Millió és egy kritikus pontot emlegettek fel a Mirror's Edge játékkal kapcsolatban, az első és legfontosabb, amely általában csak a minőségi termékek ismérve: túl rövid. Igaz, igaz –- az ember, ha egyszer megérzi a háztetőkön fújó szél kesernyés ízét, ha megtapasztalja, hogy milyen érzés hatalmasat ugorva, legyőzve a gravitációt, magunk alatt több tíz, néha száz emelettel egyik háztetőről a másikra vetődni, az annyira beleszeret, hogy soha nem hagyná abba. A program PC-re is debütált, a DICE pedig másodízben –- az első a zseniális és máig utolérhetetlen Battlefield 1942 -– bebizonyította, hogy az EA berkeiben is képesek brillírozni -– adja az ég, hogy a kétbetűs gigacég soha ne bízzon rájuk Gyűrűk Ura-terméket, mert akkor mind és mind a pokolban pusztulunk el...

Mirror's Edge: a Steamen és a polcokon No, de miről is akartam beszélni? Ja, természetesen a Mirror's Edge-ről, amely már becsapódott a hazai üzletek polcaira, hogy mindazok, akik azt hitték, a doomos (megyek és lövök), a half-life-os (megyek, végigizgulom a sztorit, és lövök), illetve a thiefes (osonok, lopok, és nem ölök) vonalon kívül nincs új lehetőség az FPS-ek piacán, megtanulják egyszer és mindenkorra, mit is jelent, ha egy kreatív elme egy már lerágott csontnak hitt témát vesz elő, és más megvilágításba helyezi. Az összes nagyobb helyi üzleten kívül (ahol 10 ezer forint felett bármilyen szituációban fellelhetjük a saját kis csodánkat) már a Steam is a mi játékterünk lehet. Érdekességképpen pedig azoknak, akik azt hiszik, hogy a Mirror's Edge mozgása is sci-fi, álljon itt Cyril Raffaelli (Die Hard 4 többek között) művész és hivatásos atyaúristen egyik videója, amelyben megláthatjátok, hogy bár túlzásnak tűnik, bizony vannak emberek, akik képesek megszegni a gravitáció szabályait, és a saját játszóterükké változtatni az egész világot.