Mass Effect: Andromeda – a BioWare napokon belül felfedi, min javítanak

Ez jó hír, akkor azt a 75% -os leárazást meg fogja érni.
A Divisionhöz és a Maffiához azért hasonlítottam mert mindkét esetben a megjelenés után álltak neki hogy befejezzék a játékot.
Így aki egész játékot szeretne megvenni, kivágott tartalmak nélkül az valószínűleg lecsúszik a multiplayer részről, az apex küldetésekről mert addigra már nem nagyon fognak vele játszani.

Mint a kritériumoknak eleget tevő, hát én az első helyre - de ehhez azt hozzá kell tennem, hogy úgy, hogy más, mint a trilógia. Vagyis, pontosabban fogalmazva, más, mint az ME2-3. Ha az abban a kettőben prezentált interaktív moziélményt várod, akkor csalódni fogsz, mert ez az ME1-et vette alapul, vagyis millió és egy mellékküldetés jut egy sztoriküldetésre. Sok az olvasnivaló (nincs olvasnivaló? már a kódex hatalmas - bár az lehet sokaknak nem tűnik fel, hogy a bejegyzések között sok az előrehaladásunk során - a cselekmény és a szkennelés folyamányaként - terebélyesedik, de ehhez ugye játszani kell, nem fél óra után ítélkezni), sok a beszélgetnivaló (eskü az volt az érzésem az első 4-5 óra után, hogy ennyit utoljára a franchise-ban az ME1-ben kellett dumálni, és ez azóta sem változott). Én személy szerint nem tartom ezt visszalépésnek, csak más élményt nyújt.

Ettől függetlenül a sztori jó, sőt egyre tetszetősebb, ahogy az egész Androméda Iniciatíva kikristályosodik. A háttérbeli rejtély, a túlélés problematikája, a felfedezés (és nem az ME1 felfedezései, nem egy egyenépületből, ásványokból és lezuhant műholdakból áll a felfedezés, hanem hatalmas, változatos területek bejárásáról, érdekes mellékküldetésekről, rejtett helyek felfedezéséről, stb.) Mondhatnám, hogy egy Witcher Jr. Nem annyira profi, nem annyira élő, de így is élvezetes. Még egy percig nem unatkoztam, pedig az ismétlődésre gyorsan ráunok (a Mafia 3 esetében pont ezért szenvedtem a végére, pedig annyira jól indult az a játék).
A Vaultok valóban ismétlődőek, de ezek egyrészt a sztori részei, másrészt a töredéke a mellékküldetéseknek, emellett a bolygókon van még bőven másik küldetés. Ráadásul, nem tudom, erre kitérnek-e a videókban, de mindegyik Vault más. Némelyikben trükkös az életben maradás, némelyikbe trükkös a bejutás, némelyikben rengeteg felfedezni való van. Én eddig négy Vaultban voltam (és ha jól tippelek, mindössze öt van, bár ez csak egy szerény tipp onnan, ahol járok), és egyiket sem untam. Pedig tegnap egymás után kettőt rendeztem le, mert úgy voltam vele, hogy "ááá, már megint egy Vault, na, essünk rajta túl gyorsan", aztán jött az első meglepetés: hopp, itt egy percig nem lehet életben maradni, míg az előzőnél csak robotok voltak, itt suhárzik minden, de nem a boldogságtól. Ja, és még bejutni sem volt egyszerű. A kövinél, felkészülve az izzasztó bejutásra és a benti veszedelmekre meg mi történik? Simán bejutok, bent meg újra robotok várnak, meg vagy kétszer akkora, mint az előző két Vault volt, rengeteg helyet lehet bejárni, ám azok eléréséhez picit a szürkeállományt is érdemes használni (mint a két újkeletű Tomb Raiderben a sírhelyek, úgy érdemes elképzelni ezeket a Vaultokat).

