A sikeres Kickstarter-kampány és a széleskörű bolti megjelenés között megszokott, hogy bizonyos mennyiségű idő el szokott telni, a Medieval Realms esete azonban még így is furcsa – már ha a 2020-as helyzetet nem vesszük figyelembe. A spanyol társas mindössze 324 támogatóval ugyan teljesítette kitűzött célját, akikhez tavaly novemberben el is jutott, bolti megjelenésére azonban még mindig nem került sor. Ez idén már nem is valósul meg, így addig jobbára marad a várakozás – vagy a digitális változat.
MEDIEVAL REALMS
- Partner és kiadó: Lost Games Entertainment
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,67/5
- Ára: széleskörű megjelenése 2021-ben esedékes, a Kickstarter-változat 39 euró, nagyjából 13 800 forint volt.
A Medieval Realmsben minden játékos egy középkori királyt alakít, akinek csupán egyetlen célja van: úgy felvirágoztatni a saját birodalmat, hogy az a játék végére a lehető legtöbb győzelmi pontot érje. Teszi mindezt egy olyan kártyadraftolós, nyomokban engine builder-megoldást is tartalmazó, rendkívül egyszerű stratégiaként, amit számos nyersanyag és még ennél is több kártya fog össze, és amikért vérre menő harc folyik.
Minden játékos egy saját táblával rendelkezik, melynek minden forduló első felében, a tulajdonképpeni termelés során jut szerep. Ennek felső részében kerülnek tárolásra az erőforrások (tudomány, termelés, nyersanyag, vallás, kultúra, arany, harci érték), melyek mennyisége mindig publikus, azonban a fordulók eleji termelési fázis során egy paravánnal kell letakarni a saját játéktábla alsó felét. Miért van erre szükség? Több okból: habár a termelés maga konfrontációtól mentes, önálló folyamat (a megszerezhető hat erőforrástípus között kell szétosztani négy „polgármestert”, melyek darabszáma határozza meg, hogy az adott erőforrásból mennyit kap a játékos), az ezt követő hódítás már nem az. Ehhez a játéktábla jobb oldalán található térképet kell használni, melyen több számozott zóna található. Itt kell szétosztani a megmaradt polgármestereket, a rendelkezésre álló admirálisokat, generálisokat, melyek mindegyike adott támadóértékkel rendelkezik. Azon játékos, akinek támadóereje a legnagyobb az adott területen, az adott fordulóra „elfoglalja” azt és megkapja a rajta szereplő jutalmat. Ez szinte minden esetben további erőforrást jelent, és ezzel remekül lehet taktikázni, hiszen a riválisok figyelésével folyamatosan látható, hogy kinek mire van éppen szüksége, és így minimum egy erőforrástól ideiglenesen el lehet zárni valakit.
Miért is hasznos ez? Mert a termelést követő második fázis során a megszerzett nyersanyagok felhasználásával lehet ténylegesen is bővíteni a saját birodalmat a rendelkezésre álló fő akciók egyikével. A központi játéktáblán minden egyes fordulóban 12 kártyát lehet megvásárolni, ennek azonban esetenként több előfeltétele van – sőt, a játék hivatalosan ezt „aktiválásnak” hívja, ugyanis nem minden esetben kerül hozzánk automatikusan a kiszemelt lap. Elsőként mindig ki kell fizetni azt a termeléstoken-mennyiséget, amely a kártya oszlopa fölött szerepel (1-től 3-ig), a következő lépést pedig a kiszemelt kártya típusa határozza meg. A birodalomkártyáknál nincs extra kitétel, az aukciókártyák esetében viszont egészen addig kell licitálni (arannyal), míg egy játékos kivételével mindenki passzol. A többség-típusú kártyák esetében pedig automatikusan a kártyán jelzett erőforrásból a legtöbbet birtokló játékos birodalmába kerül a lap.
Építőmesterek
A sikeresen megkaparintott lapok még nem képezik a birodalom részét, azok csak a személyes készletbe kerülnek, ahol mindössze 4 lap lehet egyszerre, a továbbiakat mindig el kell dobni. A másik lehetséges akció során, a saját készletből kerülnek ténylegesen is játékba: ilyenkor kell valójában is kifizetni az ehhez szükséges erőforrást, és ezt követően fejtik ki a hatásukat. Ez lehet azonnali győzelmi pont, további erőforrás vagy karakter (például admirális vagy generális), esetleg egy olyan lehetőség, amely további pontszerzést nyit meg.
Mindez egészen addig zajlik, míg minden játékos nem passzol, és minden kezdődik elölről, egészen hét fordulón át – és ez alsó hangon is 60, szélsőséges esetben pedig akár 120 percet is jelenthet, ami túlságosan is hosszú. A Medieval Realms ugyanis egyáltalán nem bonyolult, de rengeteg benne az üresjárat. A kezdő nyersanyag elfogyását követően egyáltalán nem ritka, hogy komplett fordulók telnek el érdemi akciók nélkül (főleg, ha a saját készletben már ott vár négy lap), és a kártyák miatt az engine builder jelleg is eléggé háttérbe szorul, merthogy a lapok csak nagyon ritkán építenek egymásra, sokkal inkább önmagukban jutnak szerephez. Kissé okafogyott a területfoglalás is, annyira kevés nyersanyagot ad, így tényleges konfrontációra igazából csak a fordulók elején kerül sor, amikor a kezdőjátékos (mindig az, aki a legtöbb termelés tokennel rendelkezik) kiválasztja az első lapot, hiszen az szinte minden esetben az lesz, amit valaki más is kinézett.
Pedig a Medieval Realms tálalása sok szempontból nézve elsőrangú. A kártyák egészen fantasztikusan néznek ki, a feleslegesen nagy játéktábla aprólékosan kidolgozott, gyönyörűen díszített, az anyaghasználat terén tapasztalható igényesség pedig még a vastag kartonra nyomott paravánokra is jellemző. Az erőforrás-tokenek is tetszetősek, de két nagy baj van velük: egyrészt túl kevés van belőlük, ráadásul a nagy és a kicsi variációk között szabad szemmel szinte lehetetlen különbséget tenni. A nagyobb probléma viszont az, hogy nem használtak elég színt hozzájuk. Az arany és a polgármesterek szinte teljesen ugyanúgy néznek ki, és ugyanez mondható el az admirálisokról és a nyersanyagról is.
Az biztos, hogy a Medieval Realms egyáltalán nem rossz, de sokkal kevesebb van benne, mint ahogy elsőre látszik. A témát egyáltalán nem használja ki (egy percig sem érezni azt, hogy itt tényleg egy középkori birodalom épülne), tálalása terén pedig átesett a ló túloldalára: sokkal több helyet követel meg és sokkal több komponenst használ, mint az indokolt lenne. A játékidejében található elnyújtás és a rengeteg holtidőszak egyértelmű jele annak, hogy itt még bőven kellett volna finomhangolni és faragni, de mint játék, még így is megállja a helyét – de ez inkább egy rövid életű királyságnak felel meg, semmint egy maradandó birodalomnak.
