Tegnap este végre hivatalosan is bemutatkozott az Xbox One. Bár a ténynek, miszerint végre búcsút inthetünk az ezer éve nyakunkon ragadt generációnak, őszintén örülhetünk, azért a Microsoft saját kampuszán tartott show több fronton is aggodalomra int -- arról már nem is beszélve, hogy koreográfiáját tekintve még egy kábeles tehetségkutató is szórakoztatóbb tud lenni. Így aztán aludtunk egyet a dologra, és reggel, friss aggyal összegyűjtöttük, mi az, ami többször is fejcsóválást eredményezett a bemutató során. Figyelem, cikkünk kritikus és szubjektív, fanboyok és önjelölt reklámemberek kíméljenek!
Xtévé, az érthetetlen
Az Xbox One leleplezése cirka egy órán át tartott, amiből az első 30 perc az Xbox Live TV-nek nevezett, beépített tévészolgáltatásról szólt. Sajnos az nem derült ki a show-ból, hogy a konzol a pletykáknak megfelelően előfizetéses konstrukcióval szolgáltat-e adást, vagy csak a kábeltévén befolyó műsorokat kezeli a külön megvásárolandó (!) tuneregység segítségével, de ez annyira talán nem is fontos, tekintve, hogy a prezentált funkciók egyike sem nevezhető radikálisan újnak. Manapság, az okostévék korában, már megszokott, hogy egy magasabb árfekvésű televízió saját alkalmazásbolttal, Skype-pal, Facebookkal, Twitterrel és sok hasonló finomsággal felszerelve érkezik. A kép-a-képben funkció sem a jövő ötlete, és az aktív videofonálással sem fogja megváltani a világot a Microsoft. Ami tehát a tévés lehetőségek közül tényleg kiemelendő, az az internetes információgyűjtés, a saját műsorok közvetítése (ilyen ugye a sok kérdéssel körülvett, Spielberg-féle Halo projekt is), és a már az Xbox 360-nál is kulcsszerepet játszó sportszerződések.
Van azonban egy pici bibi: ezek a funkciók is csak mint konzolos extrák számítanak nagy dolognak, aki IP-tévével vagy valamilyen médiaboxszal rendelkezik otthon, egyedül a saját tévéműsorokból marad ki -- de persze van alternatíva ezekre is, ilyenek a Netflix vagy az Amazon saját gyártású show-i. Noha meg lehet próbálni menteni a gép irháját, mondván, hogy mennyivel jobb lesz mindent egy eszközről vezérelni ahelyett, hogy nyolc távirányítót és tizenkét asztali platformot futtatunk, azért nehezen hisszük el, hogy bárki kihúzza majd a digitévé dobozát a falból az Xbox kedvéért, és a játék vagy film közbeni telefonálás sem fogja átvenni a klasszikus headset szerepét.
’murica
Micsoda? Hogy nem tudod, mi az a Netflix és Amazon? Ne csodálkozz, ezek a szolgáltatások kicsiny hazánkban nem érhetők el. Sőt, még a nyugat-európai országokban sem mindenütt működnek a maguk teljességében, csakúgy, mint a már most is üzemelő Xbox Live legtöbb speciális szolgáltatása. Gyakran halljuk ugye, hogy a nagy halászlén túl a PlayStation Networköt össze-vissza verik az xboxos lehetőségek, de ezekből mi nem látunk semmit, és valószínű, hogy a jövőben sem változik a felállás. Magyarul: az Xbox One a lusta amerikaiak kedvenc konzolja lesz, akik élvezik, hogy már a távirányítóért sem kell kinyújtaniuk a karjukat, és viszonylag kevés pénzért (ott egy Gold tagság nem számít nagy kiadásnak) egy csomó klassz dolgot kapnak, mondjuk nézhetik az NBA meccseit, és már azon sem kell morfondírozniuk, hogy a látszólag egyforma fizimiskájú égimeszelők közül melyik-melyik, az Xbox egy „Show me more!” kiáltásra erről is tájékoztatja őket.
Persze, ez nem az Xbox One vagy a Microsoft hibája. Utóbbi direkt az Egyesült Államokra koncentrál, lévén Japánban sosem ért el sikereket, Európában pedig gyakran fej-fej mellett állt a PlayStationnel, azaz logikátlan volna az öreg kontinenst ennél komolyabban venni. Csakhogy ettől még a tény tény marad: az Xbox One egy amerikai konzol, amerikai közönségnek, amit egy unalmas, fájóan amerikai show keretében mutattak be. Amikor az Xbox részleg alelnökeként tevékenykedő Marc Whitten benyögte, hogy „rakétatechnika szintű cucc” hajtja az Xbox One-t, e sorok írója kínosan felnevetett, a nem épp szándékos humorbombonok adagolása pedig csak folytatódott, olyan közhelyesen gagyi szövegek képében, mint hogy „a Halo nem csak egy videojáték” (Nancy Tellem, 343). Mindezt pedig félórás bénázás előzte meg, mialatt azt néztük, hogy Yusuf Mehdi hogyan váltogat a tévécsatornák között, ömlengve, hogy ó mily élvezetes hadonászva átváltani a CBS-ről a SyFyra.
