Tegnap játéksajtó-történelmet írt az angol Eurogamer, mely portál nem mellesleg az Egyesült Királyság legnagyobb videojátékos oldala. A magazin napi vezércikke a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D tesztje volt, amely írás végére már nem került konkrét szám, hanem csupán egy „Ajánlott” pecsét díszelgett a cikk fejlécében, meglepve az olvasókat, akik később Oli Welsh szerkesztői jegyzetéből értesültek róla, hogy

a Eurogameren többet nem lesznek pontszámok, csak különböző pecsétek („Ajánlott”, „Kötelező”, „Kerülendő”), sőt, azokat is csak alkalomadtán osztják majd a kritikusok.

Sokan megrökönyödtek a brit oldal döntése láttán, főleg mert a Eurogamer pontszámai mindig igen erős kritikát fogalmaztak meg. Persze sokan vélték úgy, hogy a cikkek szövege nem minden esetben állt kapcsolatban az azt záró ponttal, ez azonban nem változtatott azon a tényen, miszerint a Eurogamer az egyik legfontosabb európai játékmédia az online dimenióban.

Mi történt?

Nos, Welsh úgy érvel a döntés mellett, hogy az online is jelenlévő játékok folyamatosan változó jellegére, és az újfajta játéktervezési metodikák okozta tesztelési nehézségekre mutogat. Állítása szerint az újság stábja arra a következtetésre jutott, hogy miként a játékok, úgy azok értékelési rendszere is változik idővel, és hogy manapság egy összetett programot nem egy vagy két, hanem soktucat nézőpont szerint kellene ellenőrizni, kiértékelni – ez pedig emberfeletti feladat, ami rávezette a szerkesztőséget a pontok elvetésére.

Egy pontszámnak csak akkor van értelme, ha az magába foglalja a kritika tárgyának minden aspektusát. Azokat észrevenni viszont nem elég egy-egy hét, hanem hónapok, évek kellenek hozzá, amely idő alatt persze egy modern játék úgy átalakul, hogy később rá sem ismernek a rajongók.

Ugyanerről Chris koma írt egy blogbejegyzést pár évvel ezelőtt, a Diablo 3 megjelenése és az azt követő vegyes fogadtatás kapcsán.

Újságíró kollégám évtizedes tapasztalatokkal a háta mögött jutott arra a következtetésre, hogy egy játék értékelése nagyban függ annak műfajától és az elődei ismeretétől. Mint írta,

„...akadnak olyanok [játékok], melyeket elég, ha csak 6-8 órán keresztül nyüstölünk, s már tudjuk, hogy fikarcnyit sem fog változni a játékmenet (tipikusan az akciójátékok ilyenek), de rengeteg esetben előfordul, hogy bizony 100 óra is kevés ahhoz, hogy véleményt formáljunk az adott produktumról. Ilyen játék volt számomra például a Diablo 3.”

És lám, ez egy 2012-es bejegyzésből származó idézet. Az eltelt három esztendő folyamán a Diablo 3 teljesen átalakult (a játék verziószáma szokatlan módon 2-essel kezdődik), az akkori tesztek és vélemények „tényei” már egyáltalán nem igazak rá, felvetve a kérdést, hogy mennyire volt értelme tesztelni és pontozni azt.

Szintén a videojátékok utólagos változásai képezik a PC Guru magazin kedvelt rovata, a „Második kör” lényegét: olyan játékokat veszünk elő ezekben a cikkekben, amiket egyszer már bemutattunk, de annyira sokat változtak azóta, hogy gyakorlatilag újra kell értékelnünk őket.

A lista pedig szinte végtelen, a Killing Floortól a Team Frotress 2-n át a Guild Wars 2-ig száz és száz olyan játék sorolható fel, amelyek a kiadásuk után is fejlődtek, megkérdőjelezve a „kész produktum” jelző jogosságát. Mi több, a Steam Early Accsess intézményesítette is az utólagos fejlesztést: ma már előbb fizethetünk egyes alkotásokért, mint hogy azok legalább kvázi elkészülnének – más persze kérdés, hogy ennek mi értelme van.

A problémakor tehát létezik, nem a Eurogamer fújta fel. De vajon jól kezelték?

Nos, ezt nem lehet egykönnyen megválaszolni, valószínűleg a Eurogamernél sem tudják, hogy ez most jó vagy rossz, így inkább kivárnak, és „lesz, ami lesz” alapon hagyják, hogy sodorja őket az ár.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a pontoknak és százalékoknak igenis helyük van egy játékteszt végén.

Egyrészt az ember jól érzi magát annak a láttán, hogy valaki „megmondja a tutit”, jól le- vagy felpontozva valamit. Másrészt amikor az a bizonyos játék megjelenik, és dobozos vagy „végleges” digitális premiert kap, onnantól kezdve az egy termék, amit a terjesztő el akar adni, s melyet abban a formában igenis lehet értékelni, dicsérni vagy leszólni.

Akármekkora kultúra is nőjön a day one patch-ek és DLC-k köré, soha, semmilyen körülmények között nem lesz szimpatikus, ha egy program félkészen vagy játszhatatlanul kerül boltokba. És bizony meg fogja érdemelni azt a pontszámot, amit az első, a hibák nagyját elsöprő javítás kiadása előtt kap. Amely játék pedig jó és szereti a nép, az úgysem kell, hogy aggódjon, nem igaz?

És ti mit gondoltok? Kellenek a pontszámok a tesztek végére?

A cikk a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.