Az elmúlt év már-már zavarba ejtően sok természet-centrikus játéka után nem annyira könnyű őszintén lelkesedni egy újabbért, hiszen a szobanövényeknek szentelt Kaspó, az állatvilágot éltető Cascadia, a környezetszennyezés utáni világépítést bemutató Renature, a természet felfedezését támogató Zöldellő mezők és a rovarfóbiásként komoly gyomrot igénylő Insecta elég alaposan lefedi a témát ahhoz, hogy az ember ne akarjon egy újabb, ilyen tematikájú játékot a polcára pakolni. Viszont ha egy olyan játékról van szó, amely a kifejezetten sikeres Kickstarter-kampánnyal olyan hype-hullámokat tudott felverni, melynek intenzitása nem csak, hogy nem csökkent, de országokon átívelve tudta lázban tartani az érdeklődő közönséget, az valami nagyot sejtet – és hát a Földnél kevés nagyobb dolog van egy átlagember életében.
A Föld
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: 45-90 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,89/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 17 990 forint
Ezúttal ugyanis nem egy kerti ösvényt kell gondozni, vagy egy posztapokaliptikus világot benépesíteni: a cél egy komplett ökoszisztéma létrehozása, méghozzá a saját szigetünkön. Mindezt egy tablóépítős, Engine builder játékként tessék elképzelni, ahol minden résztvevő egy önellátó, növekvő és bővülő rendszert igyekszik kialakítani a több mint háromszáz kártya felfoghatatlan kombinációs lehetőséget rejtő gazdag, és rendkívül tetszetős kínálatából. A hangsúly értelemszerűen az aszimmetrián, a saját stratégia kialakításán és a jó lapjárásba vetett bizalmon alapszik.
Ehhez kezdésnek mindenki három főbb alapkövet kap: egy saját szigetet, amely meghatározza a kiindulási alapot nyújtó, kézben tartott lapok számát és a későbbi terjeszkedéshez elengedhetetlenül szükséges talajmennyiséget; egy klímakártyát, amely az erőforrások termelését hivatott támogatni, valamint (haladó játék esetén) egy ökoszisztéma lapot, amely a játék végén biztosít extra győzelmi pontot – legalábbis a rajta található feltétel teljesülése esetén. Ezek mindegyike egy saját játéktáblán foglal helyet, amely nem csupán ennek ad otthont, hanem a fő erőforrásnak számító talajlapkáknak, a játék végén győzelmi pontot adó, amúgy szintén erőforrásként funkcionáló komposztáló-területnek (ahová lapok helyezhetők képpel lefelé), valamint annak az akciósávnak is, amely keretbe foglalja a játékmenetet.
Az aktív játékos az itt található négy akció közül választ egyet a saját körében. Az ültetéssel hozható létre az a 4x4 mezőből álló saját játéktabló, melynek feltöltése a legfőbb célkitűzésünk, befejezése pedig kiváltja a játék végét. A komposztálással talaj szerezhető a közös készletből, míg az öntözéssel csírát zsebelhetünk be (ugyanúgy a közösből), amely a csíramezővel rendelkező kártyákra helyezhető. A sort záró növekedéssel lapok húzhatók a kézbe, valamint úgynevezett növekedési elemek gyűjthetők, melyek a növekedési mezővel rendelkező lapokra rakhatók a győzelmi pontok bezsákolása érdekében. Az akció végrehajtása ugyanakkor nem teljesen magányos, mivel egy folyamat részét képezi, melynek második lépéseként minden más játékos is sorra kerül, kihasználva a fentebb leírtak egy "gyengébb" változatát.
Mindezt egy olyan aktiválási fázis zárja le, melynek során a saját tablóban szereplő, korábban lerakott kártyák juthatnak szerephez: minden akciómező egy adott színnel rendelkezik, ez pedig a kártyákon is visszaköszön, méghozzá egy olyan képesség formájában, amely ekkor kerül aktiválásra – kötött sorrendben, azaz a tabló legfelső sorának bal szélétől kezdve, egészen a tabló jobb alsó sarkáig. Ez a későbbiekben egy komplett hógolyó effektust eredményezhet, ahol egyetlen akció kiváltásával (elméletben) féltucatnál is több lap aktiválható. Feltéve persze, ha a játékos is ezt akarja és rendelkezésre állnak az aktiválásokhoz szükséges erőforrások. Emellett persze az sem árt, ha úgy rakjuk le a lapokat a tablóra, hogy azok teljes ereje érvényesülhessen – ez talán ismerős lehet a szintén természetközeli Fesztávból, amely tulajdonképpen ugyanezt kínálja, csak egy relatíve kisebb rácson.
A tablóépítés során tehát hatalmas szerephez jut a lehelyezéshez választott hely, főleg azon lapok esetében, melyek a szomszédos vagy a környező kártyákra hatnak ki, esetleg az ott található lapok miatt kerülnek „reflektorfénybe”. Ez pedig elképesztő mélységet biztosít A Földnek, hiszen a gigantikus pakliból történő laphúzás ugyan véletlenszerű, de a kapott kártyák mindegyike felhasználható valamilyen formában. Alkalmazhatjuk őket közvetlenül a tablóba építve, de a komposztáló mezőre is helyezhetők végső győzelmi pont gyanánt, emellett pedig ottani "nyersanyagként" is felhasználhatók, melyből gazdálkodva képességek aktiválhatók, kártyák szerezhetők vagy épp új láncok építhetők fel. Ehhez nyújtanak segítséget az eltérő kártyatípusok is, például a Terepkártyák, melyek erőforrásokat ugyan nem adnak, helyette viszont passzív hatásokkal és játékvégi pontozási bónuszokkal asszisztálnak. Ott vannak továbbá az Eseménykártyák, melyek szinte bármikor kijátszhatók és azonnali jutalmat adnak, ráadásul nem részei a tablónak, így helyet sem foglalnak. De hasonlóan hasznosak a központi játéktáblán található Faunakártyák is, melyek adott célokat jelölnek ki, azokat teljesítve pedig rengeteg győzelmi pont zsebelhető be.
Mechanikájából és játékmenetéből adódóan A Föld egy igazi pontsaláta, ahol vagy féltucatnyi módon tudunk pontot bezsebelni, attól függően, hogy mennyire jó a lapjárás, milyen sikeres a laphúzás és mennyire válik be az alapkártyák által kiválasztott/kijelölt saját stratégia. A lapok mennyisége okán már egyértelmű, hogy a változatosság nem jelent problémát, ahogy a szerencsefaktorból eredő kiszámíthatatlanság is kiegyensúlyozható valamennyire, mindehhez pedig – a stock fotók gazdag repertoárja révén – egészen briliáns tálalás társul. Bár a lapok kissé túlzsúfoltak a tetemes mennyiségű, de szerencsére jól tanulható ikonok miatt, a rém egyszerű, mégis tetszetős és hasznos fakomponensek azért így is megkoronázzák a körítést – a maroknyi kartonjelölőről már nem is beszélve. Az igazi sztár viszont mégis az áramvonalas játékmenet, melynek mutációval már ezer és ezer alkalommal találkozhattunk az évek során. A Föld azonban mégis képes annyi élvezetet csempészni a receptbe (ha már újdonságot nem is nagyon sikerült neki), hogy gyors tanulhatóságával, kellemesen belőtt játékidejével és egészen jól előadott (bár nem teljesen kiaknázott) témájával ne csak a megjelenését övező hype-ot indokolja meg, de azt is, hogy miért van helye egy olyan túlzsúfolt piacon, mint a természettel foglalkozó társasok.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
