A Dapper Penguin egy kis, spanyol független stúdió, amely a Rise of Industry (leánykori nevén Project Automata) című gazdasági szimulátorral tette le a névjegyét, még 2019-ben. A termelés, logisztika és piac összefüggéseit boncolgató, igencsak nívós alkotás elég kacifántos úton jutott el a végső formáig. 2016-ban például úgy tűnt, hogy már célegyenesben van, de a fejlesztők végül inkább visszaléptek egyet, és szinte teljesen újraírták. Mostani vendéglátós játékuk szerencsére már kevesebb nyűggel nyitott korai hozzáférésben, jöjjenek tehát az éttermek, és kápráztassuk el konyhaművészetünkkel a Michelin inspecteur-öket! (A való életben meg éljen a zacskós leves, és mirelit!)
A sztori karaktergenerálással indul, ahol egyből eldől, hogy hősünk a különböző főzési technikák, a felszolgálással összefüggő tulajdonságok, na meg a tisztítószerek közül melyikkel köt szorosabb, akár életre szóló barátságot, és melyikkel nem (egy szeretem és egy utálom tevékenység ugyanis kötelező). A többi már a karrierépítésről szól, hisz a nagybácsi lepukkant kifőzdéjéből indulva egyre komolyabb éttermeket kell gatyába ráznunk. A kihívások teljesítésének alapfeltétele, hogy minden nap végén pozitív mérleggel zárjon az adott vendéglátóipari egység, emellett pedig még a kijelölt (hosszútávú) célokat is ki kell pipálni, mondjuk, hogy folyamatosan legalább 8 asztalon menjen a felszolgálás, érjünk el egy bizonyos népszerűségi szintet, vagy adjunk el a legdrágább menüből x tételt. Aztán ha sikerül, mehetünk a következő feladathoz (étteremhez).
Kő kövön…
Szabad kezet kapsz, bármelyik éttermet visszabonthatod a nulláig, és teljesen újraépíthető akár egy másik stílusban (itt azért még hiányoznak a tematikák), sőt felvásárolhatjuk a szomszédos parcellákat is, hogy a fogadótér bővítésével, vagy például kerthelységgel még több vendéget vonzunk be. Vannak persze ökölszabályok, tehát mindig építs mellékhelyiséget (több ”beülővel”), mert ahol a szükség, ott kell a segítség, aztán az asztalok száma a konyhai sütők kapacitásával is legyen arányban, hisz vidám dolog a nagy vendégsereg, de nagyon rossz reklám, ha órákat kell várni a kajára. A falakhoz és a padlóhoz tucatnyi különböző burkolat van, rengeteg dekorációs elem, különböző stílusú bútor, amivel a hely népszerűségét növelhetjük, viszont ugyanilyen fontos, hogy legyen elég hűtőnk és polcrendszerünk az alapanyagokhoz, valamint porraloltó a tüzekhez.
„Fakanalunk van, túró nincsen…”
Egy elég beteg vendéglátós vicc poénja olvasható fentebb, nevezetesen amikor az új menedzser benyit a konyhára, és meglátja, hogy a szakács a ”szerszámával” keveri a tésztát, majd kérdőre vonja. Mondanám, hogy ezért is fontos a személyzet, de az alaptulajdonságok mellett itt tényleg komplex személyiségekből válogathatunk, akiknek megvannak a saját hóbortjaik, de nyugi, nem a fenti morbid fajtából, hanem hogy ki mit szeret dolgozni, kivel szeret lógni, mitől stresszel (általában a kevés fizutól). Mindenesetre a perkjeik között is nézzünk szét, mert egy kiváló minősítésű felszolgáló is lehet antiszociális bunkó. A kezelőfelület egyébként tökéletes, minden munkafolyamathoz könnyű odailleszteni a megfelelő jelölteket, a takarítandó sávok összekapcsolása a megfelelő emberekkel szintén gyerekjáték, és amikor már olajozott gépezetként működik minden, csak a pihenők ütemezésére kell figyelni. A vendéglátós kollégáknak ugyanis a fáradtság és a stressz a legnagyobb ellensége, hisz egy magzatpózban vonagló vagy gyújtogatóba átvedlő alkalmazott biztosan nem emeli a hely fényét.
A posztokból tanulhatsz..
A Recipe for Disaster korunk tükörképe, tehát a közösségi médián keresztül tudatja velünk, hogy mennyire jól vagy épp rosszul műveljük a szakmát. Minden vendégünk ír ugyanis az étteremről egy posztot, pl. ”a pincér profi volt, viszont az étel undorító, ráadásul a takarítónő rám nyitott a budin…”, vagy a ”rák valami isteni, és nagyon olcsó…”, úgyhogy ezeket kell figyelni, ha javítani szeretnénk a színvonalon. És nem, a vendég itt is szent és sérthetetlen, így a negatív kritikát nem oltja ki a baseball ütő. A főzés egyébként nem egy nagy tudomány (mármint a játékban), egyrészt időről időre kapunk a vendégkönyvben új, kész recepteket, másrészt egy dedikált felületen saját magunk is létrehozhatunk egyedi ételeket. Egyszerű drag&drop módszerrel párosítjuk a hozzávalókat a konyhai eszközökkel (pl. grill és hús+só+bors), majd láncba szervezzük a műveleteket (az olajsütőt a köretnek használt hasábburgonyával is betesszük a sorba), és egy frappáns néven – Hús krumplival!? – már mehet is az étlapra. A közízlés majd eldönti, hogy beválik-e, mindenesetre a világ szerintem még nem áll készen a rántott áfonyára.
Sütiii!? Aha…
Az irány jó, az építős-főzős felület tökéletes, ahogy egyébként minden funkcióról elmondható, hogy pontosan a helyén van, és úgy működik, ahogy kell. A színes, élénk és jópofa grafikájú alkotás már most nagyon szerethető, és a látottak alapján fényes jövő elébe nézhet.
