Idén januárban lett 20 éves a Benoît Sokal által megteremtett, páratlan látványvilágú és hangulatú Syberia-sorozat. A hagyományos point-and-click kalandjáték eddig három részt ért meg, március 18-án pedig érkezik a negyedik felvonás, a The World Before. Szomorú adalék, hogy ez sajnos Sokal utolsó alkotása, ugyanis a mester tavaly májusban elhunyt, de a próbakör alapján azt kell, hogy mondjam, a negyedik Syberia-játék méltó hagyatéka lesz.
Egy jobb folytatás
A Syberia 3 sajnos elég felemásra sikeredett. Az avitt grafikát irányítási problémák, technikai gondok és pocsék angol szinkronhangok keretezték, miközben a hangulata, a története és a fejtörők a sorozat legszebb pillanatait idézték. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a Syberia: The World Before ennél jobban nyit, legalábbis az első három fejezet messze jobb, mint az előző rész hajmeresztő kezdése.
Mindjárt a sztori elején az új szereplőt, az 1937-ben élő Dana Roze-t vehetjük irányításunk alá. Nem akarok spoilerezni, de annyit azért elmondok, hogy a játék első pár perce iszonyúan hangulatos , hála a sorozat híres zeneszerzőjének, Inon Zurnak, aki ezúttal is remek muzsikát alkotott. Persze azért itt is tetten érhető, hogy a program elsősorban a rajongóknak készült, így ha nem játszottál a korábbi részekkel, akkor néhány dolgon bizony vakarni fogod a fejed. Kik azok a Brown Shadow-k, és miért vezet egy robot egy villamost az 1930-as években? Ehhez hasonló kérdések fognak felmerülni.
Hát még az mennyire meglephet egy kezdő játékost (de talán egy rajongót is), hogy Kate Walker teljesen új fizimiskával kerül elénk, 2004-ben, egy illegálisan működő sóbányában. Bár naplója tömören összefoglalja, hogyan keveredett hős ügyvédnőnk ebbe a mufurc helyzetbe, azért ez olyasmi, amit érdemes lett volna, mondjuk, egy videóban összefoglalni.
Ami máris szembeötlő lehet, hogy két évszám is szerepel fentebb. Bezony, a Syberia: The World Before két idősíkon játszódik, ám ennek ellenére a két hősnő, Roze és Walker sorsa összefügg. Hogy mi módon, az természetesen az első 2 óra alatt még nem derült ki. Az viszont igen, hogy a játék sokkal szebb lett, mint kopottas elődje. A Microids ugyan már a harmadik részre dobta a Virtools motort, és Unity-re váltott, mégis ebben az epizódban érhető tetten szignifikáns javulás. Gyönyörű tájakat és részletes karaktermodelleket kapunk, sokkal jobb mimikával és ajakszinkronnal, mint a Syberia 3 esetében. Hála az égnek az irányítás is újra a régi, nem kell PC-n a kontrollerrel bajlódnunk, az egér tökéletesen működik. Az egyetlen gond talán az, ami sok más, fix kamerás kalandjátékban is jelentkezik: a terep néha nem látható be eléggé, így egy-két megvizsgálható pont nehezen vehető észre, illetve főleg kamerszög-vátláskor a karakter séta közben megzavarodhat. De még ezek az apró kellemetlenségek sem jelentkeztek sűrűn.
Ezúttal a hangok is jók lettek, mármint az angol hangok. Az előző részben fülbántó volt, hogy az öregebb karakterek is huszonévesek hangján szólaltak meg. Most viszont mindenkinek korban hozzáillő hangja van. Kivétel ez alól talán maga Kate Walker. Szép, hogy még mindig Sharon Mann szólaltatja meg, de az ötvenes éveiben járó színésznő hangját egyre nehezebb összetársítani a még mindig csak 32 éves karakterrel. Istenkáromlásnak tűnhet a rajongók szemében, de Kate Walker húsz év után szerintem megérett egy hangcserére.
Bíztató kezdet
Valószínűleg a Microids is érezhette, hogy mi volt a baj a Syberia 3-mal, így a Syberia: The World Before-ban gyorsan meg akarták mutatni, mennyit okultak az elődből. A negyedik felvonás eleje remekül sikerült, kivetnivaló nem nagyon van benne. A sztori jól indít, a látványvilág nagyon sokat javult, a hangok is rendben vannak, az irányítás remek. Dicséretes kezdés, és remélhetőleg ez a lendület a kaland folytatására sem esik vissza. Március 18-án kiderül.
