A városépítős társasjátékokról vagy úgy általában bármely társasjátékról inkább jut eszébe az embernek a munkáslehelyezés, vagy valamilyen kártyás megoldás, de láttunk már "közvetlen" átiratot is a Cities Skylines-ból is. A Micro City ezekkel szemben inkább olyan, mint egy rejtvény: arra kell rájönnünk, hogy a lépések mely sorával tudjuk megfejteni az elénk tárt feladványt, az adott kereten belül. Nálunk a minden jóval megpakolt második kiadás járt, és már csak a kiegészítők és a kétfős játékmódok (kompetitív és kooperatív) miatt is mindenkinek ezt ajánlanánk.

Micro City (Second Edition)

  • Kiadó/Partner: Thistroy Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív/kompetitív
  • Játékosok száma: 1-2 fő
  • Játékidő: átlagosan 10-45 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 1,92/5
  • Ára: Kickstarteren 14 font, nagyjából 5800 forint volt, érkezik a bolti verzió

A játékmenet viszonylag egyszerű: miután kiválasztottuk, hogy mely épületet szeretnénk megépíteni, és eldöntöttük, hogy hány kört szánunk erre, felépítjük a várost és lehelyezzük mérnökünket. Ezután két kockával dobunk, ez lesz a készletünk, mellyel majd különleges akciókat hajthatunk végre, amennyiben a rajtuk szereplő szám egyezik az akció által megkövetelt értékkel. Persze egy jó mérnök tarsolyában sok trükk van, így pénzért vagy nyersanyagért módosíthatjuk is a dobott értéket.

Majd választunk egy projektkártyát, mely meghatározza, hogy figuránk hány lépést tehet meg és mit hoz a projekt: itt használhatunk egy különleges akciót is egy erősebb hatásért, majd megy a lap a dobópakliba.  Ha netán nem lenne már projektkártyánk, vagy terveinkhez mindenképp egy eldobott lap kéne, akkor ebben a fázisban kártyahúzás helyett visszahozhatjuk az eldobott lapokat. Figuránk mozgatása után, az adott negyed fajtájától (lakó, kereskedelmi, ipari, kiegészítőkkel logisztikai, kikötő és park is van) függően választhatunk, hogy nyersanyagot termelünk, cserélünk, építkezünk, vagy nem csinálunk semmit – netán a jobb üzletért, több nyersanyagért, különleges akcióként felhasználunk még egy kockát.

Ha végeztünk tennivalóinkkal, egy befektetés-tokent kell rakjunk az adott negyedre. Ezek a kis házikók jelzik, hogy akciót ott már nem hajthatunk végre, amíg le nem szedjük valahogy; illetve ez szükséges a célunk alfázisainak teljesítéséhez is. És az időkeret mellett ez a legfőbb ellenségünk is, mert ha elfogy, vége a játéknak. Ezeket a lépéseket ismételgetve, több lépcsőben gyűjtögetünk nyersanyagot, majd építkezünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt (ami minden körrel halad) felhúzzuk a nagy projektet.

Lehetőségek városa

Fentebb a szoliter játékmódot írtuk le, ettől nem sokban különbözik a kooperatív játékmód sem; ami komolyabb eltérést hoz, az a kompetitív játék. Itt már győzelmi pontokat gyűjtögetünk, és nagy építkezés helyett folyton változó célokat kell teljesítenünk, amikért mindketten versenyzünk. A szemétkedőknek jó hír, hogy ezekről leszedegethetjük ellenfelünk befektetés-tokenjét, ami aljas húzás, csak nehogy elfogyjanak a saját jelölőink. Ezek mellett vannak még előnykártyák, melyek kicsit komplexebb „küldetéseknek” felelnek meg az extra győzelmi pontokért.

A különféle kiegészítők inkább csak további lehetőségekkel színesítik a játékot, a kikötő (seaport) pedig kitolja a játékidőt a további célok bevezetésével. Vagy magunknak is meghosszabíthatjuk az „extended” szabályok alkalmazásával, de nehezíthetjük is a rendelkezésre álló körök lefaragásával. Alternatíva akad bőven, csak győzzük kihasználni.

Városfejlesztési alap

A kompakt kis csomag roppant igényes csomagolásban, kártyákkal és segédletekkel rendelkezik, egyetlen bajom a szabálykönyvvel volt. Felépítése kicsit kusza, az egyes játékmódok magyarázata fölösleges részleteket tartalmaz; ami az elején kéne legyen, az a végén van, ami pedig a végén kéne legyen, az az elején található; ráadásul az elvileg részletesebb szabályok közt nincs is leírva, hogy a lépés után le kell helyezni a befektetés-tokent (a segédletben és az utolsó oldalon viszont igen).

A Micro City jelmondata lehetne akár az is, hogy „merj nagyot álmodni – kicsiben”, hiszen egy kabát belsőzsebében is elfér minden, amire az Eiffel Torony felépítéséhez szükségünk lesz – persze csak képzeletben. Az akár két játékosnak szórakozást nyújtó játék többféle játékmóddal, választható nehézségi szinttel és kiegészítőkkel együtt kellő kihívást biztosít, emellett pedig jelentős újrajátszhatósági faktorral bír. Ha valahol le tudsz csapni rá, és szereted az optimalizációs fejtörőket, akkor erősen ajánlott a beszerzése – a magunk részéről pedig fél szemünket a Thistroy Games közelgő Kickstarterén, a Skyline Express hamarosan újrainduló gyűjtésén tartjuk.

A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Thistroy Gamesnek!

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát!