Valami nem stimmel az Agyagpofa kritikáival

Lehetett volna a DCU saját Jokere, de nem lett az. Nagyon nem.

A mai napon befut a mozikba a Supermant és a Supergirlt követő harmadik DCU-film, ami nem is lehetne eltérőbb a két említett címnél, az Agyagpofa ugyanis egy testhorror lett. Az első reakciók nagyon pozitívak voltak, és remek nyitást is jósoltak a filmnek, ám az első teljes értékű kritikák már jóval visszafogottabbnak érződnek. 

A walesi Tom Rhys Harries - akiről remélem, sokat hallunk majd - főszereplésével készült film jelenleg 76 százalékon áll a Rotten Tomatoeson, a Metacriticen pedig 59 pontot szerzett. Ezek egyébként nem rossz eredmények, de diadalmenetnek sem tekinthetők, pedig ez a „másfajta” DCU-projekt akár az is lehetett volna. 

„Ha lehántjuk róla a húsos, folyékony álarcot, nem találunk alatta túl sok emlékezetes tartalmat – de legalább Clayface brutális külseje vad élvezetekkel szolgál" - írta az Empire magazin újságírója.   

A The Guardian kritikusa pedig már elég keményen fogalmazott: „Még ha egy egyfajta új belépési pontként, viszonylag önálló horrorfilmként tekintünk is rá – olyasvalamiként, ami azoknak szólhat, akik nem feltétlenül rohannának a szuperhősös kalandokért –, a végeredmény így is egy ügyetlenül elszalasztott lehetőség." 

A Variety munkatársa viszont kedvelte: „Lehet, hogy az itt bemutatott karakterek és konfliktusok unalmassá válnának, ha egy egész franchise épülne rájuk, de egyetlen, műfajokat ötvöző kalandként tálalva frissnek és a szó jó értelmében bizarrul élvezetesnek hatnak."

Én egyébként kedveltem az Agyagpofát, minden képregényfilmes bugyutasága ellenére is. Ezt írtam róla: „Bár a képregényfilmektől általában nem szokás számonkérni, hogy mennyire jól vannak megírva, az Agyagpofától igenis számonkérem, mert egyértelműen többre pozicionálta magát egy tipikus szuperhős-filmnél, és több is lett, de lehetett volna sokkal több is. Mint mondjuk Joaquin Phoenix Jokere. Nagy kár, hogy az alkotók csak a testhorror jelenetekkel mertek igazán kellemetlenek lenni, valójában azonban nem hittek abban, hogy Matt Hagen megérdemel egy olyan komplex filmet, mint Arthur Fleck. És a vicc az egészben, hogy még így is kedveltem a DC új, alter filmjét - sokkal jobban, mint a Supergirlt vagy a Supermant."

Borítókép forrása: Warner Bros.