Partijáték és partijáték között is van különbség, ahogyan titkos szerepes és titkos szerepes játék között is. A két stílust házasító Jewel Heist pedig a maga módján mindkettőt feldobja egy kis ügyességi-gyorsasági kihívással, és egy látványos központi elemmel. Na és persze nagyon finomnak tűnő, rubint vagy talán inkább vörösgyémántot jelképező akril tokenekkel, melyeknek megszerzése csak elsőre tűnik egyszerű feladatnak.
Jewel Heist
- Kiadó: Mattel Games
- Partner: Gamerna
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 5-8 fő
- Játékidő: átlagosan 10 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 1,0/5
- Ajánlott fogyasztói ára: a Gamernánál most akciósan 3790 Ft, eredeti ára 5490 Ft
A Jewel Heist előkészületei a játékosszámtól függően minimálisan változnak: öt főnél két rabló, nyolc főnél már három kerül a játékosok közé, és ezt a kiosztott szerep-lapkák határozzák meg. A rablók számának megfelelően kilenc vagy tizenhárom gyémánt kerül a tárolóba, melyet az asztal közepén, mindenki számára jól elérhető helyen állítunk fel úgy, hogy az „üveg”-búra két szélén levő aljára még két golyót helyezünk.
Rokkó, a rumos rabló
Miután mindenki megbarátkozott a szerepével, jöhet a feladat, mely elviekben egyszerűbb nem is lehetne. Kezdésnek mindenki behunyja és eltakarja a szemét, és hangosan számol tizenöttől visszafele; ez idő alatt a rablóknak le kell emelni az ékszerszekrény tetejét, és fejenként egy-egy gyémántot eltávolítani, majd valahova eldugni (zsebre vágni, ráülni stb.) Egyetlen feltétel, hogy a talpon elhelyezett üveggolyókhoz nem nyúlhatnak addig, amíg azok le nem esnek onnan. Márpedig le fognak esni, és igen hangosak lesznek, ráadásul az egész szekrényt az eredeti állapotba kell visszarendezni. A nyomozók feladata ezen idő alatt a hallottak alapján behatárolni, hogy kik matathatnak a kövekkel.
Amint letelt az idő, mindenki kinyitja a szemét, és először a gyémánttárolót ellenőrizzük: ha nincs a helyén a teteje, egy gyémánt vagy üveggolyó, akkor bekapcsolt a riasztó, és a rendőrség lapkájára kerül egy ékkő. Ezután megindulhat a vádaskodás és a gyanúsítottak megnevezése – miután mindenki elmondta vád- és védőbeszédét, háromra mindannyian rámutatunk arra a személyre, akit biztosan rablónak gondolunk. Akire a legtöbben mutatnak, az egy idézés-tokent kap, döntetlen esetén pedig mindenkinek jár (kivéve, ha mindenkire csak egyvalaki mutat, mert ebben az esetben senkit sem idézünk be). Amint valaki a második ilyen tokent is begyűjti, akkor letartóztatásra került sor, véget ér a játék, és felfedjük a szerepünket.
Ha rablót tartóztattunk le, akkor az elfogott rabló kövei, és a még szekrényben levő gyémántok a rendőrségre kerülnek, a többi rabló a búvóhelyre helyezi zsákmányát. Ha viszont egy nyomozót vádoltunk meg, akkor a rablók szerzeménye ugyanúgy a búvóhelyre megy, viszont a szekrény tartalma a helyén marad. Ha esetleg egy rabló és egy nyomozó egyszerre kerül letartóztatásra, akkor a szekrényt nem ürítjük, de az elfogott rabló a rendőrségre adja le gyémántjait. Ezután összehasonlítjuk, hogy melyik csapat lapkákon levő készlete a nagyobb – amelyik többet szerzett, az nyert.
Rettentő rémesen ráfaragott
A komponensek minősége általánosságban véve rendben van, a műanyag elemek jópofák, ízlésesek és precízen gyártottak; a szerep- és helyszínlapkák azonban igen vékonyak. Igaz, nagyon koptatva nem lesznek, de pár milliméter talán nem lett volna vállalhatatlan plusz költség. A játékszabály egy méretes, többrét hajtogatott papír, melynek használata roppant kényelmetlen, még szerencse, hogy az egyszerű szabályoknak köszönhetően nem sokszor kerül elő.
A partijátékokra általában jellemző, hogy nem kifejezetten nehezek, bizonyos szempontból ez igaz a Jewel Heistre is – ám az ügyességi és gyorsasági tényező egy másfajta kihívást jelent. Az ékszertároló alsó peremére helyezett golyók a legkisebb mozdulatra leesnek, ezekre gyorsan és halkan lecsapni gyakorlatilag lehetetlen feladat. A kapkodás közepette pedig ösztönösen kell együtt dolgoznunk, miközben a nehézség az ügyességi részek mellett a visszaszámlálás gyorsaságától is függ. De a nyomozóknak is fel van adva a lecke, mert ha a rablók egyetlen gyémántot sem ejtenek el, akkor bizony a harmadik körre már el is veszíthetik a játékot, hiszen onnantól nem tudnak náluk többet szerezni, hacsak valakit helyesen le nem tartóztatnak. A korhatár-besorolás ellenére viszont a legkisebbektől a legnagyobbakig bárkinek bátran ajánlható játékról van szó, már ha az illető nem bánja, hogy nem egy véresen komoly rablásban vesz részt.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gamernának! A játék nyelvfüggetlen, szabályfüzetéhez azonban nyelvtudás szükséges, rajongói fordításról nincsen tudomásunk)
