Az HBO ráérzett arra, hogy Stephen King Az-univerzumában több is van, mint két film, és ideje lenne kibővíteni a világot, ha már a horrorkirály maga is egy több mint ezeroldalas, féltégla regényben bontotta ki a Vesztesek Klubjának kalandját a Krajcárossal. Az októberben elrajtolt It: Welcome to Derry sorozatnak bár már nem Bill, Ben, Beverly, Richie, Eddie, Stan és Mike a főszereplője, de ugyanabban a világban járunk, pontosan 27 évvel az Az eseményei előtt, ami azért problémás, mert a terrorbohóc 27 éves ciklusokban bukkan fel.
A Welcome to Derry első évada egészen konkrétan 1962-ben veszi kezdetét, a helyszín pedig ugyanaz, mint King regényében: Derry városa. Bár aki látta az Azt, és nyomon követte az előzménysorozatot, az tisztában van azzal, hogy Pennywise felségterülete az utolsó olyan hely a Földön, ahová szívesen ellátogatnánk, így a jó hír az, hogy nem létezik olyan város, hogy Derry. A rossz hír pedig az, hogy egy valódi város ihlette.
Derryt nem érdemes keresni a térképen, ilyen nevű település ugyanis nem létezik, van viszont Bangor Walesben, Írországban és az USA-ban is, nekünk pedig ez utóbbi a releváns. Ez ugyanis az a település, amelyről Stephen King annak idején az átokkal sújtott várost mintázta.
Bangor Maine államban található, egy csöppnyi városka, ahol King annak idején papírra vetette a történetet: 1981-ben kezdett bele a könyvbe, és valamivel több mint négy évvel később fejezte be. King később több interjúban is megerősítette, hogy Derry lényegében Bangor fiktív változata.
„Bangorból lett Derry” – mondta King. „Ráadásul Írországban is van egy Bangor nevű város, ami Derry megyében található, ezért változtattam meg a fiktív város nevét Derryre. De egy az egyben megfelel egymásnak Bangor és Derry. Ez egy olyan hely, ahová újra és újra visszatérek, még az olyan későbbi regényeimben is, mint az Insomnia.”
A bangori lakosoknak egyébként több valós helyszín is ismerős lehet az Az világából, ilyen például a Paul Bunyan-szobor vagy a Thomas Hill Standpipe víztorony. Ugyanakkor nem csupán Derry városa merít a valóságból, magát Pennywise figuráját is valós, megtörtént bűnesetek ihlethették.
Bár vitatott, hogy közvetlenül hatott-e Kingre, nehéz nem inspirációforrásként tekinteni John Wayne Gacy-re, arra a sorozatgyilkosra, aki bohócnak öltözött, és legalább 33 fiút és fiatal férfit gyilkolt meg - Gacy-t 1978-ban tartóztatták le, nyolc évvel a regény megjelenése előtt. A gyilkos bohóc mellett továbbá az úgynevezett „stranger danger” jelenség szintén hatással lehetett Pennywise alakjára: a ’80-as évek Amerikájában rögeszmés félelem kezdett elterjedni azzal kapcsolatban, hogy idegenek tömegesen rabolnak el gyerekeket. A végére pedig a legkönnyedebb inspirációt hagytuk, Ronald McDonald-ot, a McDonald's bohócát, aki bizonyítottan is vizuális ihletadóként szolgált. A szerethető reklámfigura amolyan torz tükörképe Pennywise-nak, King pedig több interjúban is elmondta, hogy azért választotta a Meki bohócát inspirációforrásként, mert a gyerekek számára egy megbízható, kedvelhető figura. Azért ez gonosz húzás, nem gondoljátok?
Borítókép forrása: HBO