A környezet nem rombolható, szvsz ez részigazság, tegnap például pont azért haláloztam el egyszer, mert egy mech elbontotta előlem a fedezéket (picit meg is döbbentem, hogy volt-nincs fedezék). Másrészt, engem nem is izgat, hogy nem tudom darabokra lőni a fél hegyet, vagy a házat (de a falon a nagy ágyú mesterlövészpuska - nem jut eszembe a neve - még mindig átlő). Ugyanígy a dinamikus időjárás hiánya sem zavar, pláne azért, mert a történet részben a köré épül, hogy a bolygók környezetét babráljuk. Persze, nappal és éjszaka akár még lehetne is, az feelinges lenne, de nálam valahogy nem ezen áll vagy bukik egy játék sikere. Olyannyira nem, hogy eddig az időjárás és a napszakok kötöttsége fel sem tűnt. Akinek ez fáj, az üljön ki a kertbe, ott tuti változik a napszak és az időjárás. :)

Ami a bugokat illeti, szerintem baromira túl van lihegve a dolog. Vannak benne, van egy nagyon irritáló, DirectX probléma, átvezetőknél és párbeszédeknél hajlamos előjönni, lényegében a játék bejelenti, hogy a videokártya eltávolításra került és összeomlik. Én eddig ezt találtam a legbosszantóbbnak. A hiba ráadásul baromi random, tegnap több órányi játék alatt sem jelentkezett, ma tíz perc után megjött. Viszont nincs új a nap alatt, a The Witcher (az első) a mai napig random kihajít, hibaüzenet nélkül. De itt az a jó, hogy iszonyú jó az automentés.
És itt ki is térnék arra, hogy miért érzem ezt a bugdolgot túllihegettnek. Az (jogosan) agyon-vissza dicsért Witcher 3 is cseszettül tele volt hibákkal. Sőt szerintem sokkal súlyosabbak voltak benne a kezdet kezdetén, hiszen a játékmenetre brutálisan kihatottak. Volt küldetés, ami nem indult el egy bug miatt (a poén az, hogy a patch után nálam mint teljesített küldetés jelent meg, pedig csak a feléig jutott a hiba miatt). Volt páncélszett, amit nem tudtam begyűjteni bug miatt (ezt ráadásul csak a legutolsó frissítésben orvosolták). Volt egy hetekig tartó időszak, amikor alig járt XP a küldetések teljesítése után. Volt frissítés, ami szó szerint agyonvágta az optimalizáltságot, és az addig jól futó játék diavetítéssé változott. Volt frissítés, ami után a város a szemem láttára kezdett felépülni. Volt bug, ami a teljesített missziót elbukottnak minősítette. Stb... stb... stb...
Na, ilyenekkel én még nem futottam össze az ME:A-ban. Az arcanimáció, hát a fene sem tudja, én vállalhatónak tartom. Őszintén szólva, szerintem a Prey ezen a téren siralmasabb az eddig látott videók alapján. A többi animáció, hát én kirívóval itt sem találkoztam. Egy-két alkalommal kitekeredett Rayder nyaka beszélgetés közben (talán volt öt alkalom is), de ez nálam belefér kategória, az ME3-ban meg szegény Shep szeme akadt fenn ennyiszer.
Pályát még nem hagytam el (ellenben az ME1-ben pontosan tudom, hol lehet kiesni a pályáról Liara anyjánál, vagy hol lehet beakadni a Normandy SR-1-en és SR-2-n). Szóval a lényeg: szerintem ez eltúlzott. A Witcher 3-ban sokkal súlyosabb hibákkal futottam össze annyi játékidő alatt, amennyit beletoltam már az ME:A-ba, amibe jelenleg 59 órám van. És bár nincs előrehaladás mérés, a feladatlistáim és a még felfedezetlen területek láttán szerintem a játék felét sem teljesítettem. A többi ME-t elsőre is nagyjából 30 óra alatt játszottam ki csutkára, néhány apróság maradt ki. Később ez leredukálódott átlagosan 15 órára, amikor már ismertem a játékot.
Azért persze félreértés ne essék, nem arra célzok, hogy ha másban van bug, akkor itt bocsánatos, csak ne csináljunk már úgy, mintha az ME:A lenne a bugok feltalálója. Vannak játékok, amikben ennél sokkal-sokkal-sokkal súlyosabb hibák voltak (Arkham Knight, Assassin's Creed: Unity), azokhoz képest ez mestermű. És van játék, ami szintén sokkal-sokkal súlyosabb hibákkal is mesterműnek lett kikiáltva. Egen, a Witcher 3.

