Nagyjából fél éve írtam a cikkemet a Guardians of Emberről (mostantól GoE), ami akkortájt még korai hozzáférésű változatként teljesen levett a lábamról. Kifejezetten tetszett, amit akkor láttam, ugyanis két olyan stílus keveredett benne, melyeket önmagukban is imádok: az online- és az akció-szerepjátékok műfajai jártak példa nélküli táncot. Az alapokat tekintve tehát egy felülnézetes, Diablo-klónról van szó, amelyben hősöket irányítunk annak érdekében, hogy leszámoljunk a gonosszal. A bal egérgombbal kattintgatva irtjuk az ellent, szintet lépünk, új képességeket kapunk, melyekkel még erősebbnek érezzük magunkat, és még erősseb ellenfeleket verhetünk péppé. Közben pedig hagyjuk magunkat elsodorni az ARPG-k függőséget okozó lootrendszerével, melynek hála karakterünket egyre jobb ruhákba bújtatjuk, és egyre erősebb fegyvereket teszünk a kezébe. Egyébként ez a fajta függőség a legveszélyesebb rám nézve, ugyanis minden egyes alkalommal, mikor már kezdtem unni a játékot, az mintha ráérzett volna arra, hogy lankad a figyelmem, és mindig megajándékozott valami ritka, erős cuccal. Ez persze ismét rávett arra, hogy felnyársaljak, szétégessek, méregfelhőbe burkoljak pár démont vagy megvadult patkányembert.

Fícsőr hegyek!

Szóval a GoE igyekszik akciódús pillanatokkal és loottal lekenyerezni, de közben egy másik fronton is támadást indít addikcióm ellen, ez pedig az MMORPG-s vonal. A GoE ugyanis egy keményvonalas online szerepjátékot is rejt, olyan funkciókkal, melyek hallatán valószínűleg bárkinek beindul a nyálelválasztása. A játék során – elméletileg, de erre visszatérünk – sosem vagyunk egyedül. Folyamatosan akadhat a közelünkben valaki, aki ugyanolyan szintű, mint mi, és ugyanúgy igyekszik utat törni magának azon a szakaszon, ahol épp mi is kalandozunk. Ilyenkor együtt irthatjuk közös ellenségeinket, teljesíthetjük a ránk bízott feladatokat. Akadnak például publikus események, melyeket bárki bármikor teljesíthet szólóban vagy többedmagával. Ezek általában többlépcsős, kisebb területre koncentráló feladatok lesznek, amik véletlenszerűen tűnnek fel a térképen, teljesítésükkor pedig tapasztalati pont és arany üti a markunkat. De időről időre belefuthatunk dungeonökbe is. Ezek külön, számunkra létrehozott, úgynevezett instance-olt területek, amelyeket háromféle nehézségi fokozaton teljesíthetünk, a végén pedig a játék megajándékoz minket valamilyen speciális loottal. Természetesen ezeket a helyeket is kitakaríthatjuk csapatban is, de a sztori végigjátszásához egyáltalán nem kényszerít minket bele a program abba, hogy multizzunk.