Kevés játék
Emlékeztek még a PlayStation 4 bemutatójára? Klassz volt, nem? Láttunk élő játékvideókat, bemutatkozott egy új KillZone és InFamous, az állunkat a földön kerestük, és még Share gombot is kaptunk, hadd örüljünk. Ehhez képest a Microsoft bemutatott két exkluzív trailert (Forza Motorsport 5, Quantum Break), villantott egy nem teljesen tiszta EA Sports-bizniszt, és nyáladzhattunk egy sort a technikailag fejlődő, de még mindig kínosan átlagosnak tűnő nextgen Call of Dutyra. Ennyi. Oké, elhangzott, hogy a gép első évében 15 exkluzív játék lesz, ezekből 8 új szellemi tulajdon, de mondani bármit lehet, ha nincs semmi, amit mutassanak. Az E3 ugyan a nyakunkon van, és ott várhatók nagy bejelentések, de ez elmondható a Sonyról is -- és azt már csak félve jegyezzük meg, hogy a sok új játék közül tuti, hogy a fele hadonászós gyerekcucc, mert ugye a Kinect alapfelszereltség lesz az Xbox One-hoz, nélküle be se lehet kapcsolni a konzolt. Ennél sokkal-sokkal többet vártunk, főleg, hogy hónapok óta elhúzták előttünk a mézesmadzagot.
Zavaros tájékoztatás
A tegnapi összefoglaló írása egyáltalán nem ment könnyen, mert a bemutató egy csomó dologra egyszerűen nem tért ki. Csak a show-t követő sajtóbeszélgetések tudatták a néppel (mármint azokkal, akik figyelik a gamer sajtót, tehát a vásárlók úgy 30%-a), hogy: az Xbox One nem kompatibilis az Xbox 360-nal; a használt játékokért extra pénzt kell kicsengetnünk (erről mondjuk még lesz szó a jövőben); bár nem kell folytonos online kapcsolat, 24 óránként egyszer csak csatlakoznunk kell az internethez, hogy menjen a gép; minden játékot fel kell telepítenünk; a profilunk a konzolhoz van kötve, majdnem olyan szigorúan, mint a Wii U esetében; az Xbox Live TV-hez kell egy külön periféria, ami nem lesz benne a dobozban, pénz-pénz-pénz... És tuti, hogy mire ezt a cikket olvassátok, megint lesz egy megerősített és hirtelen megcáfolt infó, akkora a fejetlenség az MS-nél. Jól példázza mindezt, hogy alig fél órával azután, hogy a Kotakunak Phil Harrison elmondta, hogy nem lesznek használt játékok az Xbox One-on, a Polygonnak máris megcáfolták ezt az állítást.
Miért nem lehetett ezeket a dolgokat rögtön közölni, vagy legalább a bemutató előtt tisztázni? Arról már szólni sem érdemes, hogy alig kaptunk pontos információkat a hardverrel kapcsolatban, azon túl mármint, hogy az Xbox One is egy PC lesz, ugyanúgy, ahogy a PlayStation 4, csak épp nem lehet majd merevlemezt cserélni, hogy pár évente új, nagyobb HDD-vel szerelt modellt vegyünk, lévén minden játékot fel kell telepíteni a gépre. De sebaj, nézhetünk Blu-ray-filmeket és böngészhetünk az interneten, már ha azt is le nem korlátozzák valahogy később, mert miért ne. Sajnos az egész bemutató röhejes káoszba fulladt: pont arról nem szólt, amiről kellett volna, és a Microsoft vezetőinek viselkedése sem egy konzol bemutatkozását idézte, hanem egy új üzletmodell bejelentését, ami még mindig ötletelési fázisban leledzik. Nagy szavak, vicces manírok, nulla háttér és kevés valódi információ -- összefoglalni így lehet az Xbox One show-t, amiről érdemes tudni, hogy a Microsoft saját bevallása szerint egy hónappal eltolta, hogy legyen idejük felkészülni egy PlayStation Meetinget is letaroló műsorra. Inkább nem szeretnénk tudni, mi lett volna ebből áprilisban.
És ami jó volt
De hogy ne csak savazzuk a Microsoftot, pár dolog azért még így is tetszetős. Ilyen a konzol felépítése, ami a PC-k architektúráját idézi (állítólagos, nem hivatalos részletek erre olvashatók), azaz könnyű lesz programozni az x64-es rendszerre, nem kell megint két év, hogy a nextgen játékok kimutassák a foguk fehérjét. Örömteli hír továbbá, hogy az Xbox One még idén megjelenik, és bár árat még nem tudunk, valószínű, hogy nem lesz olyan drága, elvégre az eddig ismert alkatrészek alapján a konzol felépítésének költségei minden bizonnyal elmaradnak az Xbox 360 kezdeti kiadásaitól. Arról, hogy megkötésekkel ugyan, de lesznek használt játékok, már írtunk fentebb, és a Live TV-ben is rejlenek lehetőségek, még ha mi magyarok nem is valószínű, hogy profitálunk a dologból.
Ugyanakkor szomorú igazság, hogy a Microsoft már nem nekünk, játékosoknak készíti az Xboxot. Ami egykor a hardcore, PC-ről lepattintott gamer-rétegnek szóló játékgép volt, mára egy médiaboxszá avanzsált, ami mellesleg videojátékokat is tud futtatni. Van felhőrendszer, filmek, televízió, zene, tabletes és telefonos irányítás... minden, csak játékból jut kevéske. Ha az E3-on nem villant nagyot a redmondi gyártó, végképp fel kell adnunk a reményt, és bár szeretnénk bízni egy taroló Los Angeles-i eseményben, az ómenek mást vetítenek előre.
Ez persze csak egy vélemény, szubjektív és csalódástól fűtött. Ti mit gondoltok? Valóban gáz volt a bemutató, és ha igen / nem, akkor miért? Ossztok meg velünk elképzeléseiteket a kommentek között!
