Miközben Hollywood már-már lángol, köszönhetően annak, hogy a forgatókönyvírók után immáron a színészek is csatlakoztak a hónapok óta zajló sztrájkhoz, a neves stúdiók és a legnagyobb alkotók is hosszú évek óta visszafogott, meglehetősen biztonsági játékos üzemmódban működnek. Ismert franchise-ok sokadik rókabőrére, korábbi kasszasikerek újragondolására és a bevált receptek unalomig ismert elsütésére futja csak, merész és különleges ötletekre pedig egyre kevésbé. Ma már alig van olyan ember az álomgyár falai között, aki még mindig újat és igazán emlékezetes élményeket szeretne okozni a nézőinek. A ma élő legnagyobb rendezők között viszont Christopher Nolan magasan kiemelkedik, amihez akár 1-2 filmje is elegendő lenne, de ő legalább egy féltucatnyi olyan művel rendelkezik, ami elég volna az örökkévalósághoz. Egyedi karakterek, egyéni látásmód: ezek jellemzik filmjeit, miközben a legnagyobb színészekkel, a legjobb zeneszerzőkkel dolgozik együtt, kik mindent meg is tesznek a nevével fémjelzett mozikban. És bár tudom, hogy itt is mindenkinek van még legalább egy személyes kedvence, amit feltenne a listára, de nézzük meg, hogy nálunk most a rendezőnek melyik öt filmje jutott fel a toplistánkra!
5. Nem emlékszem semmire
A 2000-es Memento főszereplője, Leonard Shelby (Guy Pearce) életét egyetlen cél vezérli: ki akarja nyomozni, ki erőszakolta és ölte meg a feleségét, amit követően Leonard elvesztette az emlékezetét. Leonard ugyanis egy furcsa és gyógyíthatatlan betegségben szenved: néhány percnél hosszabb ideig képtelen új emlékeket megőrizni (anterográd amnézia). Így csupán egyetlen dologban biztos: bosszút akar állni. Betegsége miatt Polaroid képekkel dokumentálja minden lépését, névjegykártyák, dokumentumok, tetoválások segítségével igyekszik összerakni múltja darabjait. A filmet epizódokban láthatjuk, miközben látszólag rendszer nélkül követik egymást az események, melyek alatt mindenki gyanússá válik, azonban a különböző szálak a film végére egy követhető történetté állnak össze. És bár elsőre fura a koncepció, ez egy remek megoldás egy rejtély felgöngyölítéséhez és egy különleges betegség bemutatásához, ami egyben az akkor még ismeretlen Nolant is feltette a térképre, sőt Guy Pearce számára is nagyobb elismertséget hozott – az más kérdés, hogy Pearce már többek között a Farkaséhségben is bizonyította tehetségét. Az mindenesetre biztos, hogy a 2000-es Memento egy különleges film, ami mindenképpen helyet érdemel a listán, már csak azért is, mert egy életmű épült fel belőle. Sokszor álmok és szinte tökéletes trükkök segítségével, máskor pedig a háború könnyeivel és vérével.
(Képek: Port.hu)
4. A háború borzalmai
A 2017-es Dunkirk a második világháború egy különleges eseményét mutatja be, mikor 1940. május 26. és június 04. között a brit birodalom és Franciaország, a német hadsereg által bekerített katonáit, a franciaországi Dunkerque partjainál evakuálták. Ennek hála a film valós eseményeket dolgoz fel: az Egyesült Királyság a katonák megmentése érdekében elindítja a Dinamó hadműveletet, melyben hadihajókkal és civilek által irányított hajókkal indultak el a katonák kimentésére. A cselekményt több szálon követhetjük végig: az első a szárazföldön, a város melletti mólónál (itt Tommy, Fionn Whitehead áll a középpontban) zajlik; a második szál a vízen (Mr. Dawson – Mark Rylance – civil hajójával); a harmadik szál pedig a levegőben (a Farrier – Tom Hardy – vezette vadászrepülő által) játszódik. És bár a történet teljesen más, egy egészen más korban, ráadásul a két film között is 17 év telt el, némi hasonlóság így is tettenérhető a Mementóval: ezek a szálak ugyanis időrendileg néha máshogy haladnak előre, időnként találkoznak, majd a film végére összefonódnak, ezzel hasonlóan különleges élményt és hangulatot teremtve, mint Nolan kezdeti bemutatkozásánál.
3. Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség
Bár már addig is volt pár nagyobb dobása a rendezőnek, illetve a Felemelkedéssel azt is bizonyította, hogy értő kezekben a szuperhősök is kellően érdekesek és érettek lehetnek, mégis, a ma születésnapos The Dark Knight (A sötét lovag), 2008-ban, számos szempontból az első igazán nagy kasszasiker és blockbuster, ami egyértelművé tette, hogy Nolant már nem lehet egy átlag rendezőként kezelni. Persze a felhajtáshoz komolyan hozzájárult Heath Ledger tragikusan korai halála, ami miatt minden figyelem az utolsó két szerepére irányult (ez, valamint a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma), ám nem lehet mindent erre a szomorú eseményre fogni, pláne, hogy a Batman-trilógia középső darabja minőségi és mély szuperhős-élmény, ami részben összpontosít csak Christian Bale Batmanjére. Mellette a terrorizmusra is egész egyedi módon épít (még mindig 2001 árnyékában), számos morális és emberi kérdéssel foglalkozik, majd hősét lényegében az árnyékok közé küldi, elzárva a fénytől és a hálától/megérdemelt jutalomtól, amit minden mese biztosít a hérosznak, ki felszabadítja a közösséget. Nem mellesleg olyan színészgárdát sikerült összehozni, hogy már amiatt is felejthetetlen a mozi, sőt Hans Zimmer is túltett magán, máig felejthetetlen dallamokkal megtámogatva a mozgókép talán legkarizmatikusabb DC-hőseit. A 185 millió dolláros költségvetést végül egy több mint 1 milliárd dolláros bevétel honorálta, szóval nemcsak Gothamben győzött az igazság (legalábbis részben).
2. Abrakadabra
Ha van Nolannek egyedi és eredeti ötlete, akkor az mindenképpen a 2006-os Tökéletes trükk, amihez a rendező ismételten egy fantasztikus gárdát trombitált össze: a visszatérő Christian Bale és Michael Caine mellett Hugh Jackman, valamint Scarlett Johansson is megjelenik, miközben a történet középpontjában két rivális, Robert Angier (Jackman) és Alfred Borden (Bale) áll, akik a századfordulós Londonban bűvészkedéssel és trükkökkel keresik az betevőre valót. Angier azonban Bordent okolja egy tragédiáért, aminek köszönhetően rendkívül komoly vetélytársakká válnak, onnantól pedig mindketten felül akarnak kerekedni a másikon. Így talán nem csoda, hogy kifejezetten megszállottá válva a legfőbb céljuk az, hogy létrehozzák a legtökéletesebb színpadi illúziót, annak érdekében pedig nem riadnak vissza semmitől, hogy felfedjék egymás trükkjeinek titkát. És bizony mind a történet, mind pedig a karakterek között kialakuló viszony zseniális módon elevenedik meg a vásznon, egy olyan korszakban, ami eleve különleges. Végig érezni a paranoiát és a megszállottságot, ami egyre őrültebbé teszi hőseit, kik végül már tényleg semmitől nem riadnak vissza, ami szinte szürreálissá teszi a sztorit. A “mindössze” 40 millió dolláros költségvetés végül több mint 100 millió dolláros bevételt hozott, ami azt jelenti, hogy azért jól teljesített, pedig Nolannek nem ez a mozifilmje kapta a legjobb kritikákat. Mi ettől még nyugodt szívvel ajánljuk bárkinek, aki nem látta, hiszen bizonyítja, hogy merni kell nagyot álmodni. De legalább álmodni…
1. A gondolat a legellenállóbb parazita
Azt hiszem, hogy ha Christopher Nolan neve felmerül, átlagban vagy A sötét lovag, vagy a 2010-es Eredet ugrik be róla (és sajnos nem a Tenet, ami saját magához képest messze nem lett olyan jó, mint az várható volna), ha pedig komolyabban nézzük a dolgot, akkor hiába remek Batman sztorija, az “csak” egy szuperhős-történet, míg az Inception egy egészen különleges hangulatú és látványvilágú sci-fi, nem kevés egyéb műfaji elemmel átszőve. Az álmokon belüli kapcsolódás, ott kutakodás mások emlékei és féltve őrzött titkai után szinte kémjátszmává változtatja a tolvajfilmnek is nevezhető alkotást, ami elsőrangú brigáddal (Leonardo DiCaprio, Vatanabe Ken, Ellen Page, Tom Hardy, Cillian Murphy, Michael Caine) és ismét egy felejthetetlen filmzenével ajándékozta meg a mozgókép szerelmeseit. A végén ugyan bőven lehet tanakodni, hogy akkor most “mire is gondolt a költő”, de talán nem is baj, én legalábbis szeretem azokat a történeteket, amiknek nem egyértelmű a befejezése. Az Eredet pedig nemcsak erre képes, nemcsak elgondolkodtat, de teljes játékideje alatt hajlamos a néző arra, hogy elvesszen a rétegek között, melyek úgy vannak egymásra építve, ahogy Nolan filmjeiben általában a cselekmény részletei és különleges csavarjai, mik előbbre görgetik a történéseket a végső katarzis felé.
És bizony bőven lehet, hogy néhány nap múlva már egy új cím is a listán lenne, elvégre az Oppenheimer napokon belül mozikba kerül, ismét Cillian Murphyvel, viszont sajnos Hans Zimmer zenéi nélkül, valamint egy olyan témával, ami már önmagában is elég erős ahhoz, hogy atombombaként tarolja le a filmipart. Azonban, mivel még mi sem láttuk a direktor legújabb művét, egyelőre nem merünk ilyen merész következtetéseket levonni, inkább kiélvezzük a korábbi filmjeit, lelkileg pedig készülünk a legújabb nagy dobásra. No és te hogy érzed, számodra melyik Christopher Nolan legjobb filmje? Mik a kedvenceid?
