A tavalyi esztendő játékszempontból olyan volt, amilyenre még évekig emlékezni fogunk - kár is ezt ragozni, tisztában van vele mindenki. Azonban még a döbbenetes minőségi dömpingből is kiemelkedett egy bizonyos darab: a BioShock egyrészt létrehozta a csodát, amelyben ma már csak kevesen hisznek (a szaksajtónak is tetszett, és a játékosok is vették, mint a cukrot) másrészt pedig megérdemelten ért el minden sikert. A remek atmoszféra, a lenyűgöző grafikai megvalósítás, és a dögös történet együtt olyan terméket alkotott, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi a játékipar "felnövését", ahol előbb vagy utóbb egy-egy adott program túllép a kommersz határán, és művészeti értékeinek hála hosszú évek, vagy évtizedek múlva is emlékezetes marad. (Természetesen nem ez volt az első, de korunkban, amikor minden játékot két év alatt készítenek el, megrendelt technikából, 6 órás játékidővel, új ötletek bevetésének mersze nélkül, igazán üdítőleg hatott, még akkor is, ha az új ötlet, a kockáztatás esetünkben a világon alapult, és a címen: új brandet indítani napjainkban a dollártízmilliós fejlesztések között már tökösebb dolog, mint kiállni rézpáncélban egy hegyre gigantikus viharban, és azt kiabálni: alig egy a trillióhoz az esélye, hogy telibe talál egy villám.)

Miután ekkora sikerről beszélünk, szinte várható volt, mikor lovagol be a mostanában aggasztó tendenciát (értsd: minőségi javulást) felmutató Uwe Boll a zöld, és évek óta döglött lován, hogy közölje velünk: hosszas tárgyalások után végül is bevállalta, hogy megfilmesíti a témát. Mielőtt azonban kaszákkal és gépfegyverekkel felfegyverkezve megindultok Németország felé, hogy a rendező doktort és önjelölt bokszolót megbüntessétek, fontos leszögeznem: egyelőre arról még szó sincs, hogy ő lenne a kiszemelt direktor. Sőt, tegyük hozzá, hivatalosan még semmiről sincs szó, pusztán egy játékmagazin "egy ismerős ismerősére" hagyatkozva közölte: a Take-Two és egy "nagy" filmes stúdió bizony már a részletekről tárgyal a rapture-i kalandok megfilmesítésével kapcsolatban. Ennyit lehet tudni a pletyka alapján, a magazin szerkesztői már csak a saját elképzeléseiket mesélték bele a történetbe, és hozzáfűzték, hogy amúgy esélyes, hogy "green screen" előtt fogják leforgatni az egészet - ez persze okos elképzelés, de miután ma már lassan a művészfilmek is stúdióban, külső helyszín bevonása nélkül készülnek, ennyi erővel azt is mondhatták volna, hogy valaki írni fogja, valaki meg megrendezi. Az ötlet mindenesetre nem rossz - mármint a BioShock film -, és csak reménykedni tudok benne, hogy a rendező nem érti félre az egész témát, és nem egy menekülős "horrort" készít vírusos (ezt még a Doomba is beleerőszakolták, ugye) fertőzöttekkel, meg Big Daddy főszörnnyel, mert akkor azt hiszem, felgyújtom a vásznat, és utána nem hajolok le a szappanért. A téma potenciálisan egy "I am a Legend" kaliberű filmet vetít elő - kérdés, hogy lesz e valaki, aki dollármilliók százait beleöli egy ilyen projektbe, hiszen a filmstúdiók fejeseinek zöme sajnos még mindig azt hiszi, hogy a videójáték a Pongnál kezdődik, és a Tetrisnél ér véget.