Lassan már megszámolni is nehéz nem csupán az elmúlt év során megjelent városépítős játékokat, de azon Early Access teszteket is, melyek ezek bemutatását tűzték ki célul. Még úgy is, hogy ezt egy erős válogatás előzi meg, így bőven van, ami nem akad fenn a hálón. Ami viszont igen, az jó eséllyel nem okoz traumát, maximum csak csalódást, ritka esetben pedig az ellenkezőjét. Mind a kettőre bőven volt már példa, de azt azért nem gondoltam volna, hogy a városépítős játékok egyik alműfajának királya, a Banished nyomába eredő, és nem feltétlenül a legjobban teljesítő Patron megjelenése után kevesebb mint két hónapnak kell eltelnie addig, hogy egy újabb Banished-kihívó akadjon a horogra.

A VADVILÁG

Az Early Access-státuszt októberben elérő Settlement Survival ugyanis pontosan ugyanahhoz a táborhoz szeretne tartozni, ahová megpróbálta magát leigazoltatni a rendkívül ígéretes, de csigalassúsággal készülő Ostriv is. A kettő közötti egyik különbség – az ezer és ezer másik mellett  leginkább az, hogy a Settlement Survival meglepően kész állapotot mutat, vagy legalábbis sokkal tartalmasabbat vetélytársánál, egy teljesen túlkarikaturizált ábrázolásba csomagolva, amely első pillantásra talán kicsit el is rejti a tényt, miszerint ez egy masszívan hardcore városépítős játék.

Legalábbis a nehézséget, valamint a rendszerek komplexitását nézve mindenképp, még ha a felszínen hozza is a kötelezőt. Azaz egy kisebb csoportnyi ember életét adja a kezünkbe, akiknek a túléléséről kell gondoskodnunk: fedelet kell építeni a fejük fölé, szerezni kell nekik ételt, nem árt gondoskodni az elemekkel szembeni harc egyéb kellékeiről sem (mint a tűzifa), mert az idő folyamatosan pereg, és vele együtt érkeznek az évszakok, és azok viszontagságai is. A túlélés pedig folyamatos kihívást jelent, még ha az első, kritikus fontosságú lépések megtétele után jön is az igazi főfogás, azaz a komplex gazdasági modell felépítése, amely a rendelkezésre álló összes erőforrás megszerzését és feldolgozását, hasznosítását tűzi zászlajára.

AZ EGYEDISÉG FELÉ

Ehhez kapunk egy kifejezetten átlátható, ha teljesen letisztultnak nem is nevezhető kezelőfelületet, a szokásos indikátorokat  boldogság, elégedettség –, és jó esetben egy olyan populációt, melynek nemcsak a mérete növekszik folyamatosan, de az igénye is. Így az aprócska faluból idővel mindenképp egy nagy település válik: a házak között megjelenik a bolt, a felhőkig tornyosuló templom, az élettől zajos kocsma, a város határában pedig szüntelenül zajong a favágók baltája, a fafeldolgozó üzem munkapadja, és persze az idővel élelemként funkcionáló haszonállatok bőgése is.

Ez a folyamatos fejlődés pedig itt is jól működik, az egymásra épülő technológiákat elsősorban egy nagyon részletes fejlődési fa hivatott kiszolgálni, amely több kategóriára  agrikultúra, feldolgozás, bányászkodás, építés, életszínvonal, oktatás, logisztika  kínál új épületeket és egyéb lehetőségeket, melyek méginkább elmélyítik a néha nyomasztóan komplex gazdasági hálót. Az előrelépés mindenképp szükséges és üdvözlendő, de jelenleg a Settlement Survival egyik Achilles-ínja is hozzá kötődik: ez pedig a túlzott mikromenedzselés szükségessége. A mesterséges intelligencia sajnos sem az építkezés, sem a termelés terén nincs a helyzet magaslatán, az erőforrások és a nyersanyagok mozgása sokszor szinte minden előjel nélkül megáll, a javakat felhalmozó NPC-k néha nem tudják, hova is kéne menniük és mit kellene csinálniuk. Sajnos a termeléssel is gondok vannak: a termelőépületek nem tudják hatékonyan kezelni a különféle alapanyagokat, azok szortírozása, jó ütemben való felhasználása kompletten képes állni.

KÍN-JA

Ugyanakkor a bosszantó elemek ellenére a Settlement Survival több, mint ígéretes. Hangulatos, látványos, már most csurig van töltve tartalommal és lehetőséggel, és bár a tálalását leszámítva sok egyénisége, egyedi vonása, vagy új ötlete nincs, az idei városépítős kínálat egyik erős darabja  meglátjuk, hogy a "végleges" változatig tudja-e tartani szintjét az egyre inkább túltelített műfajban!