1991-ben járunk, a Szellemirtó hivatalnál éppen toborzás van: újoncot keresnek, a játékos - vagyis ugye "mink" - pedig úgy dönt, hogy megpróbálkozik a médiákból kalandosnak látszó melóval. Azonban éppen hogy betesszük a lábunkat irodánkba, Slimer (a zöld rém) megszökik, és kedvenc kísértőhelyére, a Sedgwick Hotelbe menekül. Érkezik a hívás, a csapat pedig - a főhőssel, velünk - kiegészülve úgy dönt, még egyszer és utoljára elbánik ellenségével. Azonban mindenki kedvenc kísértete csak az első - a városban egyre több és több paranormális tevékenység történik, míg végül kiderül, hogy a szálakat egy régi ismerős, Gozer rángatja...
A Terminal Reality - a játék fejlesztője, amelynek ezelőtt már olyan játékokat köszönhettünk, mint a kicsit középszerű Nocturne, és minden idők leghatásosabb "nyugati" horrorprogramja, a Blair Witch Episode One - bár fukarkodik az információkkal, mégis megmutatta pár újságírónak mindazt, amit a szoftver ezen fázisában be lehet mutatni - vagyis egy teljesen interaktív demó segítségével szemügyre vehették az (azóta) csak az év reménységének nevezett programot. Ami biztos - állítják egybehangzó vélemények -, hogy a játékban felbukkanó fizika egyszerűen elképesztő. A különböző objektumok nem csak a falakkal, de egymással is interakcióba lépnek - ez, kombinálva az elképesztő, elpusztítható környezettel, lenyűgöző látványt nyújt. Nem csak belső, afféle "missziós terek" vannak a programban - miközben az Ecto 1 (a csapat legendás kocsija) végigszáguld a városon, rácsodálkozhatunk a GTA-szerű részletességre: a lenyűgöző nemjátékos karakterekre, akik mozgolódnak, teszik a dolgukat, vagy éppenséggel pánikszerűen menekülnek, amikor egy-egy fogás nem olyan könnyű, mint ahogyan az elsőre látszott, kiszemelt áldozatunk pedig a civilek közé ront...
A játékmenet - akár csak a grafika - több, elképesztően jó részletből tevődik össze. A demonstrációk során kollégáinknak volt lehetősége megcsodálni mozgásban a szoftvert, és csak kellemes benyomásaik támadtak: főhőseink képesek a "PK detektort" használva nyomozni a kísértetek után, fegyverük "másodlagos" támadásával lebénítani őket, vagy akár - ahogyan azt a filmekből megszokhattuk - csapdába is ejthetik a bestiát. (Több eszköz is szerepet kap a programban, köztük a második részből már ismerős nyálkavető.) Bár a program, ha teljes egészében a filmen alapulna, akár afféle rainbow sixes játékmenetet is megengedne - ezt azonban el is felejthetjük, ezt már a demóban is leszögezték a készítők: a bemutatóban az újonc és Stantz felfele araszolgatnak egy épületben, miközben odakint az újra csatasorba állított habcsókember randalírozik: szinte minden emeleten összefutnak (a lépcsőn futó szakemberek és a gigantikus entitás), és harcba keverednek, ahol pedig nem, ott a különböző tárgyakkal manipuláló szellemekkel gyűlt meg a bajuk - egy szó, mint száz, a szoftver úgy pörög, hogy néha már-már a régi szép idők legendás lövöldéit juttatta a tesztelők eszébe.
Ezeken felül még rengeteg apróság van - példának okáért a "kísértetalbum", amelybe a játékos összegyűjtögeti a szoftverben található, 40 különböző szellem képét (a koncepciórajzoknál jó pár megtalálható); a többjátékos opció, amelyben akár egymás ellen, akár egymás oldalán beszállhatunk a küzdelembe; vagy a legendás Ray Parker Junior-féle főcímdal, amely szinte minden ember vérében alapértelmezett módon jelen van - de ezek már elvesznek a legfontosabb tény árnyékában: abban a tényében, hogy készül egy Szellemirtók gárda, amelybe visszatér az egész filmes brigád, amelybe a modern grafikát ötvözik a legelképesztőbb interakcióval, és amelyről eddig minden megtekintőnek csak és kizárólag pozitív véleménye volt. Reméljük, az optimizmus kitart majd - az egyelőre nem konkretizált - megjelenés utánra is, és még véletlenül sem csalódhatunk akkorát, mint a Scarface esetében... A Galéria dugig van képekkel, egészségetekre!
_1766326416_7b6ca684e2a8d1c7b3c4.jpg)
