Stephen King könyveiből született pár pocsék feldolgozás, ám az Az nem tartozik ezek közé. Sem az 1990-es, sem a 2017-es változat. A horrorkirály alakváltó démonról szóló, több mint ezeroldalas regénye 1990-ben kapott először mozgóképes feldolgozást Tim Curry emlékezetes alakításában, majd 2017-ben jött az argentin Andy Muschietti, filmre vitte a féltégla kötet gyerekkori szálát, a keményvonalas Stranger Things-rajongók pedig egyből új kedvencet avathattak. 2019-ben aztán megkaptuk az Az - Második fejezetet, ami jó pár évet ugrott előre az időben – tinédzsereink itt már felnőttek –, ám hiába a parádés casting Jessica Chastainnel és James McAvoy-jal, a varázs elillant, vagy akár azt is mondhatnánk, Pennywise piros lufija kipukkadt. Most viszont itt van nekünk az előzménysorozat, ami az It: Welcome to Derry címet viseli, és ami a hidegháborús hangulatú 1962-be repíti a nézőt – éppen 27 évvel a Vesztesek Klubja eseményei előttre.
A 27-es szám szimbolikus jelentéssel bír Stephen King regényében, a pszicho-bohóc ugyanis 27 évente tér magához, hogy degeszre egye magát tinihőseink félelmeiből – valamint magukból a tinihősökből is –, és mivel az első Az-film története 1989-ben játszódott, ebből visszaszámolva 27 évet megkapjuk a Krajcáros előző lakomájának évét, 1962-t. A matek tehát kijön, és a recept sem ismeretlen: szegény megtört fiataljainknak nem elég a saját gyerekkori traumáikkal megküzdeniük, még egy gyerekzabáló bohóccal is szembe kell nézniük.
(A kép forrása: HBO)
A Welcome to Derry ugyanakkor nemcsak a gyerekek története. Leroy Hanlon (Jordan Adepo) „fekete létére” hadnagyként szolgál az amerikai légierőben, mi pedig már ott kapcsolódunk bele a történetbe, amikor csinos felesége, Charlotte (Taylour Paige) és kamasz fiuk, Jake (Blake Cameron) utána költözik Derrybe. A Hanlon név ismerősen csenghet azok számára, akik jártasak az Az történetében, Leroy Hanlon ugyanis annak a Mike Hanlonnak a nagyapja, aki a vesztesekként emlegetett gyerekek közül egyedüliként Derry városában maradt. Mike később könyvtáros lesz, és lényegében az ő alapos kutatómunkájának köszönhetően sikerül felfejteniük Pennywise titkát; az ő jegyzeteiből tudjuk meg többek közt azt is, hogy a bohócszerkós démon felbukkanásai nemcsak a gyerekek eltűnésével függnek össze, de mindig egy-egy sok emberéletet követelő tragédiával is. 1962-ben például egy Ku Klux Klánhoz hasonló brigád gyújt fel egy Black Spot nevű, jellemzően feketék által látogatott klubot, amit a légierőnél szolgálók hoztak össze, hogy legyen egy hely, ahol a nap végén kiereszthetik a fáradt gőzt.
Mindeközben pedig gyerekek tűnnek el ijesztő ütemben, a nyomozás oroszlánrésze pedig kiskamasz főhőseinkre hárul, különösen egy Lilly (Clara Stack) nevű tinilányra, akit szörnyű bűntudat gyötör apja halála miatt, és fiatal kora ellenére már a „diliházat” is többször megjárta. De ott van egy másik kislány is az iskolából, Ronnie (Amanda Christine), akinek az apját minden különösebb ok nélkül gyanúsítják meg a gyerekek eltűnésével, csak mert fekete. A Hanlon-fiú is besegít a nyomozásba, akárcsak egy másik kissrác a suliból, aki halálosan szerelmes a gimi egyik menő csajába, aki egyébként eredetileg Lillynek volt a barátnője, de aztán átpártolt a népszerűek ligájába. Megkapjuk tehát a szokásos tinédzser problémákat is, persze csak mértékkel, az embernek ugyanis kevésbé jut ideje a hormonokkal túlfűtött pubertásgondokra, ha egy gyerekevő bohóc liheg a nyomában. Minden bohócfóbiás ember rémálmát pedig ezúttal is Bill Skarsgård kelti életre, aki nem egyhamar bukkan fel a történetben, a jelenléte azonban végig érezhető – akárcsak egy lassan közeledő sötét viharfelhő.
Ezért jó:
- Ahogy a filmek, úgy az előzménysorozat legnagyobb erőssége is az, hogy képes elérni, hogy törődj a szereplőkkel, hogy együtt érezz velük – legyen szó tipikus iskolai drámázásokról vagy a négy fal között átélt, súlyos traumákról. Elsősorban emberi történeteket, és csak másodsorban természetfeletti horrort kapunk.
- Ez persze messze nem azt jelenti, hogy a Welcome to Derry mellőzné a horrort, sőt. Persze ízlés és tűréshatár kérdése, hogy a gyilkos mókamester kinél mennyire veri ki a biztosítékot, de annyi biztos, hogy sok művér elfolyt a forgatáson, és ahhoz sem férhet kétség, hogy Andy Muschietti és csapata szereti áthágni azt az íratlan szabályt, hogy gyerekeket fizikai erőszak nem érhet a filmekben.
- Már az indítás is igen erős: nagyjából az ötödik percben szemtanúi lehetünk, ahogy egy kedves háziasszony az autóban világra hoz egy szárnyas démonbabát, ennek következtében pedig minden tiszta trutyi lesz.
- A gyerekszínészek ezúttal is egytől-egyig kiválóak, nincs köztük gyenge láncszem, és nem csak külön-külön tehetségesek: a srácok közötti kémia is nagyon rendben van.
(A kép forrása: HBO)
- Az aranyosra hangolt kamaszok mellett a felnőttek is remekelnek; itt külön kiemelnénk Taylour Paige-t a családanya Charlotte szerepében, aki olyan karizmatikus, hogy szinte bármit tesz, arra képtelenség nem odafigyelni.
- És ha már a karizmánál tartunk, kulcsszereplő a történetben a Chris Chalk által alakított Dick Hallorann is. Aki látta vagy olvasta a Ragyogást, az jó eséllyel emlékszik a nevére, ott egy telepatikus képességekkel rendelkező főszakácsként tűnik fel a karakter – majd később az Álom doktorban is színre lép. Akadnak egyébként más jópofa King-es utalások is a történetben, amit a horrortitán rajongói egészen biztosan értékelni fognak.
- Bár a történet alapvetően lineárisan halad előre, kapunk némi kitérőket is a múltba. Egy alkalommal például visszaugrunk 1908-ba, ami Pennywise ciklikus felbukkanásainak egyik előző állomása – ebben az esztendőben robbant fel a Kitchener Ironworks nevű gyár, amiben több mint száz ember halt meg, köztük 88 gyerek. Az HBO terve egyébként az, hogy visszafelé építi fel a narratívát, és a második évad 1935-ben, a harmadik pedig 1908-ban játszódik majd.
- Ahogy az egész estés filmek, úgy az előzménysorozat sem rest keményebb témákhoz hozzányúlni, és hát van itt a rasszizmustól elkezdve a családon belüli erőszakig sok minden.
- Andy Muschietti nem lódított, amikor azt állította, hogy Az nem azonnal tűnik majd fel, bár más manifesztációiban már jóval előbb megjelenik. Az igazi nagy belépőjére azonban érezhetően fokozatosan készítik fel a nézőt, gyakorlatilag a pattanásig fokozzák a feszültséget, és amikor végre megjelenik…
- Bár előzménysorozatról van szó, az első öt rész alapján a Welcome to Derry egészen kompakt kis élmény, önmagában is élvezhető még akkor is, ha halványlila gőzünk sincs arról, hogy mi a fene az a Pennywise.
(A kép forrása: HBO)
Ezért nem jó:
- Bármennyire is jól összerakott sorozatnak ígérkezik a Welcome to Derry, nem mellőzi teljesen azokat a horrorfilmes logikátlanságok, amiket a Horrorra akadva-filmek már sok-sok évvel ezelőtt kiparodizáltak. Vegyük például azt a jelenetet, amikor Jake Hanlon gyanús hangokat hall a temetőben, ahol előtte ő és kis barátai már legalább félóráig az életükért küzdöttek, ám ahelyett, hogy fejvesztve elrohanna onnan, megnézi, hogy mégis honnan jöhet ez a kísérteties hang. Hát, bátorságból ötös, de józan észből…
- Ugyan a CGI összességében rendben van, a színvonal elég hullámzó: míg egyes ijesztgetős részek kifejezetten profi munkának tűnnek, és a lámpát is nehezen kapcsoltuk le miattuk, addig akadnak részek, amelyek olyanok, mintha gyerekek sulis rajzórai projektjeit keltették volna életre.
Megéri megnézni?
Miután hátravan még három rész a nyolc részesre tervezett első évadból, végítéletet mondani kicsit korai lenne, ám a Welcome to Derry már ennyi alapján is egy felettébb tisztességesen összerakott munkának ígérkezik. Ismételten kapunk egy valag tehetséges színészpalántát, akik között simán ott lehet a következő Florence Pugh vagy Timothée Chalamet, miközben a csipet csapaton túl a felnőtt brigád is teljesen rendben van, Bill Skarsgård húsevő bohóca pedig vizuálisan továbbra is annyira profin van összerakva, hogy órákig el tudnánk nézni - a maszkmestereknek ezúton is jár a dicséret. Bár nagyrészt továbbra is adott a coming-of-age hangulat, a háttérben egy egészen izgalmas szál kezd el kibontakozni a Krajcáros előéletét illetően, ami pontosan azt a pluszt adja meg a sorozatnak, amitől jogosnak érezzük a létezését. A végére pedig csak egyetlen kérdésünk maradt: hol a fenébe vannak már a következő részek?
Az It: Welcome to Derry október 27-én, hétfőn hajnalban rajtol el az HBO Maxon, az új epizódok pedig heti bontásban érkeznek majd.
A remélhetőleg grandiózus évadzáróra december 15-én kerül sor.
Borítókép forrása: TV Insider
