“Ki tudhatja, mi vár ránk? Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet. Valami irtózat vár és álmodik a tenger mélyén, s romlás jő az emberek ingatag városaira.” (Cthulhu hívása – Kornya Zsolt fordítása)

Lovecraft munkássága talán népszerűbb, mint valaha, ezt pedig a számtalan videó- és társasjáték is bizonyítja, miközben világszerte rajongói klubok emlegetik fel a weird műfaj nagy öregjét. De ha már Lovecraft, akkor vannak más Nagy Öregek is, akik lényegében beleivódtak mindennapjainkba, kultúránkba, és elfeledett mélységekben várják visszatérésük pillanatát. És persze vannak olyanok is, akik szimpla butaságból vagy egyszerű gonoszságból ennek eljövetelét siettetnék, sőt akár tenni is hajlandók érte, mondjuk, szentségtelen rituálék képében. Nos, A halandó halálban pontosan ilyen kultisták várnak ránk. 

A halandó halál (Cthulhu: Death May Die)

  • Partner/Kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 90-120 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,41/5
  • Ajánlott fogyasztói ára: 34 990 forint, de a kiadótól olcsóbban rendelhető

Merthogy az eredetileg a CMON gondozásában megjelent, itthon a Delta Vision által forgalmazott, 2019-es megjelenése óta eléggé népszerű társasjáték meglehetősen méretes dobozában az alapok pontosan azt a célt szolgálják, hogy szedett-vedett társaságot összeállítva, bizonyos nyomozók irányításával járjunk utána a rituáléknak, melyeknél a jelenlévő kultistákon és mágikus erőkön felül soha nem látott borzalmak, sőt akár a Nagy Öregek is megjelennek. Célunk a szertartás megszakítása, majd a szörnyetegek elpusztítása még azelőtt, hogy elménk a sötétségbe hullva elvesztené minden kapcsolatát a valósággal. Mert bizony horrorból és őrületből bőven jutott a játékba, ami hasonlóan tematikus, mint például a Rettegés Arkhamban, csak éppen az elmesélés és az akció mellett a látványra is igen nagy hangsúlyt fektet: nem véletlen a méretes doboz, elvégre a mutatós (és őrületes… adj a Tudat-mérőhöz egy jelzőt!) fedél alatt minikkel és kártyákkal teli pokol vár. Vagy maga a Mennyország? Csak nézőpont kérdése.

Moduláris sötét tanok

A halandó halál egyik legjobb eleme az, amit már az első bontogatásnál fel lehet fedezni: a dobozban számos, külön dobozkába rejtett fejezet várja a nyomozókat, illetve két nagyobb tartóban egy-egy főellenfél, avagy Hastur és maga Cthulhu. Amikor felkészülünk az aktuális játékra, kettejük közül választunk egyet, elővarázsoljuk az őket ábrázoló “miniket” és a hozzájuk tartozó összetevőket (kártyák és tokenek), majd egy fejezetet is választunk, aminek tárolójából szintén kivesszük a kártyákat, tokeneket. Ezek együttesen adják meg az aktuális küldetés alapjait, amihez egyfelől kapunk egy setupot is, melynél aprólékosan fel van tüntetve, hogy a moduláris elemekből hogyan kell összeállítani a játékterületet, merre kell elhelyezni a tokeneket, az ellenfeleket, a születőpontokat és minden egyebet, majd ha mindenki választott magának karaktert (táblával, jelzőkkel, kártyával, minivel), akkor kezdődhet az őrületes kaland. 

Innentől pedig az alábbi lehetőségeink vannak: egyfelől mozoghatunk, méghozzá úgy, hogy minden szobán áthaladhatunk, amennyiben a célterületet nem választja el tőlünk fal; továbbá harcolhatunk, pihenhetünk, más játékosokkal kereskedhetünk, illetve az epizódhoz tartozó speciális akciókat hajthatjuk végre – ezek többnyire a rituálé megszakítását eredményezik. Ezután húzunk Mítosz-kártyát, ami különleges eseményekhez vezethet, lényeket mozgathat vagy idézhet és a többi. Ezután még felfedezhetünk, begyűjthetünk, harcolhatunk, ha mellénk került egy ellenfél, majd jön az összegzés és az újabb kör. Közben persze kockákat dobunk, a kapott pontokkal “fejlődünk” (újabb képességek, több kocka a harcokhoz és a többi), illetve számos hatással kell számolnunk, példának okáért a tűz nem lesz a barátunk, azt már most elmondhatom. A boss emellett végig ott liheg a nyakunkba: egyfelől a Mítosz-kártyák is közelebb hozzák a szörnyű végzetet, másfelől a rituálé megszakításával is megkapjuk a lehetőséget, hogy fizikai valójában is megküzdjünk vele, ha pedig már elérhető, akkor több fázisban jön el a végső elszámolás ideje. Amennyiben egy nyomozó meghal, mielőtt a boss megjelenne, vagy ezután hal meg minden karakter, a játékosok éppen úgy elveszítik a harcot, mint akkor, ha az adott lény a főellenfél-mérő legutolsó pontjára jut. Ha viszont sikerül legyőzni a végső fázisban, a nyomozók nyerik a küzdelmet.

Látványos kozmikus horror

Természetesen mindez csak egy rövid összefoglalója a teljes játéknak, elvégre a fejezetek és a bossok is extra opciókat hoznak a képbe, illetve a felfedezések alatt olyan kártyákhoz juthatunk, amik akár társaságot is biztosítanak karaktereinknek. Minden esetben van némi háttértörténet, lehet olvasgatni (a Delta Visionnek hála ehhez már angol nyelvtudás sem szükséges), ami a beleélést és a hangulatot könnyíti és fokozza, hiszen a társas igazi ameri stílusú darab, aminél a tematika a legfontosabb. Éppen emiatt nem is mindenkinek ajánlható, elvégre a szerencse is nagy szerepet játszik a kalandban, de aki kedveli az ilyen jellegű játékokat, valamint magát a témát és a horrorosabb megközelítést, nem utolsó sorban a miniket, a sötétebb atmoszférát, az nagyszerű, új kedvencre találhat.

Emellett A halandó halál elég komolyan bővíthető is, na, nem mintha az alap 6 fejezet és 2 boss nem lenne elég jó tartalom a 10 nyomozóval, ami így egyben kellemesen bő variációs lehetőséget rejt magában. Emellé jön akkor a külön megvásárolható, egyelőre csak angolul elérhető Season 2, ami a 10 új nyomozó, 17 új szörny (minik, minik, MINIK!) mellé 6 új epizódot is bedob a kínálatba, plusz további főellenfelekkel is gyarapíthatjuk a készletet (Yog–Sothoth és Black Goat indahouse). Persze, ennek ára van, ahogy az alapjátéknak is, de egy Lovecraft- és horrorrajongónak mindez bőven megéri, pláne a minőség mellett. A dobozban katonás rendben sorakoznak az összetevők, a minikhez külön inzertet kapunk a fejezet- és főellenfél-dobozokon felül, egyedül a moduláris tábla elemeinek nem jutott dedikált tartó. A kártyák jó minőségűek, ahogy a minik és táblák is, ráadásul az egészből árad a kozmikus horror esszenciája, aminek hála nagyon komoly élménnyel gazdagodhatunk. A Cthulhu Warsnál jobb, kevésbé pénztemető, illetve a Rettegés Arkhambannál valamivel egyszerűbb és mutatósabb darab, avagy a kategóriájában mindenképpen nagyon ajánlott, főleg a magyar nyelvű változattal. Csak bele ne őrüljünk, mielőtt a rituálé megszakad.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát