Érdekes, hogy bár volt néhány próbálkozás, készültek bukások és kisebb-nagyobb sikerek, 2020-ig lényegében a Nemesis volt az a társasjáték, ami leginkább ápolta az Alien-filmek hagyományait. Főleg az 1979-es A nyolcadik utast vette alapul, kicsit megkeverve a jóval akció-orientáltabb folytatással, de na, a hangulat és a helyszín egyértelműen Ridley Scott sci-fi-horror alapvetését idézte meg. Aztán mostanában valahogy felgyorsultak a dolgok, hiszen a Bug Hunt és a Gale Force Nine-nál napvilágot látott Aliens még ki sem hült, a Ravensburger máris bejelentette a még idén érkező Alien: Fate of the Nostromo-t, pedig ha van hol leragadni egy picit, akkor az az Another Glorious Day in the Corps.

Aliens: Another Glorious Day in the Corps

  • Kiadó/partner: Gale Force Nine
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-120 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,74/5
  • Ára: a kiadó webshopjából 60 USD, nagyjából 18 100 forint, de 20 000 forint körül itthon is kapható

Ha az alapjátékot vesszük alapul, az nem éppen egy méretes darab, a dobozban a miniket darabokban kapjuk, nekünk kell ragasztgatni, ha egyben szeretnénk látni kedvenc karaktereinket, emellé pedig egy moduláris tábla érkezik, 4 darab, kétoldalas lap képében, több mint 100 kártya, tokenek, tárcsák és mindenféle segédletek, misszió-választók társaságában. De visszatérve a minikre: ebben a témában nálunk bodak a király, ő szokott ragasztgatni és festegetni is, így a segítségét kértem, avagy a jelenlegi, képeken látható állapot már az ő keze munkáját dicséri (innen is köszönet érte!), míg az eredeti verzió a YouTube-on és oldalainkon elérhető kibontós videónkban látható. Ha pedig a karakterek felsorakoztak, mindenki készen áll a harcra és a kimenekítésre, mehet a menet!

Vár a Hadley’s Hope

Aki ismeri James Cameron klasszikusának sztoriját, az nem lepődik meg a felütésen, miszerint Ripley és kis csapata (Hicks, Hudson, Vasquez és a többiek) megérkezik az LV-426-ra, majd a setupot követően az első misszióval egyből nekiállnak feltérképezni a sötét folyosókat, melyeken valahol ott van Newt, a kislány is. A setup egyébként rendkívül egyszerű, köszönhetően a remek misszió-választóknak, amik nemcsak a pontos terepelrendezést mutatják (melyik táblát melyik oldalával kell ileszteni a másikhoz), de azt is, hogy hova kerülnek a különböző tokenek, a beszülető pontok, honnan indulnak a szereplők, mik a speciális kívánalmak, illetve milyen radarképekkel kell készülni a spawnokra. Ezen felül már csak a kártyákat és a maradék tokeneket, alieneket kell elrendezni, kell egy alapfelszerelés a karaktereknek, aztán mehet is a xenopusztító dungeon crawler.

Mert az Aliens: Another Glorious Day in the Corps egyértelműen a megnevezett műfajhoz tartozik, abszolút kooperatív formában, méghozzá egy egyszerű, letisztult módon. Az akciók megoldásaiban van némi extra elem, de ezen kívül lényegében csak a mész-lősz-felfedezel feladatok várnak, amik után mindig az alienek lépnek, aztán kezdődik minden elölről. Ez azt jelenti, hogy az adott játékos aktiválja a saját választottját, kártyát használ vagy húz, választ két akciót (mozgás, támadás, barrikád építése, speciális lehetőségek), majd ha van még hozzá tartozó alárendelt karakter (amelyik szereplőre nem jut játékos, az a hős oldala helyett a Grunt oldalát használja, innentől pedig, bár alacsonyabbak az értékei, de irányíthatóvá válik), azzal ugyanezeket megteszi. Ha minden játékos végzett a körével, jöhetnek az alienek: a már látható és kifejlett lények automatán lépnek az emberek felé, majd támadják őket, ha a közelükben vannak, illetve a kis “blip” tokenek is hasonlóképpen működnek, csak éppen ezeknél nem tudni, hogy hány alient rejtenek, hiszen látómezőbe kerülve aktiválódnak, így mutatva meg a tényleges mennyiséget. Ez lehet nulla, de akár 4-5 is, ilyenkor pedig egy mini alá adott számú alien-jelző kerül, amik mind egy-egy xenót jelentenek. Ha minden lépés megvolt, jöhet a mozgásérzékelő-fázis, amikor a megfelelő pakliból lapot húzunk, majd a jelzett blipeket elhelyezzük a megfelelő beszülető pontokra, így növelve a lények számát. Ezután az emberi karakterek fegyvertárcsája alapállapotba áll, és kezdődhet minden elölről.

Fegyvertárcsa? Bizony, ilyennel mindenki rendelkezik, és a karakterek mind egyedi értékekkel bírnak, avagy megfelelő védekezéssel, mozgásszámmal, támadási értékkel és a többi. Ezekhez tartoznak hozzá még a fegyverek, amik speciális tulajdonságokkal és lehetőségekkel segítik a harcot, ami a látómezőben alakul ki. Ilyenkor a fegyverlap értékének megfelelő kártyát helyezünk át az alap kitartás-pakliból (Endurance) a kimerülés-pakliba (Exhaust), majd dobókockával dobva döntünk a támadás sikerét illetően, ami azt jelenti, hogy az aktuális támadási értéket vagy egy az alatti számot kell dobunk. Ha ez sikerül, egy vagy több alien megy a levesbe (fegyvertől függően), illetve automata eszköz esetén további kártyaeldobással pusztíthatunk, amíg sikeres a dobásunk. Ugyanígy, ha alien támad, akkor is dobni kell, ez először a védekező tűzre vonatkozik, majd ha az alien ezt elkerülve támad, akkor a tengerészgyalogosnak még mindig van esélye elkerülni a sebzést, hogy utána visszatámadással (közelharci érték) pusztítsa el a szörnyeteget. Ha minden alien végzett, a “blip”-mozgás az alien-kocka dobásának megfelelően zajlik. Amikor pedig valakit sikeresen támadtak az alienek, az kifekszik (ilyenkor még meg lehet menteni), de ha a közelében alien is marad, az el fogja rabolni. Ebben az egészben két rizikó is van: az egyik, hogy a kitartás-pakli elfogy, onnantól pedig a kimerülés-pakliból mennek a lapok a dobópakliba. A másik, hogy az elrabolt embereket ki kell szabadítani. Ha ugyanis a lapjaink elfogytak, vagy minden karakter kifeküdt/az alienek karmai közé került, akkor vége a játéknak. Tehát nemcsak a szereplők testi épségére kell vigyázni, de bizony arra is, hogy mindig legyen rendelkezésre álló kártya, illetve a megfelelő módszerekkel a lapokat visszaforgassuk a kitartás-pakliba.

Aliens-élmény

Az Another Glorious Day in the Corps nyújtotta élményt nem igazán szeretném összehasonlítani a Nemesisével, mert a két társas teljesen más műfajt, atmoszférát és hatást képvisel. Teljesen jól körülírja a dolgot, hogy míg az Awaken Realms az Alient, addig a a Gale Force Nine az Aliens-t játékosította. Ebben igazából benne is van minden. Merthogy a Nemesisben a bezártság és a félelem ereje jelentkezik leginkább, a kisebb-nagyobb intrikák és a felfedezés mellett, ebben a játékban pedig a harc a lényeg, ahogy a tökös tengerészgyalogosok szanaszét lövik és robbantják a folyamatosan özönlő bogarakat. Adrenalinnal és vérrel teli zűrzavar, amelynél szinte hallom a mozgásérzékelő pattogó és riasztó hangját, a fegyverek robaját és az alienek visítását. Ez pontosan ennyi és erről szól. Lehet, egy-két misszó még nem ártott volna a normál kampányba, ami mellett azért mehetünk bogárvadászatra, de a sztorit kitölthetjük felszereléskereséssel és a társak megmentésével (resupply és rescue), avagy így is van mit tenni.

Persze, ahogyan az lenni szokott, azért az Aliens: Another Glorious Day in the Corps akár pénztemetővé is válhat. Mert hát az alapjáték megfizethető kategória, de ha ehhez hozzávesszük a megjelenéskor piacra került kiegészítőket az extra elemekkel, illetve királynővel, Bishoppal és a power loaderrel, akkor az összeg közel 50 000 forintra rúg. És ebben még nincs benne a most előrendelhető APC, csekélyke 15 100 forintért. Persze, ezek mind kihagyható extrák, maga a játék pedig az egyszerűségével együtt is nagyon jó élményt nyújt. Ehhez persze magát a témát kell nagyon szeretni, illetve a stílust is, aminél a kockadobás és a kártyahúzás egyaránt fontos elem. Egyértelműen ameri a stílus, nem túl agyas verzióban, de az atmoszférája nálam abszolút betalált. Lehetne több térkép, több minden, csak ugye ez a hivatalos Aliens-játék, szóval azért reálisan belegondolva korlátozottak a lehetőségek, a társasban pedig alapvetően minden benne van, ami tényleg szükséges (leszámítva a kimetszett tartalmakat). Kivétel a savas vér. Na, az valahogy pl. teljesen kiesett, mintha soha nem is hallottunk volna róla, miközben egy check elég lett volna a közelharci támadásoknál. De nem akarok elégedetlenkedni, mert összességében nagyon élveztem a játékot, legyen szó az automata ágyúk aktiválásáról, a fegyvertárcsás megoldásról, vagy bármely elemről. A minik kicsik és könnyűek, átlagos minőségűek, ahogy általában minden a dobozban, de számomra például a bogárvadászat élménye abszolút megérné az összeget, amiért egy jó kis co-op (vagy akár egyedül játszható) dungeon crawler lövöldét kapunk az Aliens témájára húzva. Game over, man. Game over!

(A tesztpéldányt köszönjük a kiadónak, a Gale Force Nine-nak!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát