Említhetnénk azonban az Activisiont is, amiely egykor szintén klasszabbnál klasszabb programokat alkotott, manapság meg csak a Call of Duty és a Skylanders kapcsán hallunk felőle, mert ezek a szériák termelik neki a dollármilliárdokat.
Úgy gondolom, hogy egy nagyon szomorú üzleti trend rajzolódik ki a szemünk előtt: a kicsik vagy eltűnnek, vagy nagyra nőnek, utóbbi azonban egyet jelent azzal, hogy előbb-utóbb „az új EA”-ként kezdünk el hivatkozni rájuk. Az ipar pedig szép lassan kettészakad:
- a független fejlesztők a digitális térben próbálnak meg életben maradni,
- az óriáskiadók felosztják egymás között a nagybetűs játékipart, és addig híznak, amíg ki nem pukkadnak.
És hogy mi lesz az után? Nos, nehéz megmondani. Talán jön egy „új Activision” és kezdődik minden elölről…
Az írás a „Vélemény” rovat cikke, s mint ilyen, a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.
