Bár az a hír járja, hogy hiába Lewis Hamilton felügyelete, az F1-nek (teljes nevén F1 – A film) akadtak problémái a hitelességgel, nos, én ebből semmit nem tapasztaltam – mert az égvilágon semmi közöm az autóversenyekhez. Viszonyítási alap híján nekem tehát nem okozott gondot „befogadni Hollywoodot”, Hollywood pedig jött, én meg elhittem, amit a mondott. Legalábbis, ami a Forma-1 részét illeti, mert a film kapcsán azért akadtak észrevételeim.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az alaphelyzet viszonylag egyszerű, pár mondatban röviden összefoglalható. Brad Pitt tolmácsolásában kapunk egy laza arroganciával megáldott Forma-1-es expilótát, aki már túl van a fénykorán, de azért még így is ő a faszagyerek. Az egykoron majdnem híres Sonny Hayes jelenleg egy „kisbuszban lakó lúzer”, aki szerencsejátékkal keresi a kenyerét, egészen addig a pontig, mígnem egykori csapattársa, a Javier Bardem által alakított, vezetéknévnélküli Ruben fel nem keresi őt egy visszautasíthatatlan ajánlattal: segítsen neki felvirágoztatni egy haldoklófélben lévő F1-csapatot. Sonny néhány jelenet erejéig persze játssza a megközelíthetetlent, de a néző számára elég nyilvánvaló, hogy igent fog mondani. Nem sokkal később pedig így is tesz, ám kiderül, hogy főhősünk nemcsak magáért felel majd az elkövetkezendő több mint két és fél órában, de egy forrófejű, fiatal pilótával, a Damson Idris által alakított Joshua Pearce-szel is egóharcot kell vívjon, ha nem akarja, hogy fiktív csapatuk egy Elon Musk-szerű, gátlástalan pénzember martalékává váljon.

Ami tetszett benne:

  • Brad Pitt, és nem, nem azért, mert még 60 felett is ennyire jól néz ki: bár színészileg valószínűleg a kisujjából kirázta Sonny Hayes figuráját, Pitt sármja és karizmája tagadhatatlanul működik a vásznon.

  • Egyébként nemcsak Brad Pitt, a James Bond-esélyesként számontartott Damson Idris is jól hozza az öntelt ifjoncot, akinek Pitt karaktere szerint korából fakadóan még nem fejlődött ki rendesen a homloklebenyének elülső kérge, ezért nem képes megfelelően felmérni a kockázatot – ez egyébként nem vicc, hanem tudományos tény. Pitthez hasonlóan Idris esetében is inkább a színészi jelenlét érdemel szót, semmint maga a karakter, és ez hatványozottan igaz a Javier Bardem által alakított Rubenre is.

  • Kosinski egy valamihez nagyon ért, ez pedig a hangulatteremtés. Már a bevezető jelenettel, a Led Zeppelinre hasító Brad Pitttel berúgja az ajtót, de sikerült azt a pillanatot is elkapnia, amikor Pitt arról győzködi az APXGP főnökét, azaz Javier Bardemet, hogy ha most érne véget minden (értsd: meghalna), ő akkor is teljesen rendben lenne ezzel. De az Abu Dhabi-i végső futamkor is úgy nézi Pitt az ünneplő tömeget, hogy azzal Kosinski megint eltalál valamit – van abban a pillanatban (vagy inkább pillantásban?) valami őszintén emberi, mégis nagyon filmszerű.

f1foto1.JPG

(Forrás: Warner Bros. Pictures/Apple Original Films)

  • És ha már itt tartunk, az F1 egyik legerősebb eleme tagadhatatlanul a látvány, Kosinski ismét nagyon hatásos, technikailag profi akciójeleneteket hoz, különösen a versenypályákon.

  • Laikus szemmel nézve pedig kétségkívül képes azt az érzetet kelteni a film, hogy rálátást nyújt a valódi F1-re, arra, hogy mennyi munka van mögötte a csapatok részéről, és mennyi tudomány – még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy a valóságban ennél jóval unalmasabbak a futamok.

  • A hatalmas VIP-díszpáholyokkal, a sztárokkal teletömködött exkluzív bulikkal és a színes kondenzcsíkos repülőparádékkal nem mellesleg ízelítőt kapunk abból is, micsoda rongyrázás megy az F1 körül.

  • Ahogy a Top Gun: Maverickhez sem kellett érteni a vadászrepülőgépekhez, úgy az F1 is élvezhető úgy, hogy lövésünk sincs a szóban forgó autósportról – nekem aztán elhihetitek.

Ami nem tetszett benne:

  • Bár alapvetően nem volt gondom a macsó hangulattal – végülis a Forma–1 sem a feminin energiáiról híres –, de női karakterek, hahó! Ugyan az alkotók igyekeztek nőket is beleszuszakolni a történetbe, három olyan karaktert kapunk, akikkel nem sokra megyünk. Van egy anyukánk, aki bár cuki, de azon kívül, hogy aggódik a fiáért, és egyszer leosztja Brad Pittet, nem sok vizet zavar; van emellett egy kerékcserét végző lányunk, aki elég suta, továbbá egy főmérnökünk, aki összegyűri a lepedőt főhősünkkel, és aki akár még jó is lehetett volna, de sajnos nem lett az, csak unalmas.

  • Bár a film egyik nagy pozitívuma Brad Pitt, ez elsősorban a színészi jelenlétnek köszönhető, nem pedig a megformált karakternek. Amellett, hogy Sonny Hayes és a karakterfejlődés két külön fogalom – a film végére talán egy kicsit kevésbé nagyképű lesz –, nehéz igazán közel engedni magadhoz valakit, aki úgy cool, ahogy van.

  • Kosinksi hajlamos arra, hogy „túlcsorduljon” a hangulatosságtól, ilyenkor fordul elő vele az, hogy jól sikerült jelenetek után akkora közhelyeket tol a néző arcába, hogy leszakad a fejük – és hát az F1-ben is bőven akad helye a kliséknek.

  • Az első egy óra jó (sőt ez a legjobb szerintem), az utolsó egy óra jó, a közepéből viszont lecsippentettem volna egy fél órát – 155 perc azért nincs ebben az egészben.

  • Az F1 egy jól ismert sportfilmes klisével támad: az öreg róka megtanítja a fiatal, zabolátlan tehetséget. Karate kölyök, Emlékezz a Titánokra!, az Al Pacinóval készült Minden héten háború – soroljam még?

Jó film az F1?

Nem rossz, de hanyatt azért nem estem tőle.  Az F1 látványfilmként alapvetően jól működik, a film azonban karakterdrámaként is igyekszik pozícionálni magát, ami azért gond, mert Sonny Hayes-nek nincs is karaktere - mármint azon kívül, hogy ő a faszagyerek. Bár Brad Pitt szemében néha megvillan valami, amiből arra következtethetünk, hogy veterán versenyzőnk nem teljesen egydimenziós, inkább egy klasszikus filmes főhősről van szó, amolyan tipikus magányos farkasról, aki minden, csak nem megközelíthető, és akit a hibái csak még menőbbé tesznek – emberivé viszont nem igazán. Az F1 egy közepes vagy talán egy hajszállal jobb nyári popcornmozi lett, és bár távol álljon tőlem, hogy az Apple pénztárcáját gazdagítsam, ha úgy döntünk, hogy látni szeretnénk, akkor ezt tényleg moziban érdemes megtenni.

Borítókép forrása: Apple