Nos, ha Lydia, avagy Lüdia nem cseng ismerősen, akkor se keseredj el, én speciel elsőre benéztem a korszakot, de hogy ma is tanuljunk valamit, kicsit nézzük át, mit is lehet tudni róla! Az elérhető információk alapján Lüdia legkorábbi története a hettita birodalmi korig nyúlik vissza, de a kapcsolat pontos mértéke ismeretlen. Az bizonyos, hogy a korábbi Arzawa helyén létesült, amelynek egyik általában használt neve: Luwia. Lüdia eredeti területe Nyugat-Anatóliában feküdt, Müszia, Kária, Phrügia és Iónia között. A Szardeisz központú állam területét az i. e. 7. és i. e. 6. században Alüattész és Kroiszosz hódításai tették igazán naggyá: bukása előtt nyugaton az Égei-tengerig, keleten pedig a Halüszig nyúlt. Délen Lükia kivételével a Földközi-tenger partvidékét is ellenőrzése alatt tartotta. Lüdia rendkívül gazdag volt aranybányákban, ami lehetővé tette, hogy itt jelenjen meg először a pénz, a királyok pedig mesés vagyont halmozzanak fel. És ennyi Wikipédia-tudás elég is ahhoz, hogy kicsit jobban átérezzük a Bellwether Games játékának alapkoncepcióját, elvégre pontosan a leírtakkal kapcsolatos a Lions of Lydia: befolyásos vezetőként a gyarapodás és az arany felhalmozása, majd ebből a pénz begyűjtése az elsődleges feladatunk.
Lions of Lydia
- Partner/kiadó: Bellwether Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,92/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 45 dollár, nagyjából 15 800 forint
Merthogy a kellően vaskos, de nem túl nagy dobozból előkerülő játék alapjai a kereskedésen nyugszanak, miközben húzózsákból gyarapítva a kereskedők számát, lényegében engine building és munkáslehelyezés zajlik egyszerre, amivel építünk, aranyhoz jutunk, azt pedig a valuta megteremtésének hajnalán valódi aranypénzre és sikerre váltjuk. Mindenki azonos kondíciók mellett, a saját zsákjában minden színből egy munkással (kereskedővel) kezd, majd őket helyezi a játéktérre a különböző hatásokért, vagyis leginkább nyersanyagért, hogy azt utána építéssel használja fel és egyben győzelmi ponthoz jusson. Egyszerűnek tűnik? Az is!
Szabadpiac
A Lions of Lydia játéktere érdekesen alakul ki, hiszen a központot egy kisebb tábla jelenti, ami köré négy irányban 6-6 kártya kerül fel. A tábla sarkainál a nyersanyagok szerint eltérő színekben kapukat teszünk ki, véletlenszerűen húzva mindegyik mellé egy kereskedőt (meeple), miközben a központban álló kúthoz is kerül minden színből egy. Éppen így (minden színből egy) jut a játékosok saját húzózsákjába is, már a játékosok saját táblája mellé, amin minden anyagjelzőnek van egy sávja, valamint található rajtuk egy extra sáv is egy oszloppal és egy arany meeple-lel. Ha minden kész, kezdődik is a játék.
A játék, ami innentől számos, de rendkívül egyszerű módszerrel épít a végcélig. Random húzunk a zsákból egy meeple-t, majd azt vagy valamelyik kapuhoz tesszük le, vagy a kúthoz. Ha egy kapuhoz, akkor vagy pénzt szerzünk, vagy onnan minden színben, avagy kapu és meeple-ök után léphetünk annyit a saját tábla megfelelő sávjain, ahány ezekből van, majd elveszünk egyet a főtéren álló meeple-ök közül (plusz ha a kapunál valamelyikből kettő van, akkor át is helyezünk a kúthoz). Ha a kúthoz tesszük le a kereskedőt, akkor a rajta látható nyersanyag befizetése után elvehetünk egy kártyát. Minden arany meeple, akár a saját táblán, akár egy kártya által jutunk hozzá, egyből a kúthoz kerül, később pedig aranyat ad. Így juthatunk még több nyersanyaghoz, hatáshoz és pénzhez, valamint még több kártyához, amiket aztán újra ki kell fizetni, hogy meg is épüljenek a saját kis birodalmunkban, ezzel győzelmi pontot hozva. De győzelmi pontot nyújt még az alsó extra sáv a játékostáblán. Amint a játékosszámnak megfelelő építkezési számot (kártyát) sikerül elérni, vége a játéknak, jöhet a pontszámlálás.
Mint az egyszeregy
Nincs túlbonyolítva, nincs elhúzva, és bár számos módon építhetünk, gyarapodhatunk, egy játékos köre sem tart túl sokáig. Maga a külső alapból kellemes a színes dizájnnal, amihez a szép illusztrációk is hozzáadnak, de a vizuális upgrade is sokat tesz az élményhez, így a fából készült, 3D-s kút és a fémpénzek is dobnak az összképen, ezzel is csak jobban elvarázsolva a játékosokat, akik akár teljesen kezdők is lehetnek, annyira gyors a magyarázási és betanulási fázis. Ehhez képest mégis van mit tenni, mégis van módja az építkezésnek, és miközben a zsákból húzás erősen szerencse-alapú, a több lehelyezési opciónak hála mindig úgy lehet alakítani a dolgokat, hogy ne csak a sors szabja meg a lehetőségeinket. Összességében tehát egy nem annyira formabontó vagy kifejezetten innovatív (az alapok azért ismerősek innen-onnan, láttunk már hasonlót) játékról van szó, viszont elemei összeérnek, kiegészítik egymást, a végeredmény pedig mindenképpen szórakoztató.
Pláne, hogy a játék számos modullal rendelkezik, melyek mindegyike csavar egy kicsit a recepten. Apróságok, amik mindig más módon színesítik a játékmenetet, így ezzel is növelve a szavatosságot és a változatosságot, ami ilyen méretek mellett már kifejezetten pozitívum. Kroiszosz király (i. e. 560–546) például duplikálja az adott kapu nyersanyagát; a szökőkút-kártyák aranyat és győzelmi pontot adnak; a fogatversennyel minden kapunál lévő kereskedő-duplikálásnál egyikük felkerül a fogat-táblára, ami, ha betelik, mindenkinek valamilyen bónuszt kínál, majd kiüresedik és újra fel lehet tölteni – és ez csak néhány a nyolc variáció közül. Opció így hát pláne bőven van a játékban, ami, ahogy már említettem, még jól is néz ki. Pláne a 3D-s szökőkúttal és a fémpénzekkel (sajnos nem arany, pedig már kértem volna a nyugdíjazásom). A Bellwether játéka így összességében nem kihagyhatatlan vagy műfaji mérföldkő, de egy nagyon kellemes és laza stratégia, ami a zsánert a kezdőkkel és családokkal is megszerettetheti, egy olyan korszakkal, amit eddig nem annyira láttunk az asztalon, méghozzá szép és színes külsővel. Ez így együtt mindenképpen ajánlható, és még aranyat sem kell érte kifizetni.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Bellwether Games-nek! A Lions of Lydia ikonokkal kommunikál, de szabályfüzetéhez ajánlott egy minimális angol nyelvtudás. Rajongói fordításról nem tudunk.)
