Van, aki a méretre, a tartalomra és a formára esküszik, más pedig az 50-es létszámot is meghaladó miniseregre, amiket lehet festegetni, dédelgetni, babusgatni. Megint más a kártyákat részesíti előnyben, méghozzá a több száz lapból álló csomagokat, az összetett játékélményt, a megszokottól eltérő, annál sokkal mélyebb mechanikát, ami egy egész könyvnyi szabályrendszerre épül. Nos, az amerikai Jellybean Games játékai nem ebbe a kategóriába esnek bele, elvégre piszkosul egyszerűek, a felszín azonban már elsőre is megkapó, elvégre a gyors, filler címeknél már a csomagoláson is látszik, hogy ha máshoz nem, a dizájnhoz és külcsínhez az alkotók biztosan értenek. Persze az az igazi, ha a játéktervezésben is remekelnek, de ez már csak a kibontás és a próbakörök után derül ki.

Scuttle!

  • Kiadó: Jellybean Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 5-10 perc
  • Korcsoport: 6+
  • Nehézség: 1/5
  • Ára: 19,95 USD, nagyjából 5800 forint

A Scuttle! a kiadó legrégebbi játéka, melyet az állandó szerző, az ausztrál Peter C. Hayward tervezett. A kalózok köré szőtt tematikára épülő kártyajátékban a központi húzópakli mellé gyűlik mindenki, a saját körükben lapot húznak vagy kijátszanak egyet, utóbbi hatására pedig vagy kincsekkel gazdagodnak, vagy pedig valamilyen extra képességet indítanak be, amivel új lapokat húzhatnak, mások dolgát nehezíthetik és a többi. A kincsek számokkal vannak jelölve, ezek önmagukban érvényesek, ha pedig valaki összeszed 21 kincset, avagy a kincslapként lehelyezett kártyáinak összértéke eléri ezt a mennyiséget, akkor megnyerte a játékot.

Lényegében tehát egy kicsit megbolondított huszonegy, avagy Blackjack a Scuttle!, amit a különböző kártyaképességek dobnak fel. Plusz további extraként promólapok is kerültek a dobozba (az alkotókkal a középpontban), illetve van még két kiegészítő is, amik közül a The Curse of Black Jack némi extra kockáztatást is hoz a laphúzásba, míg a Scurvy! a minden játékosra hatást kifejtő betegséglapokkal dobja fel a receptet. A Kelly Jo illusztrációival díszített lapok jól mutatnak, a dizájn kellemes, a 2016-os játék doboza pedig messze csinosabb, mint az átlag. Más kérdés, hogy a huszonegyezéshez nyúlni, ha nem is szégyen, de azért kicsit elcsépelt dolog, amin a tematika és a lapképességek jelenléte javíthat, ráadásul nem mellékes, hogy két nagyobb és egy kisebb kiegészítést is kapunk az átlagos árért cserébe. Fillernek ez így rendben van, ha valaki erre vágyna, így feleslegesen nem is akarok tovább kötözködni a klasszikus játékelem beemeléséért.

The Lady and the Tiger

  • Kiadó: Jellybean Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 15-20 perc
  • Korcsoport: 6+
  • Nehézség: 1,71/5
  • Ára: 19,95 USD, nagyjából 5800 forint

Frank R. Stockton története érdekes kiindulópont egy kártyajátékként, amely ráadásul büszkén hirdeti, hogy a kis dobozban egyből ötfajta játékot is nyújt. A sztoriról címszavakban annyit érdemes tudni, hogy legvégén olvasóira bízza a cselekmény befejezést, amikor is az ajtó mögé nézve a főhős a szerelmére vagy egy tigrisre talál.  No, ezt a történetet játékba ültetni elég izgalmas vállalkozás, ráadásul látszólag nem is zajlott le rosszul a művelet. Első körben a dizájn az, amire felfigyel az ember, a Disney-rajzoló Tania Walker ugyanis rendkívül szép képekkel illusztrálta a lapokat, amik simán versenyre kelhetnek a Dixitben és társaiban lévő rajzokkal, ráadásul a hercegnős és tigrises alkotásoknak helyet adó kártyalapok is különösen jó minőségűek, méretesek – az identitást mutató lapok még egy arany keretet is kaptak. Mindezek mellé van egy rakás kis színes kavics, amit simán édességnek nézek, be is falnám az összeset, miközben elalélok a stílustól, amiben az egész 2017-es The Lady and the Tiger készült, de mindez csak a máz, az alatta lévő játékmenet a legfontosabb.

Nos, az öt játék lényegében mind valamilyen másik játékstílusnak az egyszerűsített újrahasznosítása, így a Doorstól kezdve egészen a Labyrinthig ismeretlenül is ismerős mechanikák indulnak be. Identitáskereső dedukciós játékban találhatja ki egyik játékos, hogy a másik a négy lehetőség közül melyiket képviseli (kék és piros tigris vagy kék és piros hercegnő), vagy éppen lehet blöffölni, licitálni, kiutat keresni és szólóban megküzdeni a felmerülő feladattal. Az összetevőkben nagy eltérés nincs a játékmódok között váltva, bár ez lényegében már abból is kikövetkeztethető, hogy a doboz összesen 14 darab nyomlapot és 4 identitáslapot tartalmaz, ami rövidebb és hosszabb távon is kimondottan kevés. Lényegében segédletből is több van (összesen 15 az 5 módhoz), ami szerintem egy kicsit túlzás, legalábbis az elkért összeg fejében. Nem mondom, el lehet szórakozni a játékokkal, de a tényleg bámulatos külsőn túl a csomag semmi olyat nem tud felmutatni, amivel más formában ne tudnánk (oké, külön-külön, de) még jobban ellenni. Na, jó, van egy különleges ráadás, méghozzá a Blue-Bearded Lady elnevezésű promólap képében, amin egy szakállas nő látható, és ami Conchita Wurst után szabadon cserélhető egy hercegnőre. Hogy erre mi szükség volt egy alapvetően családi játéknál, azt mondjuk, nem nagyon tudom. 

Village Pillage

  • Kiadó: Jellybean Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-30 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 1,35/5
  • Ára: 19,95 USD, nagyjából 5800 forint

A nagyobb dobozzal nagyobb elvárások is járnak, mondhatnánk, elvégre az eddig bemutatott játékok kifejezetten apróságnak tűnnek még a Village Pillage mellett is, emiatt aztán az elvárásaim is megnőttek, ahogy leültem a 2019-es produkció elé. A látvánnyal egyébként ezúttal sincs gond, elvégre itt is Tania Walker csodás keze szolgáltatta az illusztrációkat, miközben a megszokott kártyalapok mellé itt már bekerült a képbe néhány token, jelző is. Ezúttal ugyanis relikviák megszerzése a cél (az nyer, aki mindhármat összegyűjti), miközben a retek a fizetőeszköz, amiből eleget kell gyűjteni – de úgy, hogy a kezdő négyes fogatot kell némi extra költekezéssel kibővíteni.

Merthogy van négy lapunk (mindenki ugyanolyanokkal indul), ami egyben négy kategóriát képvisel, a négy kategória pedig lényegében egy kő-papír-olló szabályt fektet le. A karakterek azonban mind sajátos képességekkel rendelkeznek, a külön megvásárolhatók pedig értelemszerűen jobbak a normál szereplőknél, így érdemes rágyúrni “seregünk” kiépítésére, noha a skillek bevetéséhez szükség van taktikára és szerencsére is. Ugyanis minden kör elején mindkét szomszédos játékos ellen kijátszunk egy-egy lefelé fordított lapot, a többiek is így tesznek, majd amikor aktiválódnak a karakterek, kiderül, melyik összecsapásban ki nyer, illetve mit kap ezért cserébe. Így lehet lopni, termelni, bankba tenni, relikviát vásárolni, avagy jól rá kell érezni, hogy a négy választási lehetőség közül (fal-farmer-fosztogató-kereskedő: a fal pl. blokkolja a fosztogatót, a farmer termel, a kereskedő pedig a vásárlásban segítség) éppen melyikkel járunk jól ellenfelünk ellen. Emiatt aztán a nagyon egyszerű alap ellenére a Village Pillage jó társasággal kifejezetten szórakoztató, továbbá a külcsínnel itt sincs gond. Nagyobb szívfájdalmam, hogy a 20 piacos lap az extra hősökkel elég kevés, ennél azért többet várnék el a közel 6000 forintos árért.

Brains!

  • Kiadó: Jellybean Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 5-10 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: ?/5
  • Ára: 14,95 USD, nagyjából 4400 forint

Nem véletlen a címbeli hasonlóság, a 2019-es Brains! bizony a 2016-os Scuttle! (és egyben a 2018-as Ninjitsu!) folytatása/testvére, méghozzá hasonló stílusban, csak éppen zombis tematikával. Avagy agyból és járkáló hullából itt több van, mint csontvázból és kalózból, azonban a kincsek összegyűjtése éppen úgy maradt, ahogy a különböző képességek használata is. Természetesen a végcél a 21-es szám összegyűjtése, amivel megnyerhetjük a fordulót, de ehhez egy jó kis sírkertet is kiépíthetünk lapjainkkal. Szomorúság, hogy a saját példányból a graveyard-lapok pont hiányoztak, de ez van, semmi sem lehet tökéletes.

A Treasure Hunters-széria tehát tovább folytatódik és bonyolódik, ami természetesen annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy a különböző paklikat kicsit keverjük, ezzel is feldobva a játékélményt. Az illusztrációkért ezúttal ismét Kelly Jo felel, a stílus pedig remek, sokszor kifejezetten vicces rajzokkal, ötletes képességekkel, ellenben a doboz és a kártyalapok minősége a Scuttle! esetében szerintem egy magasabb szintet képviselt, aminek lecseréléséért mindenképpen kár (nem mellesleg a koponyás borító is látványosabb a tarkabarka külsőnél). Mivel az ára visszafogott, ezért a huszonegy és a zombis téma kedvelőinek önálló játékként és kiegészítőként is ajánlható. 

Dracula’s Feast: New Blood

  • Kiadó: Jellybean Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 4-8 fő
  • Játékidő: átlagosan 10-15 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 1/5
  • Ára: 19,95 USD, nagyjából 5800 forint

A New Blood a kiadó legújabb, 2020-as kiadványa, emellett pedig egy újragondolása az eredeti, 2017-es Dracula’s Feastnek. Tania Walkert nem akarom bántani, mert szeretem az illusztrációit, de a horroros hangulatot nagyon nem sikerült anno megfognia, ezért aztán kifejezetten dícséretes, hogy az újabb verziót a Múzsa: Sugallatok illusztrátora, Mike Dashow készítette, aki viszont közel Horrified-szinten űzi ezt a klasszikus horrorfilmes műfajt. A méretes lapokat kivéve a dobozból egyből megdobbant a szívem, merthogy bár erősen szabadosan újraálmodva, de a hagyományos, jól ismert rémek elevenednek meg előttünk, a múmiától kezdve a zombiig, kiegészítve olyanokkal, mint az imposztor Alucard vagy éppen a boszorkány. Összetevőkből mindenesetre itt sincs sok, elvégre tíz karakter kapott helyet a dobozban, mindegyikük kétfajta lappal, valamint játékosonként jár két suttogásártya az “igen” és “nem” válaszokhoz. A Dracula’s Feast ugyanis egy identitás-jellegű partijáték, méghozzá a legegyszerűbb fajtából.

Mindez azt jelenti, hogy a saját, elénk rajzzal lefelé helyezett identitáskártyákon túl mindenkié kikerül középre is, látható helyen, miközben egyetlen vendég rejtve marad. Innentől a feladat felfedni a kilétét, illetve minden játékosról kideríteni, hogy kit képvisel. Ehhez két segítségünk van: megkérdezhetjük valakitől, hogy kicsoda, rákérdezve a pontos karakterre, amire alapvetően csak az igazat mutathatja a válaszkártyákkal. A másik lehetőség, hogy táncra hívjuk, aminek során mindketten megmutatjuk a másiknak a saját lapunkat és ezzel valódi személyiségünket. Amennyiben már van elképzelésünk mindenki kilétéről, vádolhatunk mindenkit, de ezzel könnyen veszíthetünk is, ha valamelyik tippünk nem fedi a valóságot. Mindezen csavar egy kicsit, hogy minden karakternek vannak sajátosságai: egyikük nem mondhat nemet a táncra, míg másikuk minden esetben azt hazudja magáról, hogy ő Dracula. Ez a fajta kis kavarás nagyon jót tesz a játékmenetnek, bár még így is túl egyszerű a mechanika. Egy horroros társasággal két Mountains of Madness és Horrified közé beékelve próbáltuk ki a Dracula’s Feastet, de egyöntetűen ez volt a leggyengébb láncszem mindenki számára, még fillerként is. Az illusztrációk nagyon jók, a külsőt nagyon szeretem, de a mechanika sajnos pofonegyszerű, a kevés karakter miatt pedig nem is tart ki sokáig. Ehhez mérten viszont drága mulatság, amiért kifejezetten kár, mert az ötletből többet és tartalmasabbat is ki lehetett volna hozni.    

Kicsit úgy tűnhet, hogy pikkelek a Jellybean Games játékaira, pedig nincs így. A legtöbbnél imádtam a dizájnt, az anyagminőséget, egy-egy mechanikai elemet, valami sajátos összetevőt, de általánosságban elmondható, hogy maximálisan egyiknél sem lehettem elégedett. Legtöbbször a szolid tartalom (10-20 kártya nagyon kevés) rontotta az élményt, de időnként már tényleg túl egyszerű a játékmenet is. Ezt lehet magyarázni azzal, hogy inkább családi és gyerekjátékokról van szó, de ebben az esetben meg a témaválasztást nem mindig értem, ahogy az olyan extrákat sem, mint a Blue-Bearded Lady. Amennyiben kicsit több tartalom kerülne a dobozokba, esetleg picit sikerülne elrugaszkodni a bevált klasszikusoktól, akkor szerintem kiemelkedő játék is születhetne a gyártónál, bár összességében így sincs ok a panaszra, mert minőség és külső terén ezek a címek már így is kiemelkednek az átlagból. 

A tesztpéldányokat köszönjük a Jellybean Gamesnek!

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook oldalát!