Tesztek

11 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Blizzard zsáner-klasszikusa ismét visszatérhessen, és ennek az időszaknak minden percét megérte kivárni rá.

Túlélési útmutató idegen dimenziókhoz, avagy többszemélyes túlélőjáték a Diablo nyomdaikban.

Huszonegy év után újra feltámad a gonosz, a Sötét Vándor ismét útra kel keletnek, mi pedig megpróbáljuk utolérni és útját állni.

Nyolc év után új játékkal bővült a Torchlight-széria, a kérdés már csak az, hogy mit sikerült megőrizni az eredeti két rész varázsából?

A Diablo és társai nyomába ered a Mojang: elkészült a Minecraft legújabb spinoffja, amiben végre nem üldözöttként, hanem rettegett harcosként eredhetünk a Minecraft-univerzum szörnyeinek nyomába.

Azt hittük, már a Diablo 5-öt is bejelentik, mire elkészül, erre tessék: elkészült, de még a Diablo 4 is éppen csak be lett jelentve. Így ér véget a világ dicsősége.

2017-ben a macskákra hangszerelt Zelda/Diablo-lite cukiságával, könnyed játékmenetével, és agyzsibbasztó szóvicceivel sokunkat levett a lábáról. Végre itt a folytatása!

Asavar Kul hódításai után látszólag eljött a győzelem és ünneplés kora, a Káosz hordái visszabújtak lyukaikba, azonban mi már mind jól tudjuk, hogy a Warhammer világában csak és kizárólag a háború örök, no, és természetesen a gombnyomkodás/klikkelgetés. Legalábbis akkor, ha a Diablo nyomában járunk.

Emlékszik még valaki Jeff Strainre, az ArenaNet és a WoW egyik fő emberére, aki a nagyszerű és közismert játékok (Diablo, StarCraft, WarCraft) után úgy döntött, álmot épít, és Class4 néven megteremt egy nyitott világú MMO-t, amit a játékosokon kívül zombik töltenek meg?

Két stílus keveredéséből általában furcsa, torz alkotások születnek, de a Guardians of Ember esetében nem kellett szemünket és fülünket befogva menekülőre fognunk. Mondhatni olyan alkotásról van szó, mintha egybe gyúrták volna a Diablót és WoW-ot.

Úgy tűnik, hogy az 5 évvel ezelőtt megjelent Diablo 3 sikerét képtelenség felülmúlni, mai napig nem akadt komoly kihívója a piacon. Most pedig újabb behozhatatlan előnyre tett szert, ugyanis új tartalommal bővült, amiért viszont már fizetnünk is kell.

A vikingeknek és velük együtt a skandináv mitológiának manapság nagy divatja van, és erre a játékfejlesztők is felfigyeltek. Pár hónapja egy egész jól sikerült Early Access túlélő játékot (Niffelheim) mutattunk be a témában, most pedig megérkezett a Vikings: Wolves of Midgard, ami a Diablo-játékmenetét házasítja az északi keménylegényekkel és isteneikkel.

Tizennyolc év várakozás után végre megtörtént az, amire sokak szerint kicsi esély volt: a Blizzard nem a StarCraft, a Diablo vagy a Warcraft sokadik epizódjába, hanem valami teljesen újba vágott bele. És tudjuk jól, hogyha valamihez hozzányúlnak, az előbb vagy utóbb garantáltan arannyá változik.

Ha egy ARPG és egy koreai MMO-rajongó összeülne, valószínűleg hasonló játékot kevernének ki, mint a Devilian: egy csipetnyit Diablo-klón, egy kicsit TERA, amiben dúskeblű és cuki főhősök kaszabolnak. Jól hangzik, ám a megvalósítás kevésbé grandiózus.

„Ez nem Duke Nukem-klón”, hangoztatják a Bombshell készítői, ám a robotkarú amazon, Shelly le sem tagadhatná, hogy előző életében szőke hajú izomagy férfi volt, és azt sem, hogy ősei Diablót és démonjait kaszabolták.

Megérkezett teljes pompájában a Haemimont Games démonölős, leginkább a Van Helsing és Diablo címekre emlékeztető ARPG-je, s bár sokat nem vártunk tőle, az utóbbi idők egyik legkellemesebb csalódását okozta, sőt: meglepett minket!

Sajgó ujjakkal, kialvatlan szemekkel kúsztam vissza hozzátok a pokolból, hogy örömhírt hozzak: hála a Blizzard papjainak, a Diablo 3 végre sokkal diablósabb, mint a megjelenésekor, úgyhogy aki rég odahagyta Sanctuary földjét, az vegyen magához némi tömjént és szenteltvizet, mert itt az ideje visszatérni az ördögűzéshez. Nem hiszed? Akkor hadd győzzelek meg!

Csalódtál a Diablo 3-ban? Végigtoltad már kétszer a Van Helsinget? Szerinted is remek játék volt a Titan Quest? Ha a fenti kérdésekre igenlő választ adsz, akkor ideje, hogy kipróbáld a Path of Exile-t, ezt a kiváló, ingyenes akció-szerepjátékot!

Csupán másfél évig tartott, míg a Blizzard összeszedte magát, és konzolra is átvitte tavalyi sikerjátékát. Több évtizede nem volt már konzolos Blizzard-cím, így mindenképp nagy fába vágta a fejszéjét a stúdió. Örömmel mondhatjuk, hogy tökéletesen vették az akadályt!

Mikor már majdnem lemondtunk volna róla, végre megjelent: itt a hack ’n’ slashekkel jócskán megpakolt, az év egyik legjobban várt játéka, amely hónapokkal a Diablo után szeretné megmutatni, milyen, ha valami szívvel-lélekkel és határtalan szeretettel készült.

Úgy néz ki, hogy a Diablo III megjelenésével, valamint a közeljövő hasonló versenyzőivel 2012 hivatalosan is az akció-szerepjátékok éve lett. Online-központúság és végtelen loot konkurensek nélkül.

Vannak fejlesztők, akik alulról indulnak és sikerre viszik egy-egy játékukat. Léteznek olyanok, akik évente adnak ki új részt jól bevált sorozatukból, s ott van a Blizzard, a csapat, akik soha nem kapkodják el a munkát. Ők a játékipar különcei, azok, akiknek elég 10 éven belül két-három szoftvert kiadni, amikkel aztán megdöntenek minden eladási rekordot, és kényelmesen hátradőlnek a következő 10 esztendőre. Igazi, irigylésre méltó sikertörténet az övék, ami egy újabb lépcsőfokához érkezett: befutott a 12 éve megjelent Diablo 2 folytatása.

Minden kezdet nehéz, szokták mondogatni, ha valaki egy számára még ismeretlen úton kíván elindulni. Ilyen esetekben a tapasztalat hiányát általában a lelkesedés pótolja, az idő pedig eldönti, hogy ebből a szikrából lesz-e tűz, vagy a próbálkozás hamvába hull. Nincsen ez másképpen az akció-szerepjátékok esetében sem, mely stílusban már számos kisebb-nagyobb cég próbált valami újat, maradandót alkotni, de csak keveseknek sikerült kiemelkedőt, a stílus uralkodójának számító Diablót megszorongató darabot letennie a Dungeon Siege-tányérokkal, Torchlight-poharakkal és Sacred-evőeszközökkel teli asztalra. A néhány főt számláló amerikai Soldak Entertainment is úgy érezhette, van mit hozzátenniük a műfajhoz, első alkotásuk ugyanis tagadhatatlanul magán viseli a már jól ismert jegyeket, ám a puszta vagdalkozás mellett megpróbál némi stratégiai vonást is felmutatni.

Volt idő, mikor a fantasy akciójátékokkal Dunát lehetett rekeszteni, manapság azonban az ipar átalakulása és az igények változása miatt nem sok igényes darab születik a témában. Persze, ott a PC Guruhoz adott Torchlight, vagy a friss és meleg Dungeon Siege III, s persze a Diablo III is meg fog jelenni egyszer, de ez mégsem az igazi dömping, főleg hogy ezek a játékok sokban változtak a klasszikus éra óta. Ezért is voltunk izgatottak az InXile Huntede miatt, lévén a cég állítása szerint a játék a régimódi dungeon crawler stílust kívánja visszahozni a köztudatba, masszív kooperatív mód és fedezékrendszeres akcióelemek beolvasztásával. Nos, a Hunted végre megjelent, mi pedig rá is vetettük magunkat az Xbox 360 verzióra, hogy lássuk, tényleg eljött-e a várva várt Messiás...