Ami valódi hiányossága a játéknak, az szerintem egy dolog: a képességek fejlesztésén kívül semmilyen hatással nem lehetünk a csapattársakra. Nem választhatunk nekik fegyvert, se ruhát, tűzharc alatt pedig nem mondhatjuk meg, milyen fegyvert vagy képességet használhatnak. Egyedül csak annyi utasítást adhatunk, hogy kit támadjanak és ki támadja. Csak az egyik, csak a másik vagy menjenek rá a célra mindketten (vagy menjenek az adott ponthoz egyedül vagy mindketten). Na, ez visszalépés, ennek hiányát bánom. De ez az egyetlen olyan dolog, amit igazán komoly negatívumként tudnék felhozni.

Ami pozitívum, a fent felsoroltakon túl még, hogy szerethetőek a karakterek, és végre a párbeszédek alatt nem érzem azt, hogy csak két választási lehetőségem van: a megtestesült angyal és a kőbunkó. Ezt teljesen eltűntették. Nincs piros és kék válasz, se az, hogy felül vannak a morálisan helyes, lent a morálisan helytelen válaszok. Helyette négy attitűd közül választhatunk, és ez a rendszer szerintem sokkal árnyaltabb, mint az, amikor már-már glória nőtt Shepard feje fölé, vagy elkezdett gonosz kiborggá válni.

A megnyílt világok is nagyon jót tettek a játéknak. Most, az ME:A-val kezdem megérteni, miért sopánkodtak annyit azon, hogy az ME2-3 annyira lekorlátozódott játéktér szinten (ettől még nem utálom azt, csak megértem, mi másoknál a hézag). És mondom, még egy percig nem unatkoztam. Sok-sok érdekes dologba lehet belefutni, érdekes dolgokat lehet csinálni. Nyilván, itt az is benne van, ki mit tart érdekesnek. Ez ízlés kérdése. Nekem ez a Star Trekes "eljutni oda, ahová ember még nem merészkedett" dolog nagyon bejön, és nem unom. Pedig azért 59 óra után már ráuntam volna, ha unalmas lenne. Persze itt is bejön az, hogy játszani kell vele. Talán ez egy kicsit probléma lehet, hogy a játék nagyon lassan indul be. Konkrétan a struktúrája egy az egyben ME1. Az elején nagyon szűk, főleg az első bolygó, az még az Eden Prime-nál is szűkebb, inkább az ME2-ből a Freedom Progressre hajaz. Minimális mozgástér, az egész arra van, hogy beindítsa a sztorit és megtanítsa az alapokat. Aztán nagyjából úgy folytatódik, mint az ME1, csak nem a Fellegvárra, hanem a Nexusra korlátozódunk. Itt kell megoldani pár kisebb mellékküldetést, megismerkedni fontosabb szereplőkkel, aztán megkapjuk a hajót és jöhet az első bolygó - és persze itt is a sztori nyitja meg a galaxistérkép újabb és újabb zugait, ez nem változott. De az biztos, hogy itt nem hullanak kaszások öt perc bevezető után, órákat kell beleölni abba, hogy az ME:A megmutassa a potenciálját. Addig sem unalmas, csak az elmúlt két ME nem ehhez szoktatott hozzá minket, és ahogy kezdtem: az az ME2-3 élményét várod, és attól el sem tudsz szakadni, akkor csalódni fogsz.

Nekem személy szerint - a csapattársak utasítgatásának hiányát leszámítva - bejött a harcrendszer is, az automata fedezékbehúzódás nagyon dinamikusan működik, ugyanígy a jettpack meghatás (vagy biotikus képesség esetén sötét energiával megtámogatott mozgás) meg remekül helyettesíti a vetődést, sőt, így sokkal több dolog mászható meg.
Ami viszont újabb élvezeti pluszt ad, az a profilok (adeptus, sentinel, vanguard, soldier, stb). A képességeket bónuszokat adó profilokba rendezhetjük (minél több képességet tanulunk meg, annál magasabb szintű a kapcsolódó profil), ezeket pedig négy favorit slotba tehetjük, ezeket a harc közben bármikor elérhetjük. Persze nem azt jelenti, hogy akkor egy ellenfélre 12 képességet zúdíthatunk rá azonnal, a favoritok közti váltás után a képességeknek újra kell töltődnie. Viszont remek taktikai lehetőségeket adnak (teszem hozzá, a képességeket nem feltétlen kell profilba rendezni, annak kihagyásával is hozzárendelhetünk favoritokhoz, csak úgy elvesztjük a bónuszt).

Emellett van még pár dolog, ami az ME1-ből visszatért, például a fegyverek újra agyon-vissza módolhatóak (hasonlít az ME3-as rendszerhez, csak több a slot), ugyanígy újra eltehetjük a fegyvert (a sisak viszont ezúttal sem szabadon levehető, csak opcióból érhető el). A Nomad ezerszer jobb mint a Mako, ráadásul ez is fejleszthető, ami szintén feldobja a játékot. Apropó, fejlesztés, kezdetben ódzkodtam tőle, de aztán egész rákattantam. Nem kötelező a dolog, de a kutatás és fejlesztés részlegen baromi jó cuccokat lehet szerezni (köztük a klasszikus N7 páncélt). És baromi sok minden van, ráadásul az így fejlesztett eszközökbe extra dolgokat is beleültethetünk. Így sikerült a jó öreg M8 Avengerből sugárfegyvert csinálnom. :D

A sztori is tetszetős. Eleve a koncepció se rossz. Féltem, hogy ez a másik galaxis dolog csak alibi lesz (részben mondjuk az) arra, hogy új dolgokat meséljenek be, de működik. Szerencsére foglalkoznak azzal a témával, hogy 600 évet utaztak egy másik galaxisban, és ez azért milyen. Persze itt sem lesznek nagyon új dolgok, de azért messze idegenebb egy-egy világ, mint amilyen a Tejútban voltak. Ami kicsit talán negatív lehet, hogy rendkívül kevés az andromédabeli értelmes idegenek a száma (kettő van, ha nem számoljuk a remnantot), de ha belegondolunk, hogy nem az egész galaxis, hanem csak egy klaszter a játszóterünk, ez azért nem meglepő (meg eleve, az ME-ben Tejútban sincs akkora diverzitás, mint a Star Trekben és a Star Warban, persze ez érthető - a lényeg, hogy itt még nem az egész Androméda galaxisban mászkálunk - térközrelék hiányában ez szintén érthető -, szóval van magyarázat a kevés számú fajra).
Viszont a kett egy meglehetősen rejtélyes népség, a Scourge is az, a remnantról nem is beszélve (ez nem egy faj, hanem egy kihaltnak tűnő civilizáció maradványa, csak aktívabb, mint az, ami a prothean után maradt). Emellett, ahogy haladunk a mellékküldetésekkel, maga az expedíció is felfed nem csekély rejtélyt, szóval van, ami hajtja az embert. Nem mellesleg, mókás, amikor az ember olyasmibe fut, ami a korábbi dolgokra utal. Például feljegyzést találsz Liarától, vagy belefutsz Conrad Verner húgába, stb. És ezek csak kis dolgok, nagyobbról már nem beszélnék, mert spoileres, legyen annyi elég, hogy az Androméda Iniciatíva valószínűleg nem csak a felfedezés öröméért jött létre, a háttérben más is áll, ami beköti az ME1-3-ba (tippre mondom ezt, mert még előttem se oldódott meg a rejtély, a darabkákat még csak most kezdtem felszedegetni).

Összességében tehát azt mondom: nagyon jó játék a Mass Effect: Andromeda. Az újdonság varázsa miatt én lazán az első helyre tenném az ME-k sorában, de picit objektíven nézve... Hát nem tudom, most nem tudok rá objektíven nézni, na. :) Az biztos, hogy nem olyan, mint az ME2-3. Nem moziszerű, nyitottabb, szabadabb, lazább, kalandosabb. Vannak hibái, egy-két komoly technikai probléma, egy nagy hiányosság (viszont kaptunk helyette jó kis pótlékot), de aki a tökéletes játékot várja, az üljön ki a kertbe az időjárást várók közé. :D Ha a technikai hibákat figyelembe veszem, akkor 80%-ot adnék rá. Ha nem, akkor 90-et.
De egy biztos, rajongóként és objektíven nézve sem olyan, mint a Mafia 3. Közelében sincs, ég és föld a kettő közötti különbség még technikai téren is. (A The Divisionnal nem játszottam, ahhoz nem tudom hasonlítani.)

No, remélem, kielégítő voltam. :)