Furcsa, de már azóta is lassan egy évtized telt el, hogy a Fallout-sorozat első két részét kézhez kaphattátok a Guru teljes játékaként -- már, ha akkoriban is vásároltátok a magazint. A 2D-s, izometrikus grafika, és az időnként még korához képest is csúnyácska, elnagyolt helyszínek azonban valami olyasmit rejtettek, amelyet azóta se nagyon sikerült újra megalkotni: lelket, amely egy mára már megszűnt fejlesztőcsapat, és egy megszűnt kiadó közreműködésével kaphatott helyett egy poszt-apokaliptikus szerepjátékban. A folytatásra rengeteg esztendőt kellett várni, az Interplay bedőlésével a készülő harmadik rész ment a levesbe, a cím végül kikiáltásra került, és nem más vásárolta meg, mint az Elder Scrolls szériával már gyakorlatilag minden platformon taroló Bethesda. Ezután következett be a katasztrófa.
Lényegében szólva a rajongói keménymag -- kik között nagy számban olyanok is találhatóak, akik a Tactics címet viselő taktikai játékon kívül még csak bele sem szagoltak az univerzumba -- kaszákkal és vasvillákkal rohamozta meg a stúdiót: a szemükre vetették az Oblivion "elmainstreamesedését" (de szép magyar szó, lényegében a tömegek felé való elmozdulást próbálom vele leírni), azt, hogy ez a csapat nem elég tapasztalt (igen, elvégre csak négy, igen szórakoztató szerepjátékot raktak már le az asztalra), sőt, egyesek egészen odáig merészkedtek, hogy bármiféle információ meg egyéb alap nélkül leoblivionozták a programot, és előre temették az első szinten is legyőzhető szupermutánsokat. Ez volt a múlt -- aztán, ahogy elkezdtek csepegni az információk, megjelentek a meglehetősen óvatosan, a cég előző játékához képest minimalista módon kiszórt videók és képek, egyre kevesebb lett a felháborodott hang, egyre több a felfokozott várakozás...
Végül pedig, alig egy hete, a két konzolra és Windows operációs rendszerekre megjelent a trilógia harmadik része. A piacra kerülés után jó pár napig csend volt a fórumokon, majd egyszerre robbant a bomba: a legnagyobb érv, amelyet a széria rajongói fel tudtak hozni a folytatás ellen, hogy "hát ez nem olyan, mint az első két rész", a hihetetlen mély tartalom, a maximalizmus, amely végigkísérte a negatív visszhangok után hihetetlen módon bizonyítani akaró Bethesdát -- akik azzal haragították leginkább magukra a közösséget, hogy az ő elképzeléseik helyett a sajátjaikat ültették be a szoftverbe -- meg is hozta a gyümölcsét: először a szaksajtó esett hanyatt, csak úgy repkedtek a GTA negyedik része óta berozsdásodott 100% közeli értékelések, aztán a vásárlók bizonyíthattak, és úgy néz ki, meg is tették.
Bár még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, annyi bizonyos, hogy a Bethesda nem aprózta el: egy hét alatt közel ötmillió példányt szállítottak le az üzletekbe a posztapokaliptikus szerepjáték folytatásából, ha pedig ezek elkeltek -- már pedig erre igen nagy az esély -- az közel 300 millió dolláros (nem is kezdem átszámolni, borzalmasan nagy összeg, hollywoodi szuperprodukciók is sírva könyöröghetnének a receptért) bevételt jelent -- figyelem, egyelőre csak az első héten! Üröm az örömben, hogy az első becslések szerint ezeknek a számoknak mintegy alig 20%-a a PC-s eladásoké, 60%-ot pedig az Xbox 360-as bevásárlások vittek el. Annyi már most bizonyos, hogy az év egyik legnagyobb kasszasikerével (és legjobb játékával) állunk szemben, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a komplett szerkesztőségünk rámozdult, ki boxon, ki PC-n, hogy aztán hetekig ne tudjuk elérni...