A szerepjátékos vonalat erősíti még a tárgykészítés is, mely viszonylag egyszerű, mégis ad valamilyen mélységet a programnak, sőt még tárgyakat is bűvölhetünk, hogy plusz tulajdonsággal ruházzuk fel őket. Ezenkívül olyan szakmákat is megtanulhatunk, mint amilyen a bányászat és a horgászat, melyek ugyan nem túl izgalmas elfoglaltságok, mégis további lehetőségekkel színesítik a palettát. Termeszthetünk növényeket is, amiket különféle gyógyitalok elkészítésénél hasznosíthatunk, de építhetünk saját házat is, melyet akár bútorokkal és dísztárgyakkal is berendezhetünk. Emellett persze az alapok is a helyükön vannak, tehát létezik karakterlap, amin a tulajdonságaink kapnak helyet és a felszerelésünket pakolgathatjuk rajta, valamint képességek egész armadája várja, hogy bevessük őket a szörnyek aprításánál. A GoE egyik különlegessége egyébként épp az előbb említett képességrendszer, amelyben több mint 300 skillt próbálhatunk ki. A 15. szintet elérve lehetőségünk nyílik a dual class-rendszer aktiválására is, ami annyit tesz, hogy másodlagos képességként felvehetjük egy másik kaszt teljes képességrendszerét is. Tehát ha indítunk egy lovagot, akkor később készíthetünk belőle egy lovag-arcanist kombinációt is, és így megkapja mindkét kaszt képességeit. A második class egyébként később lecserélhető, elméletben tehát ki tudjuk próbálni az összes osztály minden képességét. Ebben viszont már csak a mikrotranzakciós rendszer segíthet, itt vásárolhatunk kozmetikai cuccokat, hátasokat, skill resetet és további leltárhelyet. A játék szerencsére nem esik a „pay-to-win” kategóriába, a készítők nem akartak pofátlanul nagy hasznot húzni ebből.

Nem akarunk károgni, de...

A fent említett sok, fantasztikusan hangzó lehetőség csábító lehet bármilyen játékos számára, de azért akadnak a programnak olyan hibái, melyek még orvoslást igényeltek volna a megjelenés előtt. Az első nem is annyira hiba, mint egy „ez van”-dolog… szóval, mielőtt vásárlásra adnád a fejed, tudnod kell, hogy sajnos a látvány nem túl impozáns. A GoE-en látszik, hogy olcsóbb kategóriában versenyez, ezért az animációk gagyik, az effektek és a hangok pedig egyszerűen rosszak. Tudom, nem szép dolog összehasonlítani a GoE-t egy felsőkategóriás játékkal, de sajnos nagyon erős mezőnyben kéne helytállnia, amelyben olyan szereplők foglalnak helyet, mint a Guild Wars első része vagy a Path of Exile. Ezenkívül a tervezéssel is akadnak gondok, ugyanis a pályák rettentő lineárisok, sehol egy nagyobb nyílt terület. A közlekedés a hátasokkal is nehézkes, a folyamatosan újratermelődő ellenfelek pedig bosszantóak. Nem beszélve arról, hogyha egy főellenfelet egy kicsit messzebbre csalsz, mint amennyire szabadna, akkor az reseteli az életerejét és pozícióját. Emellett komoly lag is nehezíti a játékosok életét: akár fél másodperces késések is előfordulnak egy-egy képesség lehívása és megjelenése közt, ami egy gyors akciójáték esetében finoman szólva nem túl ideális.

De mindezen problémák még csak-csak orvosolhatók lennének, viszont a játékosbázis rettentő gyér annak ellenére is, hogy a megjelenéskor megsokszorozódott az érdeklődők száma. Egy átlagos nap kb. 80 játékos néz fel a szerverekre, ami annyit tesz, hogy rettentő kicsi az esély arra, hogy veled egy szinten lévő emberekkel kalandozz, hacsak nem hétvégén, csúcsidőben (este 9 körül) mész fel játszani. Ez pedig nem úgy tűnik, hogy a jövőben javulni fog, sőt. A Steamcharts adatai szerint szépen lassan fogy a játékosbázis, ami egy online szerepjáték esetében nem túl szerencsés előrejelzést mutat.

Sok sikert, viszlát!

Pedig tényleg nincs túl sok gond a játékkal, őszintén szólva láttunk már ennél sokkal gagyibb megvalósítást is, ennyiért pedig egyáltalán nem neveznénk kidobott pénznek a játék árát. A GoE tele van remek ötletekkel, az alapok is rendben vannak, csupán a kivitelezésen látszik, hogy nem állt rendelkezésre egy 500 fős fejlesztőcsapat ahhoz, hogy elkészülhessen. Mindenesetre mi szurkolunk a sikerének, reméljük, hogy nem végzi egy free-to-play temetőben hamarosan.