Az európai sajtó felé is nyitott a Pandasaurus Games, ennek az örömteli kezdeményezésnek az első képviselője az Umbra Via, ami a kiadó legfrissebb darabja, és ami egy számos játékelemmel tarkított absztrakt stratégiaként kerül az asztalra, hogy elvarázsolja a virágok és színek szerelmeseit.

Umbra Via

  • Kiadó/partner: Pandasaurus Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 30-45 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 2/5
  • Ára: a kiadó webshopjáról 40 USD, nagyjából 12 100 forint

Már a setup is meglehetősen különleges, ha a viszonylag visszafogott méretű dobozban lévő játék elé ülünk. Egyfelől a játéktér két táblából áll, a felső a területlapkáknak (egészen pontosan négynek) ad helyet, miközben a sorrendet is biztosítja, méghozzá mind előbbieknek, mind a játékosoknak. Az alsó, nagyobb tábla lesz a tényleges játéktér, amire az aktivált lapkák kerülnek az első akció, a licit után. A játéktér mellett mindenki kap egy színhez kapcsolt paravánt és licitáló táblát, valamint 33 energia- és 17 lélelvirágot. Utóbbiból a játékosok 11-et a saját léleklapkájukra, a többit pedig az energiavirágokkal együtt a zsákjukba helyezik (kivétel egyet, ami a felső tábla mellé megy, döntetlen esetén ugyanis ez jelöli a sorrendet).   

Licit, foglalás, begyűjtés

Maga az Umbra Via játékmenete elég egyszerű és lényegében három fázisra osztható. Az elsőben mindenki a paraván mögött licitál a négy, véletlenszerűen táblára kerülő lapkára. Az energiavirágok 1, a lélekvirágok 2 pontot érnek. Amennyiben mindenki húzott három virágot a zsákjából, azt először a paraván mögött elrendezi, majd amikor mindenki kész, egyszerre felfedik a licitjeiket, lerakva így a virágokat a felső táblarészen. Ezután jön még egy ugyanilyen kör, szintén 3 húzott virággal. Ha ez megvolt, a négy lapka a rájuk helyezett virágok száma szerint kerül sorrendbe (amire nem érkezett licit, az dobópakliba jut), majd a színek szerinti elosztás szerint a legtöbb ponttal rendelkező játékos megkapja a jogot az alsó táblán történő elhelyezésre. 

Az Umbra Via innentől válik érdekessé, hiszen a harmadik fázis jelenti a tényleges pontszerzést, vagyis inkább a célirányos utat a győzelem felé. Amennyiben ugyanis egy lapkát, vagy egy lapkákból álló útszakaszt lezártnak tekintünk, avagy egyik irányba sem folytatható egy másik lapka fala vagy a játéktér vége miatt, akkor jön a pontszámlálás. Lehelyezéskor a világosabb lélekvirágok eleve lekerülnek a tábláról, így csak az energiavirágok maradnak, amiket a teljes szakaszon meg kell számolni. Aki a legtöbbet rakta le, ő az útszakaszt jelentő lapkák számának megfelelő mennyiségben vehet el lélekvirágokat az előtte lévő léleklapkáról, míg a következő a sorban már csak a lefelé kerekített fele mennyiséget veheti el a sajátjáról. Ezek a virágok aztán a felhasznált energiavirágokkal együtt mennek vissza a húzózsákba. Amennyiben pedig valaki az összes lélekvirágát begyűjtötte, az egyben meg is nyerte a játékot.

Virágom, virágom

Az Umbra Via egy különleges, területfoglalással, licitálással és lapkalehelyezéssel megbolondított absztrakt stratégia, ami jó eséllyel soha nem válik klasszikussá, de aki szereti a zsánert, annak egy érdekes szinfoltként kerülhet be a kedvencei közé. Különösképpen feldobja a kétkörös licit, melynél alkalmazkodnunk kell a kialakuló helyzethet, de nem tudhatjuk, hogy ellenfeleink mit lépnek, így a legutolsó pillanatig kérdéses lehet, ki irányítja az adott útszakazt, ki helyezi le a kívánt lapkát, majd végül hogyan profitál belőle. Illetve az is jópofa, ahogy a licit után az értékesebb lélekvirágok kikerülnek a játékból. Maga a mechanika a több összetevő ellenére is érthető, egyszerű, de feldobhatjuk még a három speciális lapkával és a hozzájuk kapcsolt extra szabályokkal, ami picit megkavarja a játékmenetet. Kétfős verzióban is élvezetes az első játékával (ez maga az Umbra Via) máris díjnyertes, egyébként szoftverfejlesztő Connor Wake játéka, méghozzá egy mesterségesen generált harmadik fél bevonásával, ami az alkotó hivatását figyelembe véve, nem meglepő módon, egészen jól működik. Maguk a fából készült virágok mutatósak, pláne, mikor már kitöltik a játékterületet, illetve a színes összkép mellett a dizájn (dobozkép, paravánok, licittáblák) is kimondottan erős. Nekem kicsit kevésnek érződött a lapkák száma és változatossága, de valahol pont emiatt is olyan gyors egy-egy játék. Összességében szerethető, jó kis társasról van szó, de valahogy a katarzist nem éreztem, így nem biztos, hogy év végén a kedvenceim közé fogom sorolni.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pandasaurus Gamesnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát