Egy egész sor változata létezik az Ideapad 330s-nek, ezek közül nálunk az Intel 7020U – Radeon 540 (2GB) szerelt verzió (81F500GRHV) járt, melyhez már 150 ezer forinttól hozzá lehet jutni. De létezik jóval erősebb és modernebb processzorral szerelt változata is (i7-8550U, 260 ezer forint), melyhez már egy fokkal nagyobb memóriával ellátott GPU jár (Radeon 540, 4GB), de még a kijelzőt is lecserélték IPS panelre. Ezzel a szórással a Lenovo egész széles skáláját igyekszik lefedni a laptopok piacának, az alsó-közép kategóriától egészen a felső-középig, egyetlen modellbe sűrítve. Nálunk az egyik olcsóbb darab járt, de ettől függetlenül le lehet vonni következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a többi, erősebb belsővel szerelt testvérének hol lehetnek a gyenge pontjai.

Tárulj szezám!

A Lenovo Ideapad 330s nem egy feltűnő darab, egységes szürke burkolatát csak a szélén díszíti a gyártó logója, egyedül talán az oldalról nézve paralelogrammához közelítő körvonala az, ami emlékezetes. A különböző csatlakozási lehetőségek is gyakorlatilag csak a kötelező minimumot hozzák, semmi többet nem akartak vagy tudtak belezsúfolni. Az anyaghasználat kategóriájához mérten egész jó, bár a műanyag borításra itt-ott ráfért volna még egy kis merevítés, különösen igaz ez a kijelzőre, melynek hátlapja könnyedén meghajlik. Persze ezt aligha fogjuk tekergetni, és szerencsére a lényeg, avagy a csuklótámasz kellően stabil. Az összesen két darab USB 3.0 Type-A kivezetés (egy a jobb, egy a bal oldalt) bizony elég karcsú, kárpótlásul csak egyetlen USB Type-C jár, melyet azonban töltésre nem használhatunk, arra külön dedikált bemenet van. Ahogyan a manapság egyébként egyre több modell esetében kihagyott [utp] csatlakozás is fájó pont. A sztenderd jack audio ki- és bemenet azonban nem maradhatott ki, ahogyan az SD-kártyaolvasó és a HDMI kivezetés sem.

lenovo-ideapad-330s-1.jpg

A már említett paralelogrammaszerű profilnak köszönhetően könnyedén nyitható akár fél kézzel is a képernyő. A keskeny kávát és vékony dizájnt hirdető matrica természetesen csak a kijelzőről mesél, mely valóban már-már ultrabook vékonyságot ér el. A gép testéről ez már kevésbé mondható el, a maga 19,4 mm-es vastagságával és 1,87 kg összsúlyával nem tartozik a különösebben soványka darabok közé. A kijelzőt felnyitva még több szürkét kapunk, és egy jól összezsúfolt, háttérvilágítást nélkülöző billentyűzetet, melynek alján, a középvonalhoz képest kissé balra eltolva ott a tapipad is, mely (minő meglepetés) szintén szürke. Elhelyezése nem a legjobb, látszik, hogy a szóköz közepéhez igazították bárminemű ergonómiai szempontok figyelembe vétele nélkül. Ami még nem is lenne akkora baj, ha egy milliméterrel mélyebbre süllyesztették volna. Így azonban gépelés közben lépten-nyomon beleér az ember ujja, ami jobb esetben csak nem szándékos kurzormozgásokhoz, rosszabb esetben kattintásokhoz vezet. Ez elsősorban akkor feltűnő, ha nem az ölünkben, hanem asztalon, vagy fix felületen használjuk, de a megfelelő (kevésbé kényelmes) kéztartással elkerülhető ez a macera. A billentyűzet kiosztása lehetne szerencsésebb is, a ’home’ és ’end’ billentyűk kombinációra helyezése helyett a numerikus pad fölött szívesebben láttam volna őket a multimédiás gyorsbillentyűk helyén. A leütések visszajelzése kissé bizonytalan, és a sűrűbb elrendezés miatt kicsit szokni kell a billentyűk helyét, de összességében véve egyáltalán nem vészes.

