Ha elsőre rápillantunk a Dark Mountra és a Light Mountra, láthatjuk, hogy előbbi sokkal robosztusabb kivitelben érkezik, már a doboza is jóval megtermettebb, mint a kistesóé. A Dark Mount részeként kapunk egy alap billentyűzetet, egy különálló numpadot, egy multimédiás blokkot és két csuklótámaszt is. A Light Mount sokkal hagyományosabb felépítéssel érkezik, egy darabban, csak egy csuklótámasz jár hozzá pluszban. Mindkét dobozban található még külön egy USB-C kábel, illetve egy switch/keycap puller, amivel könnyen eltávolíthatjuk és cserélhetjük a billentyűket. Bár kibontás után hirtelen azt hihetjük, hogy vezeték nélküli kivitelezéssel van dolgunk, de sajnos ez egyiknél sincs így, mindkét esetben belebotlunk a működéshez elengedhetetlen kábelbe. Spoiler: ezzel igazából el is érkeztünk a legnagyobb negatívumhoz, ami elmondható a billentyűzetekről, de más funkciókkal bőven kárpótolnak minket a kábelmentesség hiányáért.
A Dark Mount pillanatok alatt összepattintható: a numpad a hagyományos jobb-, de akár a bal oldalra is elhelyezhető, és az alján lévő csúszkával tudjuk szabályozni, melyik oldalon legyen a C-csatlakozója. A multimédia blokknál is szabadon választhatunk a felső rész jobb- illetve bal oldala között. Nekem utóbbi sokkal jobban kézre esik, a numpad pedig maradt a hagyományos jobbon. A két csuklótámasz mágnesesen könnyedén bepattintható megfelelő helyre, de ha kicsit több helyre vágyunk az asztalunkon, ugyanennyi erőfeszítéssel el is távolíthatjuk. És mielőtt elfelejtem: a Dark Mount dobozában találunk még 8 darab mágneses talpat is, amit szabadon elhelyezhetünk a billentyűzet kis lábaira, így állítva be a nekünk legkényelmesebb magasságot és szöget.
Beszéljünk kicsit a kiegészítőkről. A numpad egy rendkívül hasznos nyolc gombos programozható stream-deckkel érkezik, ami alapbeállítás szerint a böngésző-, fájlkezelő-, email-, képmetsző- és feladatkezelő megnyitásával, illetve a zárolás és alvó állapot funkciókkal lett felvértezve. Ezeket viszont testreszabhatjuk a be quiet! saját alkalmazásában, az IO Centerben, így bármilyen játék, weboldal vagy program pillanatok alatt elindítható vele, és még az ikonok is bármilyen képre vagy logóra cserélhetők. Annyi negatívumot meg kell jegyeznem, hogy néha duplán érzékeli ezt a gombot és kétszer nyitja meg az adott parancsot, de ez a hiba általában egy újraindítással vagy egy gyors remappel helyrehozható. A média blokkon (vagy dokkolón, ahogy szimpatikusabb) kedvünk szerint állíthatunk a billentyűzet világításán, fényerején, és a többin, de akár az IO Centerben létrehozott profilokat is kiválaszthatjuk, így pár gombnyomással egy saját magunkra testreszabott beállítást kapunk. Ezzel pillanatok alatt válthatunk akár egy gamer és egy munkaközpontú kiosztás/kinézet között is. De emellett lépkedhetünk az éppen lejátszott zenék vagy YouTube-videók között, szabályozhatjuk hangerejüket, de akár indíthatunk rajta egy szimpla stoppert is, ha épp úgy tartja kedvünk. Ha pedig nem használjuk, egy általunk megadott idő után képernyővédő jelenik meg, amit szintén bármire lecserélhetünk az IO Centerben.
A Light Mount ehhez képest egy sokkal letisztultabb megoldást kínál: egy klasszikusabbnak vehető multimédiás gombbal érkezik, ami hangerő szabályozásra és némításra alkalmas, alatta pedig öt programozható makrógombot kapunk. Ez a kivitelezés inkább hajaz egy kompaktabb gamer billentyűzetre, bár a numpad itt nem levehető, így a TKL-fanok ezzel tuti nem lesznek kibékülve. A név pedig kötelez: a Light Mount egyértelműen erősebb fényekkel bír, sokkal inkább a gamer RGB vonalat hozza, és erre tesz még rá egy lapáttal a tetején világító sáv is. A Dark Mount ezzel szemben egy visszafogottabb, elegánsabb irányba indul el, ami igazából jól is áll neki, hiszen ha összességében a funkcióját is nézzük, inkább mondható ez egy streamer vagy bonyolult workflow-val bíró billentyűzetnek, mint egy egyszerű gamer kiegészítőnek. Azt se felejtsük el, hogy mindkét verzió gombonkénti világítást kapott, ha pedig szeretnénk, akár mindegyiknek külön színt állíthatunk be, ami azért elég menő.
Mindkét klaviatúra lineáris, narancssárga kapcsolókkal érkezett. Ennek a gyári kenése csökkenti a súrlódást és a vele járó zajt is. A nagyobb gombok alatti stabilizátorok is kapnak egy kenést, aminek hála ezek a nagyobb gombok sem kezdenek el zörögni egy erősebb leütés hatására sem. Egyébként összesen három hangelnyelő réteg biztosítja a csendet: egy habszivacs réteg van a kapcsolók és a nyomtatott áramkör között, egy másik a nyomtatott áramkör alatt, egy utolsó, szilikon réteg pedig a burkolat alsó részében. A gépelés egyébként nagyon kellemes mindkét billentyűzet esetében, bár kíváncsi lennék a fekete, taktilis kapcsolós verzióra is, hogy mennyiben más az élmény. Sajnos a Dark Mount során hibaként felbukkant, hogy az S-betű leütését néha duplán vette be, és ez egy vadiúj terméknél furcsa. Viszont ha a billentyűzet beállításoknál lassabbra állítjuk az ismétlési sebességet, az megoldja a problémát.
Összességében elmondhatom, hogy két prémium, nagyon jó billentyűzettel sikerült berúgni a perifériák piacának ajtaját a be quiet!-nek, de ennek bőven meg is kérik az árát. A Light Mount ára jelenleg olyan minimum 50 ezer forint körül mozog, míg a Dark Mountért ennek közel a kétszeresét, 90-100 ezer forintot is elkérnek. Magyar kiosztás egyelőre nem érhető el hozzájuk, ami ennyi pénzért talán már elvárható lenne, de talán a rengeteg prémium feature dob annyit a dolgon, hogy az érdeklődőknek megérje a borsosabb árat.
További információkat itt találhattok mindkét billentyűzetről!
Borítókép forrása: be quiet!
