Ausztrália egyes részei, de főleg az, amit „outback” névvel illetnek, már kataklizma nélkül is elmenne egy poszt-apokaliptikus világ látképének. Hát még akkor, ha hozzáadunk egy, a kontinenst szó szerint kettészakító, ember okozta katasztrófát, melynek hatására a városok romba dőlnek, és válogatott katonai kísérletek és mutánsok lepik el a még megmaradt civilizáció maradványait. Nagyjából innen indul a Waste Knights, és innen indulunk mi is felfedezőútra, a roppant barátságtalan környezetbe.

Waste Knights: Second Edition

  • Partner/kiadó: Galakta
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 90-240 perc
  • Korcsoport: 16+
  • Nehézség: 3,64/5
  • Ára: nagyjából 25 000 forint

A Waste Knights tulajdonképpen egy dungeon crawler, bár ezúttal nem a szó szoros értelmében vett katakombákban haladunk szobáról szobára. Itt a játszóterünk egy nyílt világ, méghozzá a kettészakadt Ausztrália, ahol a teljes szabadság azért jobbára csak illúzió. Azt is mondhatnám, hogy a szabadságunk inkább sorsszerű, akárcsak a lejátszható történet(ek) és az abban hozott döntéseink: választási lehetőségünk ugyan van, hogy merre haladunk és mit teszünk, de igazából csak arra kapunk ráhatást, hogy mennyire nehezítjük vagy könnyítjük meg a magunk dolgát. Na, meg azon múlik még minden, hogy Fortuna mennyire kegyes hozzánk, mert egy szerepjátékhoz hasonlóan itt is vannak próbák, célszámok és kockadobások. Sok kockadobálás.

Kezdésnek kiválasztjuk, hogy a változatos karakterek közül melyikkel szeretnénk nekivágni a kalandnak, majd egy testhezálló járművet is magunkévá teszünk. Ezen két karakterlap együttese határozza meg alapvető tulajdonságainkat: a járművön múlik, hogy egy fordulóban mennyit haladhatunk a térképen, illetve mennyi cuccot tudunk magunkkal cipelni; szerény személyünk pedig a különböző akciókhoz használt kockák számát adja meg, valamint a további kockákért és védelemért felszerelhetjük fegyverekkel és páncélzattal. Persze mindkét „karakterünk” rendelkezik életerővel is, így ha lenullázzuk magunkat, akkor egy maradandó sérülést szenvedünk, amit csak az elszórt városokban hozhatunk helyre – a harmadik maradandó sérülés egyben halálunkat is jelenti.

Apokalipszis Dundee

Minden fordulónkban két akciót hajthatunk végre egy sor lehetőségből: mozoghatunk, letáborozhatunk, nyersanyagok után kutathatunk, továbbá várost látogathatunk vagy a küldetésünkkel foglalkozhatunk, ha azoknak megfelelő mezőn tartózkodunk. Lőszert, üzemanyagot, kötszert a kutatás során szerezhetünk (vagy történhet valami váratlan); a táborozás során gyógyíthatjuk sebeinket, javíthatjuk autónkat és felszerelésünket. A városokban pedig barter alapon kereskedhetünk, és a maradandó sérüléseket is rendbe hozathatjuk.

A legfontosabb és legeseménydúsabb akció a mozgás, melynek során szerezhetünk sugárfertőzést, mérgezést, vagy történhet valami kiemelt esemény is, attól függően, hogy milyen jelölőn haladunk át a térképen. Amíg az első kettő csupán egy token felhelyezését követeli meg, addig utóbbinál húzunk egy kártyát az eseménynek, és egy veszély-tokent is, amely nehezítésként szolgál. A kártyát a tartózkodási mezőnknek (országút, sivatag, erdő, hegyvidék) megfelelő pakliból húzzuk, és lehet ellenfél, egy esemény vagy egy mellékküldetés, melynek során egy mini-történetet játszhatunk végig.

