A Gyűrűk Urából (csakis a rendezői változat, díszdobozos kiadásban, évente 2x újranézve) egyértelműen Glóin fia Gimli az egyik kedvenc szereplőm. Őszinte, talpig páncélozott, szuszog futás közben, kétkezes fejszéje van és csak megy előre. És megoldja. No, éppen ezért vágtam neki – bármiféle gondolkodás nélkül – Dworjalf-fal, a lawful neutral törppel ennek a játéknak. Ha hagyomány, akkor hagyomány, s a Caverns of Chaos bezony erősen épít a Régi Szép Idők klasszikus dungeon-járós játékaira. S milyen jól teszi…
A még erősen Early Access-állapotú (a cikkírás időpontjában jött meg az az update, amivel a mentés/visszatöltés is a menőrendszerbe került) játékról tényleg csak felületes benyomásokat sikerült szerezni, hiszen a funkciók nagy része még nem működött. Ami igen, az viszont nagyon: nekem személy szerint kifejezetten tetszenek a nem 8K-s, a fáklyák lángjában megcsillanó hajszál libbenéséig leanimált kalandozások. A kocka legyen minimum d20, a föld alatti ellen rémisztő, a szabályrendszer meg bonyolult. Nos, a legutolsót még csak sejteni lehet, de az már most világos, hogy ha a játékos úgy akarja, kellőképpen bele tud majd mélyedni a dolgokba. Easy ridereknek (akikre mély megvetéssel tekintünk, persze) ott vannak az előre megalkotott karakterek (szám szerint négy), de az Igazhitűek saját maguk választanak a nyolcféle faj/kaszt kettősből és állnak neki szépen karaktert generálni. Hosszan. A játékban erősen szerepet játszik például viszonyunk a rendhez, vagy hogy dexre vagy strengthre rakjuk a pontokat. De hát ez egyértelmű, mint Gimli fejszéjének suhogása az orkok koponyája irányába.
A pálya klasszikus izometrikus, kifejezetten retró pixelesre faragva – és jól van ez így. Hangulat, kérem, hangulat, és ezt adja. Minden játék indításánál, minden szintváltásnál véletlenszerűen generált pályát kapunk. Karakterünk itt fog a WASD billentyűk segítségével mozogni – illetve a kényelmesebbek számára adott az automatikus felderítés, amikor törpünk addig megy, amíg valamibe vagy valakibe ütközik. Itt aztán rombolás, varázslás, támadás vagy éppen stratégiai visszavonulás vár ránk. Mikor mire van szükség. Ebben segít a pofonegyszerűen kezelhető, egy billentyűnyomásra előugró akciómenü.
Menet közben jöhetnek falból kipattanó nyilak, robbanó kristályok vagy mérges gázokat eregető pöfeteggombák, kisebb lávafolyamok, repedt falak mögötti titkos zugok – unatkozni ritkán fogunk. A termekben lévő ládákból arany, kulcsok és mindenféle egyéb cucc kerülhet elő a széttörésük után, de a lehentelt ellen is rejtegethet rúnát, fegyvert, kaját vagy akár varázstekercset. Ahogy illik. S persze van szinttérkép (öklömnyi pixelekből), napló, jegyzettömb, a questek jegyzéke – és persze részletes karakterlap, ahol szintugrásnál csak úgy szórhatjuk a skilleket turbózó pontokat!
Jó lesz ez, csak legyen már készen. Akik a Diablo-világ látványos csatáit keresik, kattintsanak tovább. Ez tényleg a kasszikus, AD&D-féle kalandmesélős dolog 1980-as évek végére belőtt grafikájú átültetése. Ha azt szeretted, az Ultimate ADOM-ot is kedvelni fogod, támogasd hát és harcolj!
