Portré: Sid Meier, 2. rész

Egy hete ott hagytuk abba, hogy Sid Meier tető alá hozta az első Civilizationt, ami nemcsak hatalmas siker lett, de egy máig virágzó franchise alapjait fektette le. Ezt követően Sid egy kicsit pihent, majd a Pirates! Gold című, bővített újrakiadás elkészítése mellett belevágott a Colonization című játék fejlesztésébe, ami a Civilizationhöz hasonlóan egy körökre osztott stratégia volt, csak épp nem a nemzetek közti erőviszonyokra, hanem az amerikai kontinens kolonizálására fókuszált. A Colonization 1994-ben jelent meg és jól sikerült (most komolyan, meglepő ez Sid Meiertől?), de annyira sem forradalmi, sem érdekes nem lett, hogy klasszikusként emlegessük (igaz, a Civilization 4 kapott egy azonos című kiegészítőt, amiben Sid vissza-visszakacsintott a 94-es programra). Ebben az időben a MicroProse már igazi óriás volt, amely megérezte a sorozattá válás édes illatát – mármint annak a sok-sok zöldhasúnak a szagát, amit ez a nem túl finom üzletmodell jelenthet.

Csakhogy Sid és Bill Stealy között nem volt olyan rózsás a viszony, mint hajdanán. Meiernek nem tetszett, hogy Bill 1993-ban eladta a MicroProse-t a Spectrum Holobyte nevű befektetőcégnek, melynek vezetője Bill egy barátja volt. Stealy rég túl akart adni a MicroProse-on, és a saját szemszögéből nézve a Spectrum Holobyte jó döntésnek tűnt. Mint később elmondta, nem akarta, hogy egy bank kezébe kerüljön a vállalat, mert az nem értette volna a MciroProse mögötti filozófiát. Ugyanakkor a Spectrum Holobyte sem vált be igazán: a kizárólag pénz nyelvén értő vezetők elkezdték sorba kirúgni a MicroProse alkalmazottait, olyannyira felbőszítve a csalódott Billt, hogy 1994-ben a volt pilóta felmondott és független útra lépett. Ami a civilizációk urát illeti, még két évig kitartott a MicroProse mellett, de amikor már minden fontos embert elbocsátottak mellőle, betelt a pohár nála is. 1996-ban, a Sid Meier’s Civilization 2 fejlesztése alatt (melyben csak producerként vállalt szerepet) két barátjával és kollégájával -- Jeff Briggs és Brian Reynolds -- együtt kilépett, hogy valóra váltsa álmait egy új, friss csapatnál. Így születetett meg a Firaxis Games.

A civilizáció visszavár

Mielőtt továbbmegyünk, érdemes kicsit kitérni Sid Meier személyiségére is, akit kollégái az alábbi szavakkal szoktak jellemezni: zseni, imádnivaló, kedves, briliáns, okos, tettre kész, szenvedélyes, elhivatott. Hogy miért rajonganak érte ennyire? Nos, mert könnyű vele együtt dolgozni. Sid nem veszekszik, nem személyeskedik, nem bunkózik, hanem végzi a dolgát. Egy munkatársa szerint például azért nem ír dizájndokumentumot, mert ha egy ötletével nem értesz egyet, ő hazamegy, megcsinálja, másnap megmutatja, és csak azt követően hallgatja meg a véleményed. És akár bejön, amit kieszelt, akár nem (kevésszer téved), élvezi, hogy nem egy halom papír felett beszél a játékáról, hanem miközben az épp fut a monitoron. Ezt viszont nem lehet megcsinálni egy pénzéhes kiadócéggel az árnyékban. Többek közt ezért érezte magát Sid különösen boldognak, amikor a Firaxis Games létrejött, melyet később úgy jellemzett, mint egy elmegyógyintézetet, amit a betegek vezetnek: azon a játékon dolgoznak, addig és akkor, amelyikhez, ameddig és amikor csak kedvünk van! Ráadásul van egy ütőkártyájuk: maga Sid, akit még Bill tette sztárrá a Sid Meier’s sorozattal.

