Teljesen szubjektív, hogy kinek mi tetszett leginkább az Xbox tegnap esti prezentációjából, ám ha mindenképp rangsorolni kellene a résztvevőket, egyértelműen a Fable-t hoznám ki „győztesként”. Hogy Miért? Nos, vegyük először a Forza Horizon 6-ot. Hiába gyönyörű és tartalmas a széria Japánba kalauzoló felvonása, mivel a sorozat alig-alig változott játékmenet és felépítés terén, nagyjából mindenki tudja, hogy mire számíthat, ergo nem volt akkora „hűha” faktor, mint mikor lerántották a leplet az évszakokkal erősítő negyedik felvonásról. Ott van aztán a Game Freak (Pokémon-széria) akció-RPG-je, a Beast of Reincarnation, ami ugyan remekül fest, de egyedi világ ide vagy oda, nem fogja felkavarni a műfaj állóvizét, ahogy a négylábú útitárs sem teljesen újkeletű – ugye senkinek sem kell bemutatnom Dogmeatet a Fallout-ból. A Double Fine (Psychonauts, Grim Fandango, Broken Age) hét lakat alatt őrzött új projektje, a Kiln pedig nagyon jópofának tűnik a cuki népművészeti cserépedényeivel (hivatalos nevén köcsög), de egy rétegjátékról beszélünk, ami Tim Schafer ellenére sem fog kasszát robbantani.
Marad tehát a Fable, ami nem csupán azért tekinthető 2026 egyik legfontosabb alkotásának, mert a 2005-ös első rész volt az Xbox egyik legmeghatározóbb játéka, hanem azért is, mert a 2010-es harmadik etap óta téli álmot alszik a franchise. Ahogy azt bizonyára minden rajongó tudja, a Playground Games igyekszik új életet lehelni a 2016-ban bezárt Lionhead Studios meséjébe, egy ilyen legendás cím esetében pedig egyáltalán nem egyszerű átvenni a gyeplőt, hiszen ha túl keveset változtatnak az új arcok, akkor lustasággal vádolják őket a fanok, ha meg túl sokat, akkor identitásvesztést kiáltanak az emberek. A Leamington Spa-ban tevékenykedő csapat jól láthatóan igyekezett megtalálni az arany középutat, mert bár a korábbi grafikai stílusnak búcsút kell intenünk, az angol humor marad, ráadásul ezúttal is választhatunk, hogy a hősök vagy a gonosztevők útját kívánjuk-e járni. A tegnapi bemutató során rengeteg dolgot megtudhattunk az idén ősszel érkező, PC és Xbox Series X/S mellett PS5-re is befutó akció-RPG-ről, ami a látottak alapján komoly esélyekkel indul az év szerepjátéka díjért, és aminek részben engem is sikerült levennie a lábamról – de csak részben.
Kezdjük azzal, ami tetszett. Szívből örülök, hogy végre teljesen kinyílik a világ, hiszen sokkal jutalmazóbb a felfedezés, ha nem ösvényeken kell haladnunk A-ból B-be, ráadásul szavatosság szempontjából sem elhanyagolható a nagyobb térkép. Ennél is örvendetesebb, hogy minden egyes NPC-nek (körülbelül ezer egyedi karaktert kapunk) megvan a napi rutinja, mivel nagyban hozzájárul a beleéléshez, ha a járókelők nem céltalanul sétálgatnak fel-alá. A harcrendszer is kifejezetten fluidnak és izgalmasnak ígérkezik (ezen a téren nem öregedtek túl jól a korábbi részek), a látvány pedig szó szerint mesés – ezért mondjuk sokat kellett dolgozni, tekintve, hogy a Forza Horizon-t is hajtó ForzaTech nem erre a műfajra lett kitalálva. A minijátékok és a szakmák is egészen jópofának tűnnek, az pedig, hogy minden egyes épületbe betérhetünk, zene a The Elder Scrolls-rajongó füleimnek. A legkövérebb piros pontot azonban így is az átalakított morál rendszernek adnám, három The Witcher-játékkal és egy Cyberpunk 2077-tel a hátunk mögött ugyanis elég felszínes lett volna a fekete-fehér megközelítés – még úgy is, hogy a trilógiának épp ez adta a sava-borsát.
