Nos, ez a hónap nem volt igazán erős indie címekben, vagy csak balszerencsés kézzel választottam játékokat. Persze érdekes és ígéretes darabok most is akadtak, és egyáltalán nem bánom, hogy megismerkedtem velük, de ha arra gondolok, hogy a legjobban a cikk végén szereplő kazuár aprósággal szórakoztam… ez nem volt egy halálcsoport, az biztos.
Tape Recovery Simulator 96K próbakör – Nosztalgia!
Nem állítom, hogy komoly elvárásokkal ültem neki a játéknak, de még azokat is alulmúlta. Pedig az alapötlet egész érdekes: magnókazetta-javítás és -adatmentés, amit annak idején magam is végeztem néha, de persze csak kényszerből. Szerencsére a játék nem azt a hihetetlen analóg, másolgatós-ragasztgatós módszert próbálta átvenni a '80-as évekből, inkább egy mai világban létező műhelyt képzelt el (ami kissé a Red Letter Media VHS-javító jeleneteire emlékeztetett).
A baj az, hogy a Basic utasításra és lejátszásra/visszatekerésre épülő játékmechanika egyelőre darabos, ügyetlen, és nyögvenyelős. A lejátszás ugyan gyorsítható akár tízszeres sebességre is, hogy a beolvasás pörgősebb legyen, de a visszatekerés nem gyorsul vele – viszont cserébe zajos. A játék humora számomra inkább kínos, az idióta, de zsarnoki főnök leveleivel, amik ráadásul zavaróan nagy számban érkeznek. Talán a korai hozzáférés idejére (vagy legalább végére) a készítő rendberakja az UI-t, esetleg a játékmenetet is, mely esetben visszanézek, hátha vár valami Daniel Mullins szintű meglepetés, de a hivatalos leírás alapján nem hiszem. Így inkább a lelkes mazochisták visszajelzését várom majd a felfedezéseikről.
Anvil (Early Access) – Baráti grind
Az Action Square elég nagy fába vágta az üllőjét, amikor nekiállt az éppen eléggé telített kooperatív lövöldözés piacán PC-re és Xboxra portolni/továbbfejleszteni a Gigantic X mobiljátékát. Az Anvilre sok helyen a Hades és az Anthem mixeként hivatkoznak, érhetően. Előbbitől a fél-felülnézetet és rogue-ságot, meg taktikai és stratégiai fejlesztéseket örökölte, utóbbitól meg, hát, izé… a menő páncélokat, a szinte kötelező kooperációt, meg azt, hogy nem valami izgalmas.
A játékmenet egyszerű: választunk egy hőst, majd egy küldetést, és több összeláncolt pályán át aprítjuk a kisebb nagyobb lényeket, időnként (és persze zárásképpen) bossharccal. Menet közben fejlődünk, erősödünk, majd vereség vagy győzelem esetén a központi pályaudvaron feloldhatunk pár globális fejlesztést, és kezdhetjük az egészet elölről. Egyedül is neki lehet állni ennek, de úgy az alapfeladatok többsége elég unalmas, ezért jól jön a társaság, a végső ellenfél pedig csapat nélkül elég kemény kihívás. Meg úgy általában a játék szinte minden eleméről ordít, hogy multizásra szánták. Korai hozzáférésben már elérhető ugyan az Anvil, de inkább kivárást javasolnék mindenkinek, hátha idővel, meg sok munkával sikerült kinőnie magát egy kellemes és izgalmas baráti kikapcsolódássá.
Mechajammer – Cyberpunk 1997
Ha valaki klasszikus RPG-re vágyik, ami nem fogja a kezét, akkor ne is keressen tovább! A Mechajammer annyira régivágású játék, hogy egy levél alapján olyan másfél órán keresztül keringtem a városban, különféle kerületeket felfedezve (néha bunyókba keveredve), mire rájöttem, hogy pontosan mit is gondolt a feladó, és elindíthattam a küldetést. Igen, ez a játék nyilvánvalóan a navigáció Dark Soulsa!
A klasszikusság jegyében a 2,5D grafika igencsak pixeles (helyenként túlzóan), és egyelőre az irányítás is elég nehézkes. Mázli, hogy a harcoknál körökre lassul az akció, ami a csapattagok vezényléséhez amúgy is elengedhetetlen. Modern vonulat ellenben a nagyon jó, és disztópiához illő, néha a Terminátorra emlékeztető zene, és a nagyjából visszatöltődő életerő. Összeségében elég furcsa mix a Mechajammer, aminek úgy érzem, hogy a régimódi kockadobós megoldások és érdekes ötletek miatt rettentően örül majd egy kisebb, lelkes közösség, de összességében nem a szélesebb közönségnek szánták. | 65%
Townscaper – Városrendezés Duplóval
Ez a játék még augusztusban jelent meg, de most bukkant fel Xbox Game Passen, és a karácsonyi rohanás közepén nagy szükség lehet egy ilyen kellemes, békés játékra, vagy inkább talán fél-játékra. A Townscaperben ugyanis csak annyi a teendőnk, hogy apróbb blokkokból felépítsünk egy olyan városkát, ami nekünk tetszik.
Nincsenek erőforrások, nincsenek elvárások, nincsenek hibalehetőségek, csupán egy kreatív homokozót kapunk, amivel azt kezdünk, amit csak akarunk. A program aztán igyekszik az egymás mellé rakott kockákat valamiféle egységes épületté változtani, így rá hárul a munka nagyja. Nekünk tényleg nincs más teendőnk, csak építgetni ahogy, amikor és ameddig jól esik. | 70%
Egy dolog biztos, a 4 nem prímszám, ennyit a múltkor belengetett nagy titokról. Ez alapján bátran állíthatom, hogy januárban egész számú játék lesz radar alatt. Addig pedig remélem, mindenkit remek ajándékok várnak a fa alatt!