Nem a külső a lényeg

A 15,6” képátlójú, 1366×768 képpont felbontású kijelző gyári beállításaira ráfér némi utólagos kalibráció, hogy a TN panelből a lehetőségeihez mérten a lehető legtöbbet hozhassuk ki. A képernyő oldalról ugyan egész kellemes, relatíve torzításmentes betekintési szöget biztosít, függőlegesen eltérve a merőlegestől már komolyan inverzbe fordulnak a színek. Az FHD felbontáshoz szokott szemünknek kissé pixeles kép egyetlen mentsége, hogy az azt előállító hardver aligha indokolja a magasabb felbontást. A processzor munkáját megkönnyítendő egy AMD Radeon 540 kapott helyet 2 GB fedélzeti memóriával, mely azért egész tűrhető teljesítményre képes és nagyon jól jön, ha azért néhanapján elővennénk egy-egy (régebbi) játékot is.

A Seagate által szállított 1 terabájtos merevlemezzel nem fogunk egyhamar kifogyni a tárhelyből, de a maga 5400 rpm-jével ez sem egy szélsebes jószág. Ezt a hiányosságot tovább fokozza tesztpéldányunk gyengus processzora, mely a maga két magjával, négy logikai szálával és csupán 2300 MHz órajelével nem fogja a játékra vágyók igényeit kielégíteni, a modern címekkel alig, de leginkább sehogyan sem tud megbirkózni. Már csak azért sem, mert emellé csupán a Samsung egy darab 4 GB DDR4 RAM modulja társul, és csupán egy bővítési lehetőségünk van. De ugye, ha már az ember laptopot vesz, nem azzal akarja kezdeni, hogy megbontja a hátlapot, és még egy SO-DIMM modult vesz hozzá… Határozottan ezegyben a gyenge pontja a rendszernek, mert ha megtelik a memória, a merevlemezzel való adatcserélgetés (swapping) annak lassúsága miatt komoly hátrány, ha erőforrásigényes munkára, ne adj’ isten játékra szánnánk, vagy egyszerűen csak rossz szokásunk egy halom böngészőablakot megnyitva tartani. Egy szó, mint száz, ha nem csak munka céljából keresünk noteszgépet, akkor bizony érdemesebb egy csöppet izmosabb darab után nézni, még szerencse, hogy egy egész sor választási lehetőségünk akad, akár a 330s modellek közt is, csak ehhez ugye cseppet mélyebben kell a pénztárcába nyúlni.

lenovo-ideapad-330s-2.jpg

Energiagazdálkodás

A masina 52 wattórás akkumulátora sem egy izmos darab, itt is tükröződik az eszköz felépítésének filozófiája: „mindenből pont annyit, amennyi kell”. Ez a kapacitás ehhez a felszereltséghez éppen elég egy átlagos üzemidőhöz, és amennyire ez lehet pozitívum, annyira lehet hátrány is, mert az eddigiek teljesen átlagos színvonala után ez még kiemelhette volna a szürke kisegeret a tömegből. Így azonban meg kell elégedjünk egy cirka tizenkét órás készenléti idővel, mely extrém terhelés alatt lecsökken két és fél órára, gyakorlatiasabb oldalról megközelítve tapasztalataink alapján nagyjából hat-hét órát lehet belőle kisajtolni folyamatos használat mellett. Remélhetőleg a komolyabb felszereltségű darabok mellé már nagyobb kapacitású (úgy 72 Wh körül) akkumulátort szerelnek, máskülönben töltőre kötés nélkül ezeket sem lehet játékra használni.

Végül már csak arra nem sikerült rájönnünk, hogy a hűtőventilátor vagy a merevlemez az, ami időnként cicereg, de szerencsére csak időszakosan jelentkezett a dolog. Előbbi viszont egész jól teszi a dolgát, a terheléses teszt során a processzor hőmérséklete 65 C° környékén stabilizálódott, a gép teste főleg bal oldalt és a szellőző kivezetésénél kezdett melegedni. Szobahőmérsékleten határozottan érezhető volt a hőtermelés, de nem forrósodott fel annyira a burkolat, hogy az már kellemetlen legyen. A hűtésnek persze csupán egy mindössze i3-as processzorral és egy alacsony energiaigényű videokártyával kell elbírnia, úgyhogy ez a minimum, amit elvárhatunk tőle. Ha ugyanezzel a rendszerrel vannak szerelve az erősebb példányok is, akkor még talán éppen megbirkózik a rendszer a feladattal, de ez valószínűleg már kellemetlen melegedéssel járhat.

Verdikt

A Lenovo 330s nálunk járt modelljének dizájnját tükrözi a belső is, melyet egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy „mindenből csak annyit, amennyi épp elég, egy jottányival sem többet”. Egy kis utánajárással lehet találni árkategóriájában erősebb processzorral és FHD felbontású kijelzővel szerelt konkurenst, igaz, gyengébb videokártyával – emellett az erősebb modellek viszont egész jó ár-érték arányt képviselnek.