És akkor a fekete leves. Szomorúan tapasztaltam, hogy bár sokak nagy örömére lesz karakterkészítő a Fable-ben, a videó egy pontján tisztán látszik, hogy férfi (bocsánat: A testtípusú) főszereplő esetén is női séta animációt kapunk, vagyis egy picit olyan, mintha ez az opció utólag – vélhetően az első teaserre adott negatív reakciók miatt – került volna bele a programba. Szintén elég szembetűnő, hogy a női és férfi modellek testalkata között nagyjából semmi különbség nincs (továbbra is a protagonistáról beszélek), holott a Stellar Blade kirobbanó sikere is jól mutatja, hogy az emberek többségét cseppet sem zavarja, ha a nők nőnek néznek ki egy videójátékban.
Ugyancsak érthetetlen, hogy miközben Albiont Anglia ihlette, és a brit kultúrából, folklórból merít (mindezt középkori setting mellett), a bemutatóból kiindulva szinte kizárólag színes bőrű és ázsiai NPC-k népesítik be a világot – nesze neked immerzió. Már az Avowed-ban és a Dragon Age: The Veilguard-ban is eléggé zavart, hogy a készítők átestek a ló túloldalára diverzitás terén, szóval itt sem igazán tudom figyelmen kívül hagyni a jelenséget. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy több rassz is van a Fable-ben, pusztán nem örülök, hogy újabb nyugati csapat mondott csődöt az arányok terén.
Mielőtt azt mondanátok, hogy mindenfób vagyok, gyorsan át is nyargalnék azokra az elemekre és mechanikákra, amiket egyelőre kétélű kardnak tartok. A Playground Games alkalmazottai büszkén beszéltek arról, hogy minden egyes épület megvásárolható és minden NPC-vel házasságot köthetünk, ami a maximalistáknak talán jó hír, szerintem viszont semmi értelme. Vegyük például a romantikát. A The Witcher 3: Wild Hunt-ban és a Cyberpunk 2077-ben (de akár a Mass Effect trilógiát is felhozhatnám példaként) látott szerelmi szálak után végtelenül bénán festenek a menüben történő ajándékozások (pláne ilyen arcmimika mellett), nem beszélve arról, hogy ha az egész populációval összemelegedhetünk, akkor egyetlen kapcsolat sem számít igazán.
Ugyanez a helyzet a bezsákolható ingatlanokkal. Sokkal jobb lenne, ha csupán néhány házra vagy üzletre tehetnénk rá a mancsunkat, mert ez a „minden a miénk lehet” ígéret egy picit olyan, mint a Starfield több mint ezer planétája: papíron talán jól hangzik, de a gyakorlatban nem hozzátesz, sokkal inkább elvesz az élményből. Természetesen könnyen lehet, hogy végül egy városra elegendő porontyot gyártok majd az 50 feleségemmel, de így látatlanban azt mondom, hogy a kevesebb ezúttal több lett volna.
Ahogy azt néhány bekezdéssel feljebb már említettem, összességében nézve elégedett voltam az angol stúdió prezentációjával, ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy jegyet váltottam a hype-vonat első osztályára. Mivel a Fable már az első napon bekerül Xbox Game Pass-be, szinte biztos, hogy rögtön a premier után belekezdek a kalandozásba, ám ha nem lenne a Microsoft előfizetéses szolgáltatása, nem éreznék késztetést arra, hogy azonnal a kosárba dobjam a zöldek ősszel érkező nagyágyúját. Titeket egyébként meggyőztek a látottak?
Borítókép forrása: Steam