Az első Firaxis Games-játék az 1997-es Sid Meier's Gettysburg! volt, amit a főmumus Electronic Arts adott ki. A játék szolid sikert aratott, és látva a sok nullára végződő bevételi számokat, a Firaxis szinte azonnal Sid Meier’s gyárrá változott. Sid Meier's Antietam!, Sid Meier's Alpha Centauri, Sid Meier's Alien Crossfire... jó játékok, de semmi extra, ugorjunk inkább 1999-be, amikor Sid visszakapta legkedvesebb gyermekét, a Civilizationt. A MicroProse-t ekkorra széttépték a társtulajdonosok, a nevet öröklő divízió utolsó értékei pedig a Civ-sorozat jogai maradtak, amiket a kétségbeesett igazgatók megpróbáltak a Firaxis Games közbenjárásával kamatoztatni. A Civilization 3-at 1999-ben jelentették be, Sid csapata pedig két évig dolgozott az addigi legösszetettebb epizódon. A dizájneri székben már nem Meier, hanem Briggs ült, de a kreatív gyeplő a Firaxisnál pozícióktól függetlenül megoszlott, úgyhogy a cím végül is helytállónak mondható. A Sid Meier’s Civilization 3 2001 novemberében került boltokba (érdemes tudni, hogy ekkorra a MicroProse már az Infogrames tulajdona volt, utóbbi is adta ki a programot), és hatalmas siker lett. Számtalan helyen zsebelte be az „Év játéka” díjat, még úgy is, hogy 2001-ben számtalan jeles alkotás látott napvilágot.

Sid Meier’s Minden

A Civilization 3-hoz két kiegészítőt adott ki a Firaxis Games: a Play the Worldöt 2002-ben, a Conquestet pedig 2003-ban. Köztük megjelent a közepes fogadtatású Sid Meier’s SimGolf is, majd 2004-ben érkezett egy 3D-s Sid Meier’s Pirates! remake, ami a Commodore-os klasszikus játékmenetét igyekezett felhúzni a kor követelményeinek megfelelő szintre, közepes sikerrel. Mondhatni, hogy a csapat kicsit megrészegült a kétezres évekre, ugyanis egészen 2012-ig csak olyan játékokat készített a stúdió, amik címében Sid neve is szerepelt. A Sid Meier’s Civilization 4 és három kiegészítője hozta az elvárt eladásokat és minőséget, csakúgy, mint a Sid Meier’s Civilization 5, amihez tavaly jött ki a második, kritikailag elismert expanzió, sőt, még egy Railroads! remake-re is futotta a srácoktól (fenti kép). Hogy miért nem térünk ki rájuk részletesen? Mert nincs miért; Sid karrierje az utóbbi években akadálymentesen virágozhatott, játékai jók lettek, a rajongók pedig meg voltak elégedve a Firaxis termékeivel. És mint tudjuk, a béke és nyugalom sosem elég izgalmas ahhoz, hogy sokat lehessen beszélni róla. Mi több, Meier a magánéletét legalább annyira védi, mint Molyneux, szóval azon kívül, hogy sokat jótékonykodik a lutheránus egyházon keresztül, semmit sem tudni arról, mi történik vele, amikor elhagyja az iroda falait.

Sid Meier és csapata utoljára 2012-ben sokkolta a közönséget az első olyan Firaxis Games-féle játékkal, amit nem a Sid Meier’s logó alatt adtak ki. Ez volt az XCOM: Enemy Unknown, a legendás UFO utódja, amit csak mellékes projektként vállaltak el a srácok, mondván, hogy a 2K úgyis az FPS XCOM-mal szakít majd nagyot (az a játék végül The Bureau címen került boltokba). Az XCOM: Enemy Unknown 2012-ben az „Év játéka” lett a PC Guruban, tavaly pedig egy kiváló kiegészítő is megjelent hozzá. Ezekhez a játékokhoz Sidnek nem volt sok köze, így most mindenki azon gondolkodik, vajon mi lesz a következő nagy dobása. Bármi is legyen azonban, mi már most biztosak vagyunk benne, hogy ütni fog.