Maga a harc roppant egyszerű. Egy távolsági, valamint egy közelharci fázisból áll. Először mindig az ellenfelünk támad, de persze, ha nem tud lőni vagy nincs közelharci fegyvere, akkor a vonatkozó fázisa kimarad. Ugyanez igaz ránk is. Az ellenség-kártyán feltüntetett számú kockát eldobva megtudjuk, hogy mennyit sebez rajtunk, ezt csak a páncél „eltörésével” tudjuk valamelyest csökkentetni. A magunk részéről a fegyvert egy lőszer elhasználásával süthetjük el, ekkor annyi kockával dobunk, amennyi a képességünkön és az adott eszközön szerepel.

Poszt-minden világvége

Az alapkiadásban három csapatos és egy szóló küldetés van, egy roppant vaskos kalandkönyvbe csomagolva, ahol döntéseink és tetteink a számozott bekezdések között lapozgatva kerülnek bemutatásra. A leginkább a régi „lapozgatós” kalandkönyvekre hajazó megoldást egy segédlet egészíti ki, mely az előkészületekről és egyéb, esetleges tennivalókról külön tájékoztat. Maga a kalandkönyv puha borítású, egy mozdulat volt és már fel is hasítottam a papírt, míg a segédlet már jóval keményebb, spirálkötésű.

A történetekért nyilván nem jár a Hugo-díj, ismét a Kaland Játék Kockázat-könyvek írásmódjához és részletességéhez tudnám hasonlítani azt. És bár úgy tűnhet, hogy az egyes esetekben meghozott döntéseink jelentősek, ahogy azt már fentebb említettem, valójában arra korlátozódnak, hogy mennyire nehezítjük vagy könnyítjük meg a magunk dolgát. Egy végigjátszás minimum van benne, de mindez a többszöri nekifutáshoz érzésem szerint nem kifejezetten elegendő. A Kickstarter-es kiadáshoz van még pár extra történet és karakter, valamint kis útikalauz a világhoz, de ezt is csak azoknak jegyzem meg, akik esetleg erre tudnak lecsapni.

Túlélőfelszerelés

A papíráru minden bizonnyal gazdasági okokból történő elvékonyítása valamelyest tetten érhető a komponenseken is: vékony játékostáblákat kapunk, a kártyák sem rendelkeznek plasztik védőborítással. A dizájn azonban kiváló, nagyon jól elkapja a hangulatot, amit az ember az elsivatagosodással járó világvégéhez köt. Az ellenfelek sokfélék és kreatívak, már ami a művészeti megvalósítást illeti; a térkép az áttekinthetőség jegyében inkább sematikus, de a kulcsfontosságú, sztori szempontjából fontos helyeken kicsit több részletet kapott.  A tokenek nagyon aprók, ennek ellenére van, ahol nem is elegendőek: akad olyan küldetés, amely telepakoltatná a térképet veszély-tokenekkel, csakhogy az ehhez szükséges mennyiség nem áll rendelkezésre.

A Waste Knights második kiadásának igazából csak egy baja van: látszik, hogy a Kickstarterhez kötött költségvetés gátat szabott az ambícióknak. Ez ugyan nem vesz el a kézhez kapott játék értékéből, de sokkal több is lehetne, ami, ha úgy vesszük, valahol pozitívum. Mert ha az ember már néhány kör után szeretne többet látni, többet tapasztalni, többet átélni ebből a világból és a történetekből, akkor az egyértelműen sikerrel keltette fel az érdeklődését. Annak, aki szereti a posztapokaliptikus világokat, mellé a dungeon crawlerekkel és az azokkal járó megoldásokkal (mint a szerencsefaktor és a kiszámíthatatlanság) sincsen különösebb problémája, mindenképp érdemes egy próbát tenni vele.

(A tesztpéldányt partnerünk, a Galakta biztosította – köszönjük